Tűpárna, farsangi szemüveg

Pénteken egy véletlen folytán megtudtam, hogy egyik kedves kolléganőmnek szülinapja van.
Mivel nagyon szeretem és tisztelem szerettem volna valamit adni neki. Péntek után ugye az első nap ma reggel volt, s ezért elhatároztam, hogy magam örömére is, böködök egy tűpárnát.
Persze az új szivárvány színű fonalammal, ami nem volt túl nagy ötlet.
A halvány rózsaszíntől a mély bordóig terjedtek a színek, s nehezen rajzolódott ki a kívánt betű a sok girland között. Több bontás után, egy kicsit már jobban figyeltem arra, hogy a fonal azon részével böködjem a betűt, ami a sötétebb árnyalathoz tartozik. Jó későn jutott csak eszembe, hogy megnézem újra, karácsonykor Rita milyet készített, mert amikor az övét megláttam, már akkor befészkelte magát a fejembe, hogy ilyet ki kell próbálnom nekem is.
Hát igen! Szebb lett volna csak a betűt egy színnel, a díszeket egy másikkal. Megint saját káromon tanultam, de ez aztán biztos jól bevésődött.
Azért remélem Katika így is örült neki, mert én munka közben oly nagy szeretettel gondoltam végig rá.



Aztán a mai napon a suliban is alkottunk, s ez a blog egyrészt azért is jött létre, hogy az ottani dolgokat is megoszthassam kollégákkal, szülőkkel.
Az elején: Beneveztem az osztályomat egy hagyományőrző pályázatra, melynek során április végéig csupa temészetes anyagból kell készítenünk használati tárgyakat, játékokat.
Még ősszel leszedtem a férjemmel a gyékényt, s mostanra tervezem a beáztatását, s abból gyékényalátét szövését.
Ehhez előbb fel kellett elevenítenünk a szövés alaplépéseit. Papírfűzőcskével kezdtük.
Egy lapot felszeleteltünk azonos szélességű csíkokra. Ügyesebbek hullámosat, cikk-cakkosat készítettek. Aztán két különböző színű papírcsíkkal ellentétesen vezetve beszőtték a gyerekek a lapokat.
Hátoldalát vastag celluxal jól leragasztottuk.

Aztán a kész papírhoz a mai napra vittem farsangi szemüveg sablonokat, azt körberajzoltuk s ollóval kinyírtuk a gyerkőcökkel. (A közepén a szemnyílást sniccerrel én vágtam ki.)

Most már jöhet a gyékényalátét? Hű, de félek tőle! Tud valaki használható ötletet, mert tanultam én pár éve, készítettem is itthon már mintadarabot, de még nem az igazi?!

Naplóborító

Félév vége van az iskolában. Osztályozó konferenciák és naplózárások időszaka. S eszembe jutott, hogy bár nem most hanem a nyári szünetben készítettem, de ilyen apropó után megmutatom a naplóborítómat. A mintát egy régi Praktika mellékletben találtam. Több társával együtt szerepelt ott a katica páros és a darázs. A rovarokat egy tanulni vágyó mintakendőre ajánlották, s én mivel tanulni akartam, kiemeltem a két kis szereplőt, s alájuk helyeztem egy szintén ezen a lapon fellelhető szegélydíszt is, de már saját elrendezésben.

Alapanyagok

Tegnap végre eljutottam egy igazi keresztszemező boltba.
Totálisan kiakaszthattam az eladót, mert másfél óráig voltam bent (szerencsére csak én) s amit csak lehetett megfogtam, megnéztem, leszedtem, s csak kérdeztem kérdeztem.
Szegény még létrát is adott, hogy a felső sorban is nyugodtan túrkálhassak
Már tudom, láttam, megfoghattam hogy mi a különbség a pamut és lenvászon között. Az árakat is rögzítettem, már tudok viszonyítani, hogy máshol mennyiért tudom majd beszerezni.
Vettem azért pamutból is, lenvászonból is, hogy kipróbálhassam majd munka közben is, s no mert nincs itt nálunk egyikből sem. Ja és persze egy-két szivárványos fonalat, mert azt hiszem ez most nálam a favorit, s úgy megörültem, hogy a képzés helyén, ott a hobby boltban is találtam még jó pár színben

De vissza az Éva kézimunka bolthoz, mert teljesen oda és vissza lettem egy két mintától.
Sokáig vekengtem, hogy mit merjek megengedni most magamnak, s kalkuláltam, hogy legyen vászon is, hímzendő minta is, s ne is költsek túl sokat, mert már Ritától is rendeltem, s még akarok majd onnan is hamarosan.

