2009. január 30., péntek

Pillangó


Elkészült a pillangóm.
Még egyszer majd újra megmutatom, ha elkészült belőle amit terveztem, de most még izgulok, mert az összeállítás nem az erősségem, de igyekezni fogok.

A mai napon egy sportversenyen voltam.
Az iskolánk alsó tagozatos csoportja a területi sorváltóversenyre Karcagra utazott.
Nagyon ügyesen szerepeltek a gyerkőcök, s végül a negyedik helyezést sikerült elhoznunk.
A csapattagok közt volt a leánykám is, akinek borzasztóan szurkoltam.




2009. január 28., szerda

Nyomódúc




Tegnap olvastam Colette blogján a kékfestésről.
Minden régi technika érdekel, s pár évvel ezelőtt még sok időt fordítottam arra, hogy régi padlásokon járva begyűjtsek elfeledett meseszép tárgyakat, amikre a lányom ma már azt mondja, hogy "öreg" szaga van. :-)
A kékfestéshez is sikerült begyűjtenem egy dobozra való nyomódúcot. Legalábbis azt hiszem azok, mert alkalmazni még nem tudtam. Mivel több betű is megvan a készletben, de sajnos nem a hiánytalan az abc, gondoltam majd egy évben anyák napjára a gyerkőcökkel készítünk vele valamit.
De még mindig nem forta ki magát, mert hiába készítettem el hozzá egy festő párnát, nem tudtam megfelelően használni.
Ha valaki szívesen részt venne a Colettenél említett pályázaton, s igényt tartana rá, szívesen kölcsönadom.
S megmutatom egy pár darabját, sajnos egy kapkodó gyors fotózással. Ha valakit érdekel, szívesen lefotózom mind, s elküldöm email-ben.






Drága Márti küldött nekem egy díjat, amit meg sem érdemlek.
Még mindig elcsodálkozom nap, mint nap, hogy mennyi észveszejtően sok és szerteágazóan kreatív emberke van, akik meg is mutatják nekünk a blogjukon keresztül, hogy miket készítenek. Milyen mélyreható alapossággal és precizitással, és szépérzékkel megáldva készítenek el akár egy apró munkadarabot, akár egy hosszú hetek munkáját magába foglaló alkotást.
Le a kalappal előttük! Vannak akik munka mellett, s vannak akik a még több munkát igénylő apróságaik mellett szabadidejüket rááldozva alkotnak.
Nagyon szeretek köztetek lenni, nyitva tartani a szemem, s tanulni mindnyájatoktól.

S a függőségeim:
- új technikák kipróbálása,
- keresztszem ( a legújabb)
- a munkám- az iskola
- tánc, mert az mindig feldob
- az esti telefonálás barátosnémmal, akivel bár együtt dolgozunk, de minden este telefonon is beszélünk

S a fentiekből kiderül, hogy én számtalan meseszép és értékes blogot olvasok, s oly sokan kaptak már a díjból, s küldözhetném vissza nekik újra, mert nagyon megérdemlik. Közéjük tartozik: Mazsola, Csicsóné, Lilang, Barbi, Márti, Szentpyr, hogy a hozzám legközelebb állókat említsem.

2009. január 27., kedd

Film



Szentpyr kíváncsi volt, milyen filmeket szeretek.
Háááááát, sajnos szerintem csalódást okozok, mert a listámat végiggondolva, túl csöpögősnek találom. Én a saját szavaimmal élve a "szerelmetes" filmekért vagyok oda. De azokért nagyon! Egy film nekem akkor jó, ha igazán romantikus.
Aztán imádom a "táncizós" filmeket. Ez is saját elnevezés. De én így szeretem. S a táncot magát is nagyon!
Élvezettel nézem még mindig a szépen megkreált rajzfilmeket is, de a természetfilmekért is odavagyok, azokat viszont csak egyszer nézem meg.
Amit sosem, az a "félős" film. Már nem is kell mondanom, hogy ez is saját szóalkotás, de aki ismer már tudja, hogy nem kell itt horror film szintjéig eljutni, mert az én érzékeny lelkem kevesebbtől is fél már.
Ezért a lista, ami nem rangsor szerint való, csak először ezek jutottak eszembe.
- Első lovag. Nagyon sokszor láttam, imádom Sean Conneryt! Amiben Ő szerepel, annak jó filmnek kell lenni. Az igazi férfi, s nem érdekel hány éves.

