2010. november 27., szombat

Sapi

Hát igen, a leánykámnak vannak határozott elképzelései. Egy konkrét sapkát álmodott meg magának, s meg is látta, hogy Melinda néni a nagylányának hasonlót készített.
Drága Melinda, azonnal válaszolt a felkérésre, hogy igen, elkészíti a sapit.
Levélváltás ment a fonalak színét, a csíkok szélességét érintőleg a lányom és Melinda közt. 


S Dalma álma szinte pillanatokon belül teljesült, mert alig ment el az utolsó egyeztető levél, már jött is a boríték a sapkával. 
Azóta fülig érő szájjal megy a suliba, s büszkén gyűjti be az elismerő bókokat.

Köszönjük Melinda !

Egy kis magyarázkodás:
Sajnos az utóbbi időben elhanyagolom a blogom, s mások blogjának látogatását is.
Néha bekukkantok ide-oda kapva, de nem engedek többet magamnak.
Remélem nem lesz tartós ez az állapot, de most a suliban is, és itthon is a saját gyerekeimnek nagy szüksége van arra, hogy sokat foglalkozzam velük. 
Rangsorolnom kellett, akármennyire is szeretek öltögetni. 
Hímzek én, de keveset. 
Sajnos azonban idén, nem tudok majd karácsonyra ajándékokat készíteni a kedves barátoknak.  A hozzám legközelebb állóknak is kétséges, hogy elkészülök-e a meglepivel, mert túl nagy dolgokat terveztem. 
Úgy érzem, csak kapkodok egyik helyről a másikra, és közben semmi sem készül el. 
Ismerhettek, hogy mindennél jobban szeretek meglepetést szerezni, de most sajnos nem tudok karácsonykor sem olyan szépségeket mutatni, amik indokolnák a hosszú hallgatásomat.

2010. november 13., szombat

Haladok, haladgatok...

 
Mostanában esténként szinte csak ezt öltögetem. Addig nem akarok a többivel munkálkodni, míg nem készülök el vele.
Itt jártam vele a legutóbbi alkalommal. 



S ezeket már azóta hímeztem hozzá.

 


 Azért még van munka vele bőven.

2010. november 6., szombat

Szakkör


Nem akarok magyarázkodni, mert miért tenném. Hiszen főképp magunk kedvéért vezetjük a blogunkat.
Mostanában, s a közeljövőben sajnos nem hiszem, hogy sok új bejegyzést írok majd, s kissé visszahúzódtam a kommentelés terén is. 
A hozzám legközelebb állóknak nagy terveim vannak karácsonyra, s azon túl, hogy nem mutathatom meg, még izgulok is, hogy vajon el tudok-e velük készülni, mert elég későn körvonalazódtak a tervek. 
Így ha tudom, azt a kis időt, amit a hímzésre tudok szánni, azt tényleg igyekszem csak arra fordítani. 


Addig míg mutatható lesz belőlük valami,  magamról egy kicsit. 
Egy új dologba kezdtem. 
Egy pályázat megvalósításához kértek fel. 
A városi könyvtárban felnőtteknek adom át a keresztszemezés terén szerzett eddigi ismereteim. 
Élvezem, hogy jönnek, hogy lelkesek, s bízom benne, hogy ez a szenvedély elég sokáig fog náluk is tartani.

Egy biscornuval kezdtünk, 28-as vászonra s már vannak akik be is tudták fejezni. 
Aztán egy kis karácsonyi pinkeppet készítünk majd, aminek a hímzés részével is többen elkészültek, s két hét múlva a szakkörön már az összeállítással foglalatoskodunk.
Nagyon jó érzés, hogy nem csak apróságokat, hanem felnőtteket is "tanítgathatok", s hogy ők lelkes befogadók. 
Aztán egy nagyon kellemes meglepetés ért tegnap.

Lee levele várt a szakkör után, melyben kért, hogy nézzek fel a blogjába. 
Semmi különöset nem tettem, csak élvezettel nézegettem a munkáit, s próbáltam lefordítani a hozzá tartozó szöveget. 
S mivel ezt oly sokszor tettem, másik három emberkével egyetemben, a web-boltjából választhatok magamnak egy meglepit. 
Na ez ám a Kánaán!!!!
Még nem tudom, mit választok, de a szám már fülig ér. 
Köszönöm, Lee!

Nézzetek fel a blogjára, mert karácsonyi játéka nagyon csábító, s még bőven van rá időtök, hogy ti is egy szépséges meglepi birtokosai legyetek!
http://leealbrecht.blogspot.com/