Lovas táska

Pár nappal ezelőtt végre elkészült a kislánykámnak szánt táska.
Megfogadtam a tanácsotokat és kordbársonyból készíttettem el a táskát egy varró néni.

S miközben írtam e bejegyzést, befutott a hivatalos értesítés a gratulációval együtt, hogy a tavasszal megírt kerékpározást ösztönző pályázatom nyert. Egy 10 millió forint értékű, 10 hónapos projekt szakmai felelőse ír most nektek. Közlekedési parkot készítünk az iskolánk udvarára, oktatók tanítják a közel 60, majd hamarosan megvásárolandó biciklivel a tanulókat, s lesz verseny, rutintúra, s persze munka, munka és munka.
S keresztszem? Hááááááááááááát, azt még nem tudom, hogy belefér-e majd.

Kikészítenek ezek a lovak!

A lányom imádja őket, én meg egyre kevésbé.
A gyerkőcöm kedvéért kezdtünk el együtt lovagolni is, s szinte napra pontosan 3 évvel ezelőtt ledobott az egyik drága lovacska a terepen.
Fél év kényszerpihenő következett, akkor mikor egy nyarat azzal töltöttem, hogy a leendő elsős tanítványaimra hangolódtam, dekorációt készítettem, szóval ezerrel be voltam zsongva. Napokig csak zokogtam, s a főorvosnak csak azt ismételgettem, hogy nekem mennem kell 2 nap múlva dolgozni!
Nyílt lábszár- és szilánkos bokatörés.
Csavarok, lemezek a lábamban egy évig.
De fő, hogy meg tudták oldani, hogy egyforma hosszú lett mindkét lábam.
Azt hiszem innentől kezdődött, hogy a lovakat..., köszönöm, de nem.

Viszont a lányom továbbra is! S persze lovas mintát akart névnapra, szülinapra.
S bizony napokban lesz az utóbbi.
De a mintában sem felelt meg akármi.
Nyögvenyelősen de végül is kiegyeztünk egyben. Vagyis a kiválasztott kép egy részletében. Anya majd lehagyja a fekete lovat (mert csak barna és foltos lehet!), s nem teszünk a sörényébe tollat. Hát persze, hogy megígértem. De megoldani, már nem volt egyszerű. Főleg, ha a mintából két sort lefelejtettek!Arról már nem is beszélve, hogy több olyan hely is volt, ahol egy x helyére két fél öltést kellett tenni, s még azokhoz is két külön szálat összefogni.
Én balga! Nem gondoltam én ezt végig az elején!

Aztán, mikor úgy éreztem lassan kész, kerestem a bőrművest, hogy készítsen nekünk bőrből egy táskát, s arra applikálja rá a mintát.
De mikor azt mondta, hogy a bőr a hő hatására tágul, a vászon viszont nem olyan formában vele együtt, s az ötlet nem megoldható, végképp elment a kedvem tőle.

Kontúr nélkül, egy hét esti próbálkozás után itt feladom.


Tanulság, (amit sokszor elfelejtek): csak olyan mintát hímzek, amit örömmel teszek, s amit én választhatok.
Már megvan! El is kezdtem. Csak hogy most mosolygósan induljon a tanév. :-)

Lovacska

A fonal utánpótlásra várakozva, s no meg azért mert minden vásznam a varró néninél beszegetni, így a kényszer arra vitt, hogy újra a lányomnak elkezdett lovacskájához nyúljak.
Eddig jutottam, de félre is teszem, majd folytatom.



S megérkezett az utolsó rendelt fonalam is Ninától. Eszméletlenül szépek ezek a színek!
Nem tudom hogyan csinálja, de fő hogy nagyon ügyes, s mi is hozzá tudunk jutni általa.

Hurrá! Újabb kincseim vannak fonalakból és vászonból is!!

Mediterrán stílusban

Akinek a mintáit szeretem, annak illik a tudni a becsületes nevét. S mivel csak pár napja súgtátok meg..., s mert nagyon tetszik!..., s hogy még jobban a fejembe véssem, elkészítettem egy kis minikét. Már vagy egy hónapja begyűjtöttem a hozzávalókat, aztán pillanatokon belül döntöttem, hogy most és azonnal kihímzem kivételesen- magamnak.

minta: Coeur de Provence by Isabelle Vautier
vászon:Belfast 32 ct. platinum

Az előző Vautier mintának is kezd körvonalazódni a végleges formája, de most még a kettő egy fotón a méretbeli különbségek szemléltetésére :

Lovacskás kulcstartó

Tegnap volt a leánykám névnapja.
Nagy lórajongó, s bizony hónapok óta könyörög, hogy neki is hímezzek valamit, történetesen egy lovat.
Én pedig csak hitegetem, hogy majd ha ezt befejezem..., no majd ezután..., s most már tényleg kreálnom kellett valamit.
Viszont amit kiválasztott, azt bizony nem tudtam időre elkészíteni, így gyorsan kiböködtem neki egy apró lovat, s kulcstartót készítettem belőle, mondván ősztől ő már egyedül akar hazajönni a suliból, s kéri hogy másoljunk neki kulcsot is.
Így a hozzá való tartóka már készen áll.
(Azért a nagyobbik változatos lovat is igyekszem neki mielőbb befejezni, nektek pedig majd megmutatni. )

Minden lyukba öltögetve az egész minta alig 3*4 cm-es lett, s pont illett hozzá a Ritától nemrég kapott szép szövet.