A Dimensionsnak a Fleurs de Paris mintáját hoztam el.

De teljesen beleszerettem egy koszorúba, amin a négy évszaknak megfelelően vannak a virágok összefűzve. Ezt meg kell csinálnom, majd egyszer.
De elolvadtam a Lavender & Lace őszi és tavaszi angyalkáitól is, az áraitól pedig beájultam.

Hogy én mennyi mindent akarnék még! Jó, hogy nem láttam többet, mert nem győzném sorolni.

Aztán alig vártam hogy hazaérjek, nem bántam milyen késő van, s én milyen fáradt, azonnal kibontottam hogy megnézzem amit hoztam.
S lelombozódtam. A fonalak és az ábrán megadott jelek nincsenek párosítva. Hát ezzel jól el fogok majd szórakozni. Pedig annyira akartam még éjjel egy-kettőt beleölteni, de félek hogy így ma este sem lesz belőle semmi.
Pedig nagyobb kedvem lenne hozzá, mint felméréseket kiértékelni, fejlesztési terveket írni. így azonban jobban rá tudom venni magam, hogy előbb a munka.. :-(

Biscornu

Elszállt minden amit ide beírtam, s most kezdem újra bepötyögni.
Szóval:
Kevés dolgot készítettem még xszemmel, s akadt aki kérésemre segítségemre sietett.
Tanító nénim Szentpyr lett. S az első lecke egy monokróm minta, vászonra, színátmenetes fonallal, s próbálkozzak belőle egy biscornut készíteni.

S hogy milyen drága tanítóm akadt, az látszik abból, hogy a kérdéseimre válaszolgatott, és segített.
Előbb nem tudtam mi is pontosan a biscornu, aztán pedig nem kaptam vásznat a városban.
Elkeseredtem, mert azokban a napokban nagyon akartam böködni.
S jött a csoda:
Én akartam meglepni, s tőle kaptam meglepit. Postán elküldött a Drága mindent, ami kellett a tűpárnámhoz.

Aznap későn értem haza, de mikor kibontottam a borítékot, nem tudtam örömömben összefogni a szám.
Azonnal mintákat kerestem, s éjjel egyre kihímeztem a főoldalt.
Annyira szép volt az a terrakotta szivárványos barna fonal, hogy ne nem tudtam abbahagyni a vele való munkát.

S Rita még mindig segített. Adott egy címet, amit az összeillesztésnél tudtam használni.
S ilyen lett a végeredmény:
Köszönöm Drága Rita!

Mondanám, hogy kérek még hogy ajánljatok még, hogy mi legyen a következő amit a sorban érdemes megtanulni, de ezek után nem merek.
Szakdolik esetében szokták a konzulensek azt mondani, hogy nagyon nagy újítást kevesen találnak ki. De mások gondolatait új szemszögből megvilágítva, "összeollózva" alkothatunk újat, s hozzátehetjük a magunk véleményét, stílusát.
Akkor most figyellek benneteket, próbálkozom, s hátha előbb-utóbb kialakul az én stílusom.




S miközben bepötyögtem látom, hogy egy újabb játék indult:

Edelweissnél próbálok szerencsét, ahol ezt a csodás karkötőt lehet megnyerni. Nézzetek be hozzá!

Tulipános ládika

Miközben hímeztem a tulipános képet, az járt az eszembe, hogy mit készítsek belőle.
Valami mást akartam, mint egy képet, mégiscsak ez is egy bizonyos szempontból első próbálkozás.
Fehér vászonra, egy nagyobb lélegzetvételű kép, mint a macis banneron.
Aztán mivel nagyon élveztem a kis kék dobozka készítését, eldöntöttem, hogy ebből is doboz lesz. Egy ládika. Tulipános. Nem festett, hanem tűvel rajzolt ládika.
Festés, csiszolás, csipkebehúzás, varrás, ragasztás- bevallom némelyik férfi segítséggel. (azért csak jó a kéznél egy férj, aztán a suliban egy-két karbantartó, aki ötleteket, vagy eszközöket kölcsönöz)
Látom, most hogy készen van, hogy vannak benne még szépséghibák, tudom, hogy mire kell legközelebb figyelnem, de azért remélem az a hölgy ismerősöm( s többet nem árulhatok még el) aki szülinapjára kapja meg, azért így is örülni fog neki.

