2008. december 20., szombat

Boszik




Kitört a kéthetes téli szünet. Kettesben maradtunk itthon Dalmuskával. Tomi másik suliba jár, neki ma még bár van tanítás, de már csak rövidített órákkal.
Szóval nem kellett volna, de ilyen hajnali csicsergő típus vagyok, ma is korán felébredtem. Azért nem oly korán mint tavasszal a fülemüle, de talán a rigóhoz hasonlatosan.
S olvastam.
Rita mikor eltalált a hógolyójával, s elgondolkoztam a kérdéseken, akkor döbbentem csak rá igazán, hogy milyen régen nem olvastam. Régebben faltam a könyveket, de az is igaz, hogy hozzáértőtől kaptam ajánlásokat hozzá. Ez az utóbbi időben elmarad, s magam kutató-keresgélésére hagyatkozom.
A legutóbbi Ördögszekér naaaagyon tetszett! Szeretem a kicsit mágikus, természetfölötti erővel megáldott szereplővel bíró könyveket. Lehet az történelmi alak, mint Báthory Anna volt, de lehet egy mesebeli lény, mint Shaphira a sárkány, vagy a nagy kedvenc- Harry Potter.
S ha még van benne egy kis szerelem is, akkor már elájulok a könyvtől.
S mikor felidéztem magamban a Makkai könyvet,amitől jócskán ájultam, eszembe jutott egy másik boszorkány. Még nyáron Tünde barátnőm említette, hogy mennyire tetszett neki a Funtineli boszorkány.
Elmentem a könyvtárba, s hoztam a téli szünetre mind a három kötetet. Aztán a karácsonyi utazás közben az autóban meghallgatjuk hangoskönyvben is a lejátszón, mert azt már akkor nyáron beszereztem, csakhát el is felejtkeztem róla, meg élvezetesebb is hajnaltájban saját magam böngészni a sorokat.
S eddig nagyon bejön. Azt hiszem ájulni fogok ettől is. Bár Wass Albert eddig olvasott könyvei nem igazán az én stílusom volt, ez most nagyon az.
Ajánlom másnak is.


A háromkötetes, terjedelmes regény hősnője a boszorkányosan szép havasi lány, Nuca. Az Istenszéke alatt, az Urszun él egy furcsa, kerek faházban apjával, a szótlan Tóderikkel. Nem ismer más törvényt, mint az erdők és hegyek törvényét, a jóságot sem Istentől vagy annak árnyékában tanulja meg, hanem a természettől. Élete nem könnyű, hiszen apját elviszik a csendőrök, így a tíz év körüli kislány magára és az emberek könyörületére utalva nő fel. Ragyogó szépségű fiatal nővé érik, aki mágnesként vonzza a férfiakat, akikről semmit sem tud. Boldogságra vágyik, de boldogtalan lesz, egy cigányasszony által megjósolt jövendő beteljesedése közepette: akit ágyába fogad, az meghal. Nuca először menekülne saját végzete elől. Szerelmes lesz a havasi király, Éltető uraság fiába. Kis kunyhót épít a Komárnyikon, ott várja szüntelenül a vadászidényt, ami elhozza hozzá szerelmesét és gyermeke apját. És a jóslat mintha hazudna, rövid időre megtalálja boldogságát, szeretete megtartja az úrfit egészen addig, amíg rá nem jön, hogy sem ő, sem pedig a gyermek nem köti hozzá a könnyelmű fiatalembert. A jóslat ekkor beteljesedik, az úrfit meggyilkolják. Éltető uraság pedig elrabolja a gyermeket - unokáját -, hogy örökösként nevelje fel. Ettől a perctől fogva Nuca tudatosan használja boszorkányos erejét: nemcsak látja az emberek szemében a múltat és a jövendőt, de megbosszul minden rosszat, amit a férfiak a nők ellen valaha elkövettek. A havasokban bolyongva teljesíti be végzetét - saját kisfia kicsúfolja, ezért Nuca megátkozza és halálra szánja fel nem ismert gyermekét -, mindörökre megteremtve a hegyek tündér-boszorkányának mítoszát.

Nincsenek megjegyzések: