Karácsonyi vásár

Ma délután az iskolánk aulájában karácsonyi vásárt rendeztünk. 

Jöttek a mesteremberek: mézeskaláccsal, gyöngyökből készült ékszerekkel, kosarakkal, agyag portékákkal, szappanokkal, csuhéból készült díszekkel, faliképpel, koszorúkkal, mézes-magvas üvegcsékkel.

A kolléganőm megkért, hogy én is készítsek valami apróságot. 

Zenélő dobozkákat fabrikáltam.



Angéla barátnőmtől kaptam műanyag zenélő dobozkákat, megcsiszoltam őket, hímeztem kis hópehelymintákat, s aztán már csak vászon, csipke, farkasfog, egy kis veret, és sok ragasztó.

Miattuk ...

... kevesebb mostanában a bejegyzésem. De nagyon vártuk őket kolléganőmmel. 

Ez egy különös-izgalmas állapot, mikor pici ovisokat kapunk a kezünk alá. Így ugye megértitek, hogy egy rövid ideig  most ezek az apróságok kerülnek nálam előtérbe, s kevesebb hímzéssel, kevesebb bejegyzéssel jelentkezem. 

 

S itt vagyok én , s itt a nagyra nőtt leánykám is. 

Már negyedikes! Hogy rohan az idő, el sem hiszem!

11. Kézműves tábor

Szöveg nélkül...

Búcsúztunk

 A gyermekkor napfényből szőtt háló. A szép emlékeket soha el nem halványuló színekkel festi meg az emlékezet.

S az a sok meglepetés, amivel ők búcsúztak. ( Mikor leírom, még akkor is újra sírok. De ezek jó és örömkönnyek)

Azt hiszem még keveseknek lehetett ilyen élményben része, mint amit mi kaptunk. 4 év anyagából feliratozott képek, aláfestő szép zenével kivetítve, együtt pityeregve-mosolyogva megtekintve.

S mikor már itthon mindent kicsomagoltam, az utolsó meglepi következett. S újra sírtam. Ennyire nekem valót! Csodaszép!
KÖSZÖNÖM!

Ezt soha nem lehet elfelejteni! 

Kívánom, hogy ezt a kellemes érzést élje át még sok tanító néni!

További sikeres és szép emlékekkel teli éveket gyerkőcök!