S még:

Látom mennek a levelek, egyik bloggertől a másikig, baráti ölelésekről.
S én nap mint nap mesélek a suliban a kollégáknak, hogy ez egy mennyire más világ, hogy mindenki milyen szeretettel és segítőkészen fogadott itt, hogy az ide járó emberkék kíváncsiak a másikra, hogy lelkesítik, buzdítják, megsimogatják szavakkal, apró figyelmességekkel egymás lelkét is.
Éppen ezért úgy érzem, hogy ezt a lehetőséget nem hagyhatom ki, s el kell hogy küldjem az én legdrágább támaszaimnak, (remélem nem veszik tolakodásnak, hogy barátaimnak nevezem már őket) ezt a kis jelképet, s ezzel is megpróbáljam kifejezni, hogy mennyire nagyon, nagyon köszönöm Rita, Márti és Zsófi.

Rajzolunk

Az elmúlt időben szinte csak keresztszemezéssel kapcsolatos bejegyzéseket tettem.
Sajnos újra elkezdődött a tanítás, s akármennyire is jobb lenne csak hímezgetni, nem lehet ám.
De hogy visszatérjek a hétköznapokra, a suliban is motiváló események történtek.
A héten megérkezett az Ószőlői matematika verseny eredménye, s kellemes meglepetés volt. Bár dobogós helyett most nem ért el a kis tanítványom, én mégis meg voltam elégedve az eredményével.

Aztán egy másik versenyeredmény is befutott kedden. Elég sok időt szántunk még ősszel egy reneszánsz pályázatra. Mátyás király udvarában jártam címmel képeket készítettünk. Előbb egy országos felhívásra a Vojtina bábszínházba, majd egy városi szervezésre ugyanebben a témában.
Sajnos a bábszínházban nem sikerült helyezést elérnünk, de a városi versenyen az egyik kistanítványom a második helyet hozta el. Nagyon szép ajándékokat kapott ő is és én is, de minden résztvevő, aki munkát küldött be.

Egy "sínes" bábparavánt készítettem, amibe becsúsztattuk az előtérben lévő szereplőket, s egy másik sínbe magát a díszletként megjelenő hátteret, berendezéseivel együtt.










S még mindig rajz óra.
Emberábrázolás.
Nagyon nem megy. Még az arányok, a részek egymáshoz való viszonya és helye csak hagyján!
De a mozdulatok...!
Persze vannak nagyon ügyesek, de meg kell valahogy tanítani azoknak is, akik kézzel-lábbal hadakoznak ellene.
Aztán két nappal ezelőtt letettem a terveimről, egy újabb pályázatra való felkészülésről, s azt mondtam legyen akkor mozgó ember, de olyan, amit talán nagyobb kedve lesz a fiúknak is elkészíteni.
S ötvözzük valami érdekel technikával. Sóval festünk.
Egy mozgó emberalakot készítettem sablonnak, s ebbe kellett a fő testrészeket felrajzolniuk, úgy hogy egy kis sávot kellett a körvonal mellé belülre rajzolni. Aztán a háttéret már saját maguknak kellett megtervezniük, de mindent dupla körvonallal.
Hááát... a fiúk voltak kreatívabbak. Görkoris, gördeszkás, nindzsás emberkék születtek a kezeik alól, csak sajnos nem sikerült befejezniük. A grafit ceruzás rajz mindenkinek elkészült, de a festés, amit viszont jobban élveztek, kissé elhúzódott.
Vízfestékkel festettünk, de úgy hogy a friss, még vizes felületekre sót szórtunk.
Ettől érdekes, homokszerű, strukturált felületet kaptunk, arról nem is beszélve, hogy a só beszívta a festéket, ezzel egy kissé visszamart a színéből az adott felületen.
Úgy mint a selyemfestésnél.




