Nem találom a megfelelő szavakat...

 Már nem első alkalommal kapok csomagot Lee-től, s folyton csak azt kérdezem, mivel érdemeltem ki ezt a figyelmességet, s odaadó kedvességet, ami felém árad.

Egy hónapot utazgatnak a csomagjai, átázva, viharverten érkeznek meg hozzám, s kibontásuk akkora örömet okoz, hogy bizony a könnyem is kicsordul. 

Nincs semmi apropója, egyszerűen csak jön egy csomag, s nem tudom mással magyarázni, mint hogy Lee ilyen odaadó barát, aki nekem már annyi örömet szerzett.

 Aggódik értem a leveleiben, mikor beteg vagyok, segít sokadszor is, s próbálja a nyelvi hiányosságaim leküzdve újra elmagyarázni, hogyan is kell hardangerezni.

A mostani csomagja egy igazi kis kincsestár volt. 

Isteni finom illata van a pot-pourrinak, amit küldött, s gyorsan a nappalim vöröses-barna színéhez igazodva, be is tettem egy tálba az asztalkám közepére.

Volt a dobozban világítóan szép élénk színű szaténszalagok, perle fonal....

 csodaszép angyalkák,

.. s persze egy újabb kit, amiből a nagy szerelmem egy hardangeres dobozka készülhet. 

Lee meglepett még egy tündéri zsákocskával, amin leheletfinom csipke és káprázatosan szép bullion rózsák vannak. 

Mindennek a tetejébe, Lee magyar nyelven írt nekem levelet. 

Még most két nappal később a sorokat leírva is kicsordul a könnyem a meghatottságtól.
Akármelyik ajándék magában is hatalmas örömet okozott volna nekem, de ennyi szépség együtt, ilyen igényesen összeválogatva, ilyen szépen becsomagolva!
Imádom a kis száraz-virágos képeslaptól kezdve az ajándékokon túl a levélke utolsó kis soráig mind!

Ha azt írom nagyon köszönöm Lee, az semmit nem fejez ki abból amit érzek. 

De leírni nem tudom, ...bízom benne, hogy a láthatatlan jelek és érzések a több ezer km-en át is eljutnak hozzád.