Tuli 2.

Olyan gyönyörű képeket raknak fel itt a "nagyok"( tegnap Réka is,Rita is, és még sokan mások) hogy nem hagytam békét a férjecskémnek, s addig rágtam már napok óta a fülét, hogy segítsen már nekem is olyan "kép a képben" képet szerkeszteni. Végre le is töltött hozzá egy photo scape programot, s most én is tudok szépségeket alkotni.
Cherry szebbnél szebb tájképei teljesen lázba hoztak, s mikor tegnap reggel kinézve láttam, hogy mindent vastagon beborít a zúzmara, elindultam sétálni egy fényképezőgéppel a kezemben a nagyon közeli kis erdőnkbe.

Célirányosan csipkebogyót akartam begyűjteni, de sajnos itthon derült ki, hogy a fagy annyira megcsípte, hogy nem fogom tudni felhasználni már a kopogtatóra, amit az osztályterem ajtajára terveztem.
De a gépemmel kattogtattam, s este mást se csináltam, csak újabb és újabb elosztásban képeket szerkesztgetve ismerkedtem a lehetőségekkel.
Nagyon élveztem.



Na, jó még éjjel hímezgettem is. Lelkiismeretfurdalásom is volt a bejegyzéseitek után,ami amellett hogy nagyon jól esett, de újra eszembe juttatta amire gondolni sem akartam,hogy csak varrok és varrok és varrok, s nem törődöm a sulis dolgokkal, pedig terveztem ám még a szünet elején jó pár dolgot, hogy no, majd most megcsinálom. De hogyan lehetne dolgozgatni teljes erőbedobással, mikor már szeretném készen látni a tulipánjaimat?
Befejeztem, s igérem délután leülök a kis asztalomhoz, s elkezdem az iskolai teendőimet.

Szóval, ilyen lett.




Csodálkozom a képválasztásomon, mert a lila szín áll talán a legtávolabb tőlem, s ezt a fekete tulit, csupa lilával kellett hímezni. Tehát nem is fekete, de az összhatásában mégis az. Nekem nagyon tetszik.