S még egy-két állatos ötlet, mert a mai nap már ahhoz érkezett pályázati felhívás.

A kezdetek

Nyáron egy véletlen szörfözés folytán tévedtem Ralina blogjára, s csak ámultam, és sóhajtoztam, hogy mennyi szépséget látok ott. Naponta felnéztem hozzá, majd kezdtem hétről hétre egyre több emberkéhez ellátogatni.
Gyönyörűségeket láttam, s késztetést éreztem, hogy én is keresztszemezzek.
Nagy ritkán 2-3 évente böködtem én..., de vászonra való hímzésről még csak nem is hallottam.
A nyáron egy régóta tervezett s el is kezdett gombasorozatot fejeztem be, ami azóta a konyhámat díszíti.Ő volt az első igazi. Vele kezdődött az igazi szerelem, s remélem sokáig tart, mert nagyon élvezem, ha öltögethetek.











A képeket sk. kereteztem és paszpartuztam a férjemmel.





S most miközben arra várok, hogy beszerezzem a következő adag hímezni valómat, már mintákat kapok Cherry-től, és Norvég halász-tól, s kérésemre tanácsokkal lát el Szentpyr és Márti-x. Olyan drágák vagytok!
Köszönöm néktek!

Meglepetéscsomag

Katbo blogján jelentkeztem egy ajándékozós játékra.
Annyira izgulok, mert a Ninánál meghirdetett a SWAP-tól még kicsit félek, s el is szomorodtam, hogy erről le kell hogy most még maradjak, de aztán gyorsan adódott ez a lehetőség, s ettől kicsit felvillanyozódtam.
Ajándékot kapok!!!!! S egyben adhatok is.
Bárki játszhat, akinek blogja van.
Az első három ember, aki kommentet hagy ehhez a bejegyzéshez, ajándékot fog kapni tőlem, melyet én készítek.Ezt az ajándékot az elkövetkező 365 napon belül el fogom juttatni hozzátok.Cserébe előre kell fizetni, úgy, hogy meghirdetitek a saját meglepetés csomagotokat a saját blogotokban jelezve, hogy az enyémet folytatjátok!
Hú, de izgulok, hogy vajon van-e három emberke, aki szívesen elfogadna tőlem egy meglepit...!?

Kékike

Karácsonykor Dalma leánykám a babájának többek közt egy kék kis zoknit is kapott egy szív alakú kis dobozkában. Az időtájt egyre másra láttam a keresztszemezők blogján szív alakú tűpárnákat, amiket nagyon szerettem volna én is elkészíteni, de azt sem tudtam hol kell hozzá kezdeni, hogyan, és honnan vegyek mintát. Folyton csak bújtam a neten, olvastam a blogokat, s visszamenőleg a bejegyzéseket. Mindent, amit elértem átvizslattam.

Úgy döntöttem előbb ezt a kis dobozkát fedem be egy mintával.
S megtaláltam a gazette blogon olyant, ami nagyon egyszerűnek tűnt, s leszámlálva az én dobozkám méretének megfelelőnek tűnt. Sajnos lila színben volt a minta megadva. El is kezdtem, de rájöttem, hogy a lila tényleg nem az én színvilágom.
Sajnos kevés fonalam van itthon, abból kellett megoldanom, amit tudtam ,mert nagyon akartam keresztszemezni.
Kékre esett a választásom, mert abból találtam több (szerintem) összeillő színárnyalatot.


Átváltottam a színeket a saját elképzelésem szerint, s pár esti tvnézés közben el is készült. Nem tudom jól csináltam-e, s közben míg hímezgettem folyton az járt az eszemben, a végeredmény vajon jobb lesz-e, mert nem voltam közben biztos abban, hogy szabad-e ennyi kéket egyberakni, s illenek-e a választott árnyalatok egybe.
Aztán készen lett. Sajnos ma nem sikerültek e fotók sem vakuval, sem anélkül, de már kíváncsi lennék hozzáértő véleményre, hogy a következőmhöz kezdve okuljak a tanácsokból (Megint nagyon hímezgetnék már, de még azt sem tudom mit, mert nekem nincs még felhalmozott készletem, s fonalam, s anyagom se, de ki kell valamit találnom. Jaj, de örülnék egy kis segítségnek, tanácsnak mivel folytassam a tanulást, ami a követekző, magasabb szint! )

Aztán ma a doboztető méretének megfelelően kivágtam 2 réteg bélésanyagot, s kétoldalú ragasztót rögzítettem a szélére, s jól rásimítottam a puha bélésre a kész kongréanyagot.
Ezt sem tudom, hogy így kell-e, a többiek így készítik-e, nekem ez jutott eszembe.

