Így készítettem ezt az érdekes zsebes dobozkát

Emlékeztek erre a nyitott kis dobozkára, amit még a karácsonyi SWAP játékban küldtem Michelle-nek?

Akkor ígértem, hogy bár nem túl részletesen fotózva, de megmutatom, hogyan kreáltam meg. 

Mindenképp egy felakasztható kis dobozt akartam, amibe akár a december első napjaitól egy egy ajándék csempészhető bele. 

Persze először a hímzést kellett elkészíteni, mert annak a méretéhez lehetett tervezni.

Ahogy a kész mintát lemértem, láttam, hogy a zseb középső részének legalább 10*10 cm-esnek kell lenni. Sokkal nagyobbra sem mertem, mert féltem, hogy robosztus lesz az egész.

Ehhez terveztem utána a "zseb részt" 500 g/m2 szürkelemezből.

(Mindenképp ehhez még vékonyabb, de tartással bíró kartont gondoltam ki.) 

A felesleges részeket kinyírtam, az éleket vonalzó mellett sniccerrel bekarcoltam.

Így nézett ki összehajtogatva:

A zseb teljes felületét bevontam íves duplo kétoldalú ragasztóval, majd a választott mintás vászonnal. 

Fölül az íves résznél a vásznat kis háromszög alakban benyírdostam, a többi oldalon belül a hajtásvonalakat hozzányomtam a kétoldalú ragasztózott belső felülethez.
Az alsó (fenék) visszahajtást az oldallaphoz erősítettem. 

 Ezután a minta mögötti belülre néző zseb hátsó részét készítettem el, természetesen ügyelve a nagyon pontos, ugyanolyan kartonszabásra. 

.. aztán jöhetett a fenék lapja...

.. majd a két oldallap, amiknél már ügyelni kellett arra, hogy a belülre behelyezett lapok csökkentették az oldallapok belső szélességét, magasságát.
Jól eljátszottam vele. :-)

A nagy alaplap méretét a zsebhez igazítottam, s terveztem meg a vonalvezetését. 

Ehhez már 1220 g/m2 szürkelemezt használtam. Szerintem kell ez a masszív kemény lemez.

Szintén kétoldalú ragasztó, majd a vászon. 

A felakasztáshoz egy rombusz alakot vágtam a lemezbe. (na jó ebben a férjecském segített, mert szörnyen nehéz már sniccerrel ezt a keménylemezt kaszabolni.

A legtöbbb fejtörést az alaplap első felének felületete okozta. Mindenképp egy egybefüggő mintás vászonnal akartam befedni, hogy a zsebecskébe tekintve, a minta folytonossága ne szakadjon meg a vászon nyírásával.

Így úgy döntöttem, hogy egy, a zseb méretének megfelelő U alakot metszünk be.

De arra is kellett figyelnem, hogy ennek az U alakú bevágásnak, kell hogy legyen szélessége-vastagsága, hogy a már elkészült két rétegű zsebecske, amin még a vászon is növelte a vastagságát át tudjon csusszanni, de lötyögni se tudjon. 

Na ez a pár milliméteres U alakú "nút" bemetszése teljes egészében a férjem érdeme.

Aztán még óvatosan a bemetszett kartonrész vastagságára  is igyekeztünk a vásznat kissé ráhajtani, nehogy a natúr karton még csak véletlenül is előbukkanjon, vagy a későbbiekben megsérüljön. 

S innen már nincs több fotó, mert a zsebecske kis visszahajló ragasztandó felületét (a rögzítendő fülecskéket) két oldalt és alul, pont a bemetszésig betuszkoltam, a két réteg alaplap közé jól leragasztóztam (én bizony FBS-sel, biztos, ami biztos), s végül a hátlapot jól beragasztózva összeillesztettem a két részt. 

Aztán már csak a díszítés jött. 

Natúr farkasfog a pinkeep alá ..

...a szatén-masli és hópihés charmocska ráöltése középre.

A zseb körvonalát fehér vékony zsinórral kiemeltem..

.. s a végződéseiket elbujtattam a két réteg oldalfal közé. 

S legvégül zöld vékony zsinórral fedtem el a két réteg lemez összeillesztését.

Hát ennyi volt. 

Egyszer jó lenne majd magamnak is, ...de adni jobb, s ha másnak készítem, nagyobb gonddal figyelek a részletekre. 

Bár hibák tuti hogy vannak benne,  a prototípussal elégedett voltam.

Remélem tudtam segíteni a leírással, s ha bárkinek kedve lesz hasonlót készíteni, mutassa majd meg, mert a jó öltetek mindig hasznosak.

Gerinces needlebook-tutorial

Mikor télen elkészítettem az Atalie- needlebook-omat, többen kértétek, hogy adjak hozzá tutoriált. Bár még a mostani gerinces needlebook is csak a második amit összeállítottam, ahogy igértem, a következő készítés menetét lefotózom.
(Az összeállítás fotói éjjel készültek lámpafénynél, így kissé sárgásak)

Nem szeretek varrogatni, én inkább ragasztókat használok.

