Piros-fekete

 Kihívásként élem meg, ha konkrét elképzelésekkel, irányvonalakat meghatározva keres meg valaki, hogy készítsem el neki, amit a fejében megálmodott. Izgulok, hogy jól gondolom-e, megfogtam-e a lényeget, s hogy elégedett lesz-e a megrendelő. 

Nem szokványos színnek érzem esküvő kapcsán a fehér-fekete-piros kombinációt.
A meghívót alapul véve Angélával igyekeztünk a tőlünk telhető legjobbat kihozni magunkból.

A betűk formáját és színét a meghívóéhoz igazítottam.  

Angélának sikerült nagyon szép fekete alapon fehér pöttyös papírt szerezni, ami sokat lendített a további munkán.

A meghívón lévő ívelt rész szinte minden darabon visszaköszönt.. 

 
A legnagyobb falat azonban a vendégkönyv volt, amihez aztán kreálnom kellett egy díszdobozt is, amiben átadták azt. 

A könyv borítólapjára fehér 40 ct-os vászonra hímeztem le a meghívóról a rajzocskát. Meglepődtem, mert nagy örömömre előrajzolás nélkül elsőre sikerült, csak a lábacskáknál kellett egy kicsit korrigálnom.

Ilyen díszdobozt se hajtogattam még, de élvezet volt elbíbelődni vele. 

Jó érzés volt látni, hogy mennyire tetszett a végeredmény.

Pénzátadó doboz

A vásznakon kívül a másik nagy szerelmem, a papír. Évek óta nézem, hogy a lengyel hölgyek milyen gyönyörűségeket alkotnak belőle. Csodás papírjaik és még csodásabb vágólapjaik, eszközeik vannak. 

A dobozkák mindig is nagyon tetszettek, de mikor rájöttem, hogy az oldallapok pénztartó zsebként funkcionálnak, rögtön eldöntöttem, ilyet nekem is készítenem kell.

 A prototípus vanília és rózsaszín párosításával készült.

A második verzió már konkrét felkérésre bézses színekben egy esküvőre készült. 

 

Esküvői ajándék

Már többször kihímeztem Boite a boutons Tralala mintát

Most fehér 40 ct-os vászonra, szép fényes pasztell színekkel, ismét esküvői ajándéknak.

 

 

 Doboz és fényképalbum készült Angéla segédletével.

Nyári esküvők

 A nyár az esküvők szezonja. Idén is vállaltam meghívók és ültető kártyák készítését.
A színek, a minták, a formák főként a menyasszonyok kedvére változhatnak, s milyen nagy öröm, mikor megelégedéssel az arcukon elviszik a pakkot, s visszajeleznek, hogy mennyire tetszettek a meghívott vendégeknek is a papírmunkáim.