Végül újra kétoldalú ragasztócsík, majd csipke került fel, s az összeillesztéshez egy kis szaténszalagocska és gyöngy.

Visszaemlékezés

Bár már javában mindenki az újévi fogadalmát teszi, és előretekint, én még egy picit vissza.
Mazsola kért, hogy meséljek, s nem illik nem játszani véle, ha hív, ha kíváncsi rám. Ha kedves olvasóm, Te már csak az előretekintő állásban vagy, itt hagyd abba, mert én még karácsonyozom most.

A karácsonyi emlékeitek közt, szintúgy mint nálam is, a hatalmas plafonig érő fa, a csengőszó az, ami nagyon kicsi koromtól már felidézhető.
De most én mégis másról írok, olyanról, ami kicsit más, de mégis karácsony.
Nem voltunk és nem is vagyok templomba járó, így nem voltunk szenteste misén sem, de voltak szokások, amiket mind apum és anyum is betartatott velünk.
Jaj, de "nemszerettem" dolgok voltak ezek, s most jaj, mit nem adnék mégis, ha én is átadhatnám a saját gyerkőceimnek, de dacolnak velem ugyanúgy, mint én tettem.

Nálunk a karácsonyi ebéd még böjti étek volt.
Legelőször mézes pálinka. Ha csak annyira, hogy "belenyaltunk", akkor is.
Aztán alma, diót, szőlő. Mindenki a gyümölcsös kosárból maga választotta ki a neki tetszőt, s ó de féltünk a felvágással, feltöréssel, hogy nehogy beteg legyen belül a gyümölcs, mert akkor beteges évnek nézünk elébe.
Aztán jött a fokhagyma. Csak egy gerezd, mert marta ám a szám, de mégis kellett, hogy elkerüljük, ha a jóslat már rosszat ígért volna.
A leves bableves, melybe belevághattuk a megmaradt fokhagymánkat, s jött a mákos csík. ( nem engedett anyukám, s még a férjhezmenetelem előtt meg kellett tanulnom gyúrni, csíkot készíteni, mert a legjobb az igazi házi tészta)
Már nagylány voltam, s emlékszem hogy mikor apukám az első villával a szájához emelte a tésztát, ki kellett kapnom a kezéből a csíkkal együtt, (a másodikat a húgomnak) és szaladnunk kellett vele a kapuba, s addig ott állni, míg nem jött arra egy férfiember.
S bizony mondom, ha hiszitek, ha nem, mert anyukám nagyon megjegyezte, olyan nevű lett a férjem.


Büszke vagyok arra a sok régi szokásra, dalra, tájnyelvi kifejezésekre amiket hoztam magammal.
Amikor két évig Pomázra a tájházba jártam, s kosárkötést és egyéb népi mesterségeket tanultam és gyakorolhattam, olyan sokat tudtam a tarsolyból előhúzni, ami melegséggel töltött el.

Mikor a drága nagymamim azt mondja, most karácsonykor az új horgolt kardigánomra, (melyet anyukám készített nekem hosszan és nagy gonddal) hogy -Szép "fínyes" gombot vegyek ám rá!- megmosolygom, hogy milyen drágán fejezi ki magát, de nem tudok nem figyelni arra, hogy mikor tegnap a gyerekeimért hazautazva benéztünk hozzájuk új évet köszönteni, ne a férjem küldjem előre jó hangosan mondva a jókívánságokat, hogy a ház népére nehogy balszererencsét hozzak azzal , hogy nő létemre én lépjem át elsőként a küszöbüket.

Jó, hogy közöttünk vannak még, s remélem maradnak is még minél tovább.

Szülinapi játék

Enigma oldalán játékot találtam, jelentkeztem én is, hátha....
Nézzetek át hozzá!