Tudom, hogy vannak itt ügyes kezű gyerkőcök, akik talán maguknak is szívesen kihímeznék a mintát, ezért továbbadom, bár fonalakkal beazonosítva nem volt.

S ismét díjat kaptam. Mosolydíjat! Már ettől fülig ér a szám!
Nagyon köszönöm Lilang!


A szabályok:
Tedd ki a díjat a blogodra!
Linkeld ki azt, akitől kaptad!
Nevezz meg legalább 3 blogot!
Hagyj üzenetet a díjazottaknak a díjukról!

s akkor az én díjazottaim most:
- Manka
-Dviki
-Melinda

S hogy még egy picit jobban mosolyogjanak......

Tavirózsa

Bizony nekem elveszett, vagy tán nem is volt villám-, vagy turbótűm, mert bizony nyaraltam, böködtem, mégis befejezett munkát csak egyet tudok mutatni.
Ezt azért élveztem, tetszett. Naná hogy tetszett, van benne rózsaszín! (nekem most már végem, megmaradok "rózsaszínmarcsinak", pedig nem is az a kedven színem, de a hímzéseken nagyon bejön :-)

S mi más készülne belőle, mint meglepi. Egyik kedves kollégámnak, aki minden géppel való varrást elvégez nekem. Remélem majd tetszeni fog neki, bár még vekengek a végleges formáját illetően.

anyag: 32 ct pamut hímzővászon Ninától várásolva, s általa megfestve
két szál fölött egy szállal hímezve
minta: Coeur Nenuphar by Isabelle Vautier
fonalak: sajnos még mindig csak puppets-k

Szerelem, szerelem ....

Tegnap szinte a nap nagy részét a kertben töltöttem. Most már nem csak szemetgyönyörködtető a nárcisz-virágtenger, hanem egy valódi illatorgia is.

Napok óta nem jelentkeztem, s oka volt.
Szerelem.
Amikor Ninánál megláttam a SWAP ajándékba küldött The Sweethart Tree mintát a dobozkán, napokig visszajártam hozzá, s csodáltam.
Nekem is kell készítenem egyet!!

S ha már Ninánál láttam, adta magát, hogy a csodaszép kézzel festett vászonjára készítsem el.
S mivel az barackszín, s mivel a kék nem éppen az első számú kedvencem, rögtön variáltam, s a mintán és vásznon túl a másik nagy szerelmemet egy régebben már megvásárolt DMC 4210-es fonalat használtam-használom.
A vászon 32 ct-s, s időm mostanság kevés, mert egy egy éves (10 milliós) projekthez írok munka mellett pályázatot - a hozzájáruló iszonyú sok megbeszéléssel, szerződéskötéssel, s így a kevés időben,amit éjjel a lámpa melletti öltögetéssel töltöttem, megjártam,.... kikészült a szemem.
Két napig alig láttam ismét.
De mivel nagy a szerelem, ezért a Sweetharttal elbeszélgettem, s megegyeztünk, hogy minél tovább akarjuk egymás társaságát élvezni, ezért naponta csak fél óra és természetes fénnyben való randit engedélyezünk egymásnak.

S végül:
Ha innék, akkor pezsgőt bontottam volna tegnap. De mivel antialkoholista vagyok, csak kiöblítettem, kivasaltam, s holnap viszem a megrendelőmnek a macikámat.
Kész vagyok vele. Kíváncsi vagyok tetszik-e majd a leánykájának a belőle készülendő párna?

"Nagyfa"

Mikor Márti kommentjét elolvastam jót mosolyogtam, s az jutott eszembe, hogy honnan érzi, hogy én egy darabig maradok az erdőben, csupa nagy fa között?
Hát itt az újabb! A rég tervezett Dimensions. ( körülötte a nárciszok, jácintok már a kertemből) Fonalak szétválogatva, beazonosítva, vászon beszegve. Kész sincs az első, s már a következőt nézegetem, s közben félek is, hogy menni fog ez nekem?
Irigylek mindenkit, aki napról napra készíti a szebbnél szebb apróságait, s én már hetek óta szuszogok ugyanazon "nagy fa" fölött, s már vágni akarom a következőt.
De kitartok, s majd csak a szegény, harmadik, legkisebb legény ( vagy kis királylány?) is el fogja nyerni a mese végén méltó jutalmát.
Ugye így lesz?