- Micsoda nő. Ezt minden nyáron meg kell néznem.

- Szenvedélyek viharában. Nagyon eltalálták a magyarhangokat.

- Hölgyválasz. Táncizós, romantikus. Pár éve a kisbarátnőm a szülinapomra lepett meg azzal, hogy elvitt moziba s ott láttam először. A fél filmet végigsírtam a meghatottságtól. Nagyon jó volt!

- De jöhet a Sinbád is. Nagyon jó a szöveg, a zene!
De... s most jön a vallomás. Manapság már nagyon keveset nézek filmet. Vasalás közben azért kijár egy kis film, de inkább olvasok, ha tudok, s újabban egyre többet keresztszemezek. :-)

Márti és Mazsola, Ti meséltetek már a kedvenc filmjeitekről? Van kedvetek?

2009. január 26., hétfő

Tavaszhívogató


Nálam is azért van már egy icipici tavasz. Alig várom az igazit!
Jövök még a mintával, s mutatom tovább.....

2009. január 25., vasárnap

Még egyszer....


... s utoljára a tulipános ládikóról.
A hétvégén végre a tulajdonos kezébe került a ládikóm.
Mos már elárulhatom, hogy a huginak készítettem.
Lefényképeztem, a csomagkibontás pillanatát.
Úgy láttam tetszik neki!

S még:
Olyan jó, hogy miközben írok valakinek, láthatom magam előtt. Bár klassz, hogy Lilangot egy vörös démonnak, Cherry-t egy igéző tündének képzelem, de mégis a legjobb, hogy látom magam előtt ha írok Ritának, Zsófinak, Mártinak, és Csicsónénak is, ezért úgy döntöttem nem bújok el tovább, hanem felfedem magam. Annál is inkább mert sajnos vén vagyok, mint az országút, szebb sem leszek, hiába is várnék rá.


2009. január 23., péntek

Kultúra napja


Tegnap este az egyik kedves kolléganőm meghívott a kultúra napi rendezvényre az Aba Novák Művelődési Központba.
Apropója is volt ennek a meghívásnak, hiszen szeretett barátnőm pedagógiai díjat vehetett át.
Megható és szép volt a díjátadás, könnyeket is csalt a szemembe.

S aztán egy pazar előadást láthattunk a Tisza táncegyüttes előadásában.
Jó egy óra hosszat ropták a színpadon. Én bevallom egy ismeretlen szomszéd lesújtó pillantásai ellenére, a székben ülő testhelyzetemből kifolyólag minden lehetséges porcikámmal táncoltam. A lábam ütötte a ritmust, a fejem átvette a zene hullámzását, s egyszer magamról elfelejtkezve halkan még énekeltem is, az egyik oly régen, még anyukámtól gyerekkoromban hallott népdalt.
Hatalmas élmény volt!

S hihetetlenül szerencsés vagyok, hogy pont az együttes egyik legkiválóbb tagját sikerült megnyernem, hogy heti rendszerességgel besegítsen nekem ez év januárjától a táncóráimon.
Jajj, de jó!

2009. január 20., kedd

Játék


Játékra jelentkeztem Naominál.
Egy éves szülinapját ünnepli a blogja.
Boldog szülinapot!

