Gyöngyözünk

Szerintem ma már írhatok, s tehetek ide fotókat, mert nem hiszem, hogy tanítványaim szülei még felnéznének.
Minden évben valami apró ajándékkal kedveskednünk a szülőknek a gyerekekkel.
Az idén a gyöngydísz került terítékre. Már az előző osztályommal (azt hiszem velük is harmadikos korukban) elkészítettem ezt a meglepit. Ha jól emlékszem anno a Praktika újságból láttam meg az ötletet, s magamnak el is készítettem, amit azóta is minden évben a konyhaablakra tűzünk adventtől.
Amikor átsüt a nap a csillogó gyöngyszemeken, nagyon szép a látvány.





Bár nem készült el minden gyerkőc vele, de a több ajándéklehetőség közül mindenki megtalálta a maga szintjének és kedvének valót.
Viszont kellemes meglepi volt, hogy nem is egy fiú munkája ott van a fotókon.
Türelemre és kitartásra volt szükségük, mert először is több napon át, délutánonként ki egy fél órát, ki többet tekergette a választott hímzőfonalát az előre formára hajtott drótalapra.
S aztán vékony drótra fűzve tekerték a gyöngyfüzéreket.
Szerintem szépek lettek.








Ma este még Szilvia barátnőm is átjött, és segítséget kért a barátainak karácsonyi meglepikészítéshez.
A tegnapi megbeszélés után a gyöngyhópelyhet választotta, s majd készülnek hozzá tasakok is.
Megmutatom, milyen újabb hópihe hullott ki a kezünk közül.





S végül a tiritarka hópehely a maradékgyöngyből, ami Dalma lánykám kedvence.