De előbb még:
.... napok óta nézegettem, s nem bírtam ki, ma belevágtam.
Csak tanulni, csak próbálkozni egyenlőre, színek összeválogatásával (mintha én azt hinném, hogy mindent jobban tudok, de mit csináljak, ha nem vagyok kék párti), öltésekkel- amiknek a nevét sem tudom, de annyira szeretném ezt is megtanulni. ( Ha valaki a fotó alapján tudja ennek a bordós pillangós virágöltésnek a nevét, árulja el!)
S milyen jó a nagyított fotó, látom az elején mikre kellene jobban figyelni. De ez is én vagyok, a hibáimmal, s próbálkozásaimmal, és az optimizmusommal együtt, hogy ez most biztos szép lesz, mert nagyon szeretném.


S még:
Tegnap éjjel készültem a mai munkaközösségimre, s már jó előre meg akartam mutatni a kollégáknak ötletadónak egy anyák napi meglepit.
A sablon a hobby-kreatív tanfolyamról, s a díszítés-kavalkád sk.
Összecsukható 6 szivecske, felül zárópánttal. Elől szalag és textilvirágok varrva-ragasztva, a kis kép innen.
Belül aztán mindenkinek az belőle, amit szájíze szerint megkíván.
- szegecselt szalagos, mintás pausz papíros kulcsszavak,
- szilikonos nyomdával képek, betűk a kép körül,
-lyukasztóval két réteg virág, felső szirmai felhajtogatva- gyöngydíszítéssel,
-embossinggal díszített pausz-szív, sarokvágós embossinggal nyomatolva
-madeira szalag-csíkok alapra, fonalgrafika hímzés, 3D-s virággal, fa pillangóval
Sűrű, de azért, hogy lehessen miből válogatni, ötletelni. :-)

Finisben

Készen van a virágcsokor. Még egy maciláb hiányzik és vége. Alig várom!!

Bélyegzőkészletet lehet nyerni itt. Próbáljatok szerencsét!

Március

Nincs annál lelket és szívet melengetőbb, mint mikor a hosszú hideg után az igazi napsütéses időben végre kint kertészkedhetem.
S nem csak a bensőmet a pofimat is megmelengette a napsugár.
De a legnagyobb öröm, hogy a kiskutyusunk mindent megrágó foga ellenére csak elkezdtek kibújni az első virágaim a kertben.
Egy nagy sóhaj, ... és jaj, de jó, hogy végre tavasz van!!




A héten nagyon keveset hímezgettem. Nagy falat nekem ez a maci, s várom már a végét. De már látszik, s ma este is böködöm majd rendületlenül.
Viszont új fejlemény maci ügyben a szalag. Sárga párnahuzatra kerül majd a keresztszemes, mert a leányka szobájában uralkodó szín a sárga, s kiválasztottam a keretező csipkét is hozzá, ami nekem borzasztóan tetszik.
( A maci alatt pedig anyukámtól most kapott új horgolt szélű terítőm, amire a nyáron biztos hogy hímzek valamit.)

Doboz

Elkészült végre a dobozkám, a maga hibáival, a rengeteg visszabontással együtt.
Ragaszkodtam az elképzeléseimhez, amit a lenvászon szabálytalan rostjai miatti vetülékszálak miatt, nagyon nehezen tudtam megoldani, ezért volt a sok bontás.
Bízom benne, hogy a kolléganőm, aki majd kapja, azért így is majd kedvét leli benne.

Züm-züm

Készen lettem a méhecskémmel.
Holnap utazunk a szüleimhez, s ott jönnek össze a családjaink.
Még most fogom a pillangós neszeszeres táskát is átadni a huginak, s a leánykájának pedig ezt a méhecskés tolltartót.

Rita kérte, hogy tegyem fel nagyobb méretben is a képeket. Jó két órás munkával mind a régi photo scappel mind a Picasával sikerült elérnem, (azért a végén besegített a férjecském is), hogy végre tudjak nagy méretben képeket csatolni.

A bejegyzés tetetjén a Picasával készült, a lenti a Photo scappel.
S akkor most megnézem, hogy katt a képre, kiadja-e nagyítva.

Siker! Most már mindkettővel talán tudok majd dolgozni.
Csak el ne felejtsem a következő alkalomig. :-)

Hajrá, hajrá!