2009. január 19., hétfő

Tűpárna, farsangi szemüveg


Pénteken egy véletlen folytán megtudtam, hogy egyik kedves kolléganőmnek szülinapja van.
Mivel nagyon szeretem és tisztelem szerettem volna valamit adni neki. Péntek után ugye az első nap ma reggel volt, s ezért elhatároztam, hogy magam örömére is, böködök egy tűpárnát.
Persze az új szivárvány színű fonalammal, ami nem volt túl nagy ötlet.
A halvány rózsaszíntől a mély bordóig terjedtek a színek, s nehezen rajzolódott ki a kívánt betű a sok girland között. Több bontás után, egy kicsit már jobban figyeltem arra, hogy a fonal azon részével böködjem a betűt, ami a sötétebb árnyalathoz tartozik. Jó későn jutott csak eszembe, hogy megnézem újra, karácsonykor Rita milyet készített, mert amikor az övét megláttam, már akkor befészkelte magát a fejembe, hogy ilyet ki kell próbálnom nekem is.
Hát igen! Szebb lett volna csak a betűt egy színnel, a díszeket egy másikkal. Megint saját káromon tanultam, de ez aztán biztos jól bevésődött.
Azért remélem Katika így is örült neki, mert én munka közben oly nagy szeretettel gondoltam végig rá.



Aztán a mai napon a suliban is alkottunk, s ez a blog egyrészt azért is jött létre, hogy az ottani dolgokat is megoszthassam kollégákkal, szülőkkel.
Az elején: Beneveztem az osztályomat egy hagyományőrző pályázatra, melynek során április végéig csupa temészetes anyagból kell készítenünk használati tárgyakat, játékokat.
Még ősszel leszedtem a férjemmel a gyékényt, s mostanra tervezem a beáztatását, s abból gyékényalátét szövését.
Ehhez előbb fel kellett elevenítenünk a szövés alaplépéseit. Papírfűzőcskével kezdtük.
Egy lapot felszeleteltünk azonos szélességű csíkokra. Ügyesebbek hullámosat, cikk-cakkosat készítettek. Aztán két különböző színű papírcsíkkal ellentétesen vezetve beszőtték a gyerekek a lapokat.
Hátoldalát vastag celluxal jól leragasztottuk.


Aztán a kész papírhoz a mai napra vittem farsangi szemüveg sablonokat, azt körberajzoltuk s ollóval kinyírtuk a gyerkőcökkel. (A közepén a szemnyílást sniccerrel én vágtam ki.)






Most már jöhet a gyékényalátét? Hű, de félek tőle! Tud valaki használható ötletet, mert tanultam én pár éve, készítettem is itthon már mintadarabot, de még nem az igazi?!

2009. január 18., vasárnap

Naplóborító



Félév vége van az iskolában. Osztályozó konferenciák és naplózárások időszaka. S eszembe jutott, hogy bár nem most hanem a nyári szünetben készítettem, de ilyen apropó után megmutatom a naplóborítómat. A mintát egy régi Praktika mellékletben találtam. Több társával együtt szerepelt ott a katica páros és a darázs. A rovarokat egy tanulni vágyó mintakendőre ajánlották, s én mivel tanulni akartam, kiemeltem a két kis szereplőt, s alájuk helyeztem egy szintén ezen a lapon fellelhető szegélydíszt is, de már saját elrendezésben.


2009. január 16., péntek

Alapanyagok


Tegnap végre eljutottam egy igazi keresztszemező boltba.
Totálisan kiakaszthattam az eladót, mert másfél óráig voltam bent (szerencsére csak én) s amit csak lehetett megfogtam, megnéztem, leszedtem, s csak kérdeztem kérdeztem.
Szegény még létrát is adott, hogy a felső sorban is nyugodtan túrkálhassak
Már tudom, láttam, megfoghattam hogy mi a különbség a pamut és lenvászon között. Az árakat is rögzítettem, már tudok viszonyítani, hogy máshol mennyiért tudom majd beszerezni.
Vettem azért pamutból is, lenvászonból is, hogy kipróbálhassam majd munka közben is, s no mert nincs itt nálunk egyikből sem. Ja és persze egy-két szivárványos fonalat, mert azt hiszem ez most nálam a favorit, s úgy megörültem, hogy a képzés helyén, ott a hobby boltban is találtam még jó pár színben

De vissza az Éva kézimunka bolthoz, mert teljesen oda és vissza lettem egy két mintától.
Sokáig vekengtem, hogy mit merjek megengedni most magamnak, s kalkuláltam, hogy legyen vászon is, hímzendő minta is, s ne is költsek túl sokat, mert már Ritától is rendeltem, s még akarok majd onnan is hamarosan.

A Dimensionsnak a Fleurs de Paris mintáját hoztam el.