A kartonlapokra kétoldalú, nagy ívben vásárolható hártyavékony ragasztót.

Ha hímzett vászon sarkairól van szó, azokat leöltöm kissé, de ennél a vékonyka mintás vászonnál én megelégszem a vasalással.

Utána azért egy kis ragasztóval rögzítem a biztonság kedvéért.

.. s csipeszekkel  várom meg a száradást.

A hímzett vászon alatti részt szeretem ha kissé pufi, bucikás, s jó masszív, ezért két réteg vatelint tettem alá. No ez nem mindig jó, majd kiderült mikor is nem.

Az alsó réteg mindig egy picivel kisebb, mint a felső, s ekkor lesz szép íve-domborulata a széleinél a párnácskának.

A zsebecske következik:

Az alját úgy hajtottam fel, hogy legyen egy kis lógó fülecske, ezzel rögzítem a két oldallapot egymáshoz. 

Természetesen oldalt is túllógó részt hagyok a mintás vászonból, hogy az összeillesztést meg tudjam vele oldani.

A hátoldalt simán egy fedlappal lefedtem.

A zsebek visszahajló füleit ragasztózva rögzítem a már előzőleg bevont vásznas kartonra, s csiptetem, míg szárad.

S a kész végeredmény:

Az ollókat szalaggal kötöttem fel, ehhez a ringlizést a következőképpen készítem:

A fonalgrafikázáshoz vásárolt előszúrótűvel lukasztom ki a vásznas kartont...

...majd ollóval tovább szélesítem a lukat, olyan méretűre, amibe a ringli belepasszol.

A hátoldalán azonban "sorjás" marad a karton...

.. ezt sniccerrel szépen körben levágom.
s ezután egy kemény deszkán kalapáccsal óvatosan visszaverem a veret átbújó részét, ami a kartonhoz rögzíti.

A csipkét kézzel leöltögetem, de ehhez minden öltéshez a szurkálótűmmel a kartont előlukasztom, mert az előző needle-book-nál halomra törtem el itt, ennél a fázisnál a tűimet.

A kis fonaltartókat is kézzel felöltöm, én ezekhez perle fonalat szoktam használni.

A ringlibe behúzom a kötözésre szánt szalagokat, amit még a kétoldalú ragasztózott oldalon is jól belenyomom a kartonba.

S ez az oldal a kész munkán így néz ki:

Ezt követi a szerintem legkényesebb rész, a gerinc.

A két előkészített karton közé teszem a tervezett ollót, a zsebet, s megmérem, várhatóan milyen szélesnek kell lenni a gerincnek. Ezt azért még megtoldom egy két millivel. (a vászon csíkozásával még tovább lehet huncutkodni, hol vizszintesen, hol függőlegesen futtatva a vonalakat)

Az előre kimért kartont bevonom a vászonnal...

... s a sarkakat a visszáján is én szépen sarkasra behajtom, hogy ne látszódjon az eldolgozás a szélein majd. 

Aztán készítem el azt az alapot amit a gerinc alá teszek. Ezekkel a fülekkel rögzítem a pinkeep-ekhez a gerincet, s ez fog a könyvecske külső felén a gerinc oldalon látszódni.

Na erre az előkészített alapra helyezem a már leragasztózott, lecsiptetett, megszáradt gerincet.Így most már nem látszik majd az eldolgozás. Legalábbis, nem túlságosan. 

A végeredmény a már kész könyvecske fotóján:

Míg szárad a gerinc behelyezem a pinkeppek közé az összekötő szalagokat...

.. s ellenőrzöm még csak ráhelyezve a fedőréteget, hogy hogyan is fog kinézni:

S jöhet a számomra legnehezebb rész, a rétegek összeillesztése:

Beragasztózom a zsebes-vásznas alaplapot, s erre illesztem az egyik gerincbetoldó részt. Természetesen rögzítés, szárítás, igazítás ezerrel.

A hátoldalt csak egy ragasztózott csipkével díszítettem, s ha jól áll a belső oldalakon a gerinc, jöhetnek a fedőlapok, a külső oldalak.

Az utolsó, hímzett oldal felrögzítése előtti állapot:

S végül a zsinórozás. Kissé szétnyitom a még meg nem száradt kartonlapokat, közé bevezetem a zsinór végét, aztán a körvonalat, vékonyan ecsettel bekenve ragasztóval vezetem rajta a zsinórt, időnként gombostűvel rögzítve azt, míg egy pár perc után nem köt oda.

S mondtam az elején, hogy a bucikás fedlap nem kedvezett a terveimnek, ugyanis fém verettel szerettem volna a sarkokat megerősíteni, ami a hátsó lapon rendben is volt, de a pufi fedlap nem fért a veret befogadó-képességébe.

Hát ennyi. S ezt mind Ninától tanultam, lestem el. Továbbadom, használjátok egészséggel, finomítsátok tovább a tanácsokat, s készítesetek needle-book-ot!