Még a másik (kezdőblogomban) ígéretet tettem kis tanítványaimnak, akik közt több lelkes olvasója is van kis jegyzeteimnek, hogy aki valamilyen versenyen szép eredményt ér el, az bekerül ide, s hírül adjuk országnak-világnak, hogy kis osztályunkban milyen szuper kis gyerkőcök járnak.
Szerepeltek itt már a Bólyai- és az Ószőlői matekversenyesek, és rajzversenyeken indult gyerkőcök is.
S most péntekről van itt tartozásom. Az osztályomból négy kis gyerkőc mérettette meg magát a Curie matematika verseny területi döntőjén.
4 levelező verseny után hívták be a legjobbakat. S ők mind a négyen köztük voltak.
S a területi versenyen elhozta Réka a 3. helyezést, Dóri a negyediket, Kristóf az 5. és Oli a 6. helyezést.
S most nagyon szorítunk, mert az első öt helyezett gyerkőc munkáját beküldték az országos verseny előválogatójára. Hátha.... S már harmadik osztályban! Büszke vagyok rátok!
Így tovább!
S én pedig öltögettem. Nem szeretem dolog időre alkotni. Igazság szerint mindenféle kötöttség, beszabályozás gátat vett az alkotói vénámnak (alig vagyok nagyképű), de ez így van.
S most az idő a gátló tényező. De ettől függetlenül igyekszem pontosan és szépen...
Hétvégén lesz keresztleánykám 7. szülinapja, s akkorra készen kellene lenni ezzel a kis szütyővel. Pénztárcának szánom, de kezdek félni, hogy túl nagy lesz. Majd meglátjuk. A méhecske még hátravan, idő pedig kevés... ezért be is fejezem. :-)

Hol az olló komámasszony?

Már nálam!! Már nekem is van!!! Még akkor, mikor freeblogom volt, s ott próbálkoztam, nézegettem hogy a nagy keresztszemesek, mily szépségeket alkotnak, vizslattam, hogy mi a különbség vászon, és vászon között, hogy mennyi minta létezik, s milyen csodálatos kiegészítőkkel díszítenek, s csak csendben anélkül, hogy írtam volna bárkinek, észrevettem azokat a csodálatos ollókat, amik a képeken imitt-amott feltűntek.
S mától nekem is van egy. Az első. Rendeltem Ritától, s ma jött a csomagban. Egy kicsi időt kérek tőle még, s kapni fog a drága kis ollóm is egy ollóőrt.
Rita meg ezer és egy puszit, hogy beszerezte nekem. Köszönöm.

S a fenti darab egy kis Valentin-napi dísz.
Bevallom nem vagyok vele megelégedve. Valahogy az összeállításnál elfogy a türelmem talán, nem tudom. De lehet hogy az a baj, hogy varrni-szabni nem tudok, nem próbálgattam még, s azt sem tudom, hogyan kellene egy ilyen szív formához kezdeni, vagy hol érdemes befejezni.
Keresgéltem a linkek között, s azt tudom biscornut hogy kell összeállítani, s láttam több dolog részletes, fotóval illusztrált összeillesztését, de szív formáét, amiben nincs semmi merevítés, olyat nem . Ha valaki tud ebben segíteni, nagyon megköszönném, hogy a következő szebb legyen.

Neszeszeres táska

Elkészült a neszeszeres táskám. Bevallom a táska összeállításához kértem segítséget, de ha egyszer lesz majd varrógépem, akkor ígérem elejétől a végéig magam készítem.
Ma kaptam kézhez, s akartam venni egy kis narancs színű bőrcsíkot a zsugorkás fityegőmhöz, de későn végeztem, s a bolt bezárt.
A fényképezést viszont azonnal meg kellett ejtenem, elvégre ez is első munka, mégpedig ilyen kis táskaként az első.
A hugi fogja kapni a névnapjára, s mivel ő nem olvassa a blogom, ezért már előtte meg tudom mutatni.

Rózsa

Azt hittem tovább bírom, mert terveim szerint csak egy hét múlva, már készen szerettem volna megmutatni, ehelyett ahogy az utolsó öltést megtettem, szaladtam a fényképezőért.
Annyira meg akartam mutatni, hogy nézzétek el nekem a türelmetlenségem.
Egy rózsát öltögettem, s készen lett tegnap este.

.. de a színeit nem igazán találtam el. Túl közel álló színárnyalatokat választottam, s nem lett megfelelő, a leveleinek formájáról nem is beszélve.
Gondoltam majd ma délelőtt van másfél órám, s akkor szaladok s beszerzek valami szép rózsaszínt a meglévőekhez.
De addig is varrogassunk valamit. S bevillant, hogy mi lenne, ha kipróbálnánk az emlegetett minit, minden lukba, egy szállal. Aztán jöhet hozzá az új rózsaszín is.
Hát nem egy új rózsaszínt vettem, hanem többet, így nem egy mini lesz, hanem több is.
Az egész csak 3 centi.
De annyira tetszik, hogy nem tudtam kivárni, hogy elkészüljenek a színárnyalatok!
Hű, de jó volt öltögetni, s akarok még belőlük!
Örülök, hogy kipróbáltam!