De teljesen beleszerettem egy koszorúba, amin a négy évszaknak megfelelően vannak a virágok összefűzve. Ezt meg kell csinálnom, majd egyszer.
De elolvadtam a Lavender & Lace őszi és tavaszi angyalkáitól is, az áraitól pedig beájultam.

Hogy én mennyi mindent akarnék még! Jó, hogy nem láttam többet, mert nem győzném sorolni.

Aztán alig vártam hogy hazaérjek, nem bántam milyen késő van, s én milyen fáradt, azonnal kibontottam hogy megnézzem amit hoztam.
S lelombozódtam. A fonalak és az ábrán megadott jelek nincsenek párosítva. Hát ezzel jól el fogok majd szórakozni. Pedig annyira akartam még éjjel egy-kettőt beleölteni, de félek hogy így ma este sem lesz belőle semmi.
Pedig nagyobb kedvem lenne hozzá, mint felméréseket kiértékelni, fejlesztési terveket írni. így azonban jobban rá tudom venni magam, hogy előbb a munka.. :-(

2009. január 13., kedd

Biscornu

Elszállt minden amit ide beírtam, s most kezdem újra bepötyögni.
Szóval:
Kevés dolgot készítettem még xszemmel, s akadt aki kérésemre segítségemre sietett.
Tanító nénim Szentpyr lett. S az első lecke egy monokróm minta, vászonra, színátmenetes fonallal, s próbálkozzak belőle egy biscornut készíteni.

S hogy milyen drága tanítóm akadt, az látszik abból, hogy a kérdéseimre válaszolgatott, és segített.
Előbb nem tudtam mi is pontosan a biscornu, aztán pedig nem kaptam vásznat a városban.
Elkeseredtem, mert azokban a napokban nagyon akartam böködni.
S jött a csoda:
Én akartam meglepni, s tőle kaptam meglepit. Postán elküldött a Drága mindent, ami kellett a tűpárnámhoz.

Aznap későn értem haza, de mikor kibontottam a borítékot, nem tudtam örömömben összefogni a szám.
Azonnal mintákat kerestem, s éjjel egyre kihímeztem a főoldalt.
Annyira szép volt az a terrakotta szivárványos barna fonal, hogy ne nem tudtam abbahagyni a vele való munkát.

S Rita még mindig segített. Adott egy címet, amit az összeillesztésnél tudtam használni.
S ilyen lett a végeredmény:
Köszönöm Drága Rita!

Mondanám, hogy kérek még hogy ajánljatok még, hogy mi legyen a következő amit a sorban érdemes megtanulni, de ezek után nem merek.
Szakdolik esetében szokták a konzulensek azt mondani, hogy nagyon nagy újítást kevesen találnak ki. De mások gondolatait új szemszögből megvilágítva, "összeollózva" alkothatunk újat, s hozzátehetjük a magunk véleményét, stílusát.
Akkor most figyellek benneteket, próbálkozom, s hátha előbb-utóbb kialakul az én stílusom.




S miközben bepötyögtem látom, hogy egy újabb játék indult:
Edelweissnél próbálok szerencsét, ahol ezt a csodás karkötőt lehet megnyerni. Nézzetek be hozzá!

2009. január 12., hétfő

Tulipános ládika





Miközben hímeztem a tulipános képet, az járt az eszembe, hogy mit készítsek belőle.
Valami mást akartam, mint egy képet, mégiscsak ez is egy bizonyos szempontból első próbálkozás.
Fehér vászonra, egy nagyobb lélegzetvételű kép, mint a macis banneron.
Aztán mivel nagyon élveztem a kis kék dobozka készítését, eldöntöttem, hogy ebből is doboz lesz. Egy ládika. Tulipános. Nem festett, hanem tűvel rajzolt ládika.
Festés, csiszolás, csipkebehúzás, varrás, ragasztás- bevallom némelyik férfi segítséggel. (azért csak jó a kéznél egy férj, aztán a suliban egy-két karbantartó, aki ötleteket, vagy eszközöket kölcsönöz)
Látom, most hogy készen van, hogy vannak benne még szépséghibák, tudom, hogy mire kell legközelebb figyelnem, de azért remélem az a hölgy ismerősöm( s többet nem árulhatok még el) aki szülinapjára kapja meg, azért így is örülni fog neki.








