2009. január 9., péntek

Rajzolunk



Az elmúlt időben szinte csak keresztszemezéssel kapcsolatos bejegyzéseket tettem.
Sajnos újra elkezdődött a tanítás, s akármennyire is jobb lenne csak hímezgetni, nem lehet ám.
De hogy visszatérjek a hétköznapokra, a suliban is motiváló események történtek.
A héten megérkezett az Ószőlői matematika verseny eredménye, s kellemes meglepetés volt. Bár dobogós helyett most nem ért el a kis tanítványom, én mégis meg voltam elégedve az eredményével.

Aztán egy másik versenyeredmény is befutott kedden. Elég sok időt szántunk még ősszel egy reneszánsz pályázatra. Mátyás király udvarában jártam címmel képeket készítettünk. Előbb egy országos felhívásra a Vojtina bábszínházba, majd egy városi szervezésre ugyanebben a témában.
Sajnos a bábszínházban nem sikerült helyezést elérnünk, de a városi versenyen az egyik kistanítványom a második helyet hozta el. Nagyon szép ajándékokat kapott ő is és én is, de minden résztvevő, aki munkát küldött be.

Egy "sínes" bábparavánt készítettem, amibe becsúsztattuk az előtérben lévő szereplőket, s egy másik sínbe magát a díszletként megjelenő hátteret, berendezéseivel együtt.










S még mindig rajz óra.
Emberábrázolás.
Nagyon nem megy. Még az arányok, a részek egymáshoz való viszonya és helye csak hagyján!
De a mozdulatok...!
Persze vannak nagyon ügyesek, de meg kell valahogy tanítani azoknak is, akik kézzel-lábbal hadakoznak ellene.
Aztán két nappal ezelőtt letettem a terveimről, egy újabb pályázatra való felkészülésről, s azt mondtam legyen akkor mozgó ember, de olyan, amit talán nagyobb kedve lesz a fiúknak is elkészíteni.
S ötvözzük valami érdekel technikával. Sóval festünk.
Egy mozgó emberalakot készítettem sablonnak, s ebbe kellett a fő testrészeket felrajzolniuk, úgy hogy egy kis sávot kellett a körvonal mellé belülre rajzolni. Aztán a háttéret már saját maguknak kellett megtervezniük, de mindent dupla körvonallal.
Hááát... a fiúk voltak kreatívabbak. Görkoris, gördeszkás, nindzsás emberkék születtek a kezeik alól, csak sajnos nem sikerült befejezniük. A grafit ceruzás rajz mindenkinek elkészült, de a festés, amit viszont jobban élveztek, kissé elhúzódott.
Vízfestékkel festettünk, de úgy hogy a friss, még vizes felületekre sót szórtunk.
Ettől érdekes, homokszerű, strukturált felületet kaptunk, arról nem is beszélve, hogy a só beszívta a festéket, ezzel egy kissé visszamart a színéből az adott felületen.
Úgy mint a selyemfestésnél.




S még egy-két állatos ötlet, mert a mai nap már ahhoz érkezett pályázati felhívás.






2 megjegyzés:

Márti írta...

Naggyon jók!!!!

Zsófi írta...

Tök jók!