S még:

Látom mennek a levelek, egyik bloggertől a másikig, baráti ölelésekről.
S én nap mint nap mesélek a suliban a kollégáknak, hogy ez egy mennyire más világ, hogy mindenki milyen szeretettel és segítőkészen fogadott itt, hogy az ide járó emberkék kíváncsiak a másikra, hogy lelkesítik, buzdítják, megsimogatják szavakkal, apró figyelmességekkel egymás lelkét is.
Éppen ezért úgy érzem, hogy ezt a lehetőséget nem hagyhatom ki, s el kell hogy küldjem az én legdrágább támaszaimnak, (remélem nem veszik tolakodásnak, hogy barátaimnak nevezem már őket) ezt a kis jelképet, s ezzel is megpróbáljam kifejezni, hogy mennyire nagyon, nagyon köszönöm Rita, Márti és Zsófi.

2009. január 9., péntek

Rajzolunk



Az elmúlt időben szinte csak keresztszemezéssel kapcsolatos bejegyzéseket tettem.
Sajnos újra elkezdődött a tanítás, s akármennyire is jobb lenne csak hímezgetni, nem lehet ám.
De hogy visszatérjek a hétköznapokra, a suliban is motiváló események történtek.
A héten megérkezett az Ószőlői matematika verseny eredménye, s kellemes meglepetés volt. Bár dobogós helyett most nem ért el a kis tanítványom, én mégis meg voltam elégedve az eredményével.

Aztán egy másik versenyeredmény is befutott kedden. Elég sok időt szántunk még ősszel egy reneszánsz pályázatra. Mátyás király udvarában jártam címmel képeket készítettünk. Előbb egy országos felhívásra a Vojtina bábszínházba, majd egy városi szervezésre ugyanebben a témában.
Sajnos a bábszínházban nem sikerült helyezést elérnünk, de a városi versenyen az egyik kistanítványom a második helyet hozta el. Nagyon szép ajándékokat kapott ő is és én is, de minden résztvevő, aki munkát küldött be.

Egy "sínes" bábparavánt készítettem, amibe becsúsztattuk az előtérben lévő szereplőket, s egy másik sínbe magát a díszletként megjelenő hátteret, berendezéseivel együtt.










S még mindig rajz óra.
Emberábrázolás.
Nagyon nem megy. Még az arányok, a részek egymáshoz való viszonya és helye csak hagyján!
De a mozdulatok...!
Persze vannak nagyon ügyesek, de meg kell valahogy tanítani azoknak is, akik kézzel-lábbal hadakoznak ellene.
Aztán két nappal ezelőtt letettem a terveimről, egy újabb pályázatra való felkészülésről, s azt mondtam legyen akkor mozgó ember, de olyan, amit talán nagyobb kedve lesz a fiúknak is elkészíteni.
S ötvözzük valami érdekel technikával. Sóval festünk.
Egy mozgó emberalakot készítettem sablonnak, s ebbe kellett a fő testrészeket felrajzolniuk, úgy hogy egy kis sávot kellett a körvonal mellé belülre rajzolni. Aztán a háttéret már saját maguknak kellett megtervezniük, de mindent dupla körvonallal.
Hááát... a fiúk voltak kreatívabbak. Görkoris, gördeszkás, nindzsás emberkék születtek a kezeik alól, csak sajnos nem sikerült befejezniük. A grafit ceruzás rajz mindenkinek elkészült, de a festés, amit viszont jobban élveztek, kissé elhúzódott.
Vízfestékkel festettünk, de úgy hogy a friss, még vizes felületekre sót szórtunk.
Ettől érdekes, homokszerű, strukturált felületet kaptunk, arról nem is beszélve, hogy a só beszívta a festéket, ezzel egy kissé visszamart a színéből az adott felületen.
Úgy mint a selyemfestésnél.




S még egy-két állatos ötlet, mert a mai nap már ahhoz érkezett pályázati felhívás.