Köszönettel

Amikor még kicsi voltam, és ügyetlen, és szótlan, csak nézelődtem, szavam nem hallattam, s tanulgattam, mit hogyan kell. S egyszer megszülettem, s azt mondtam, megmutatom magam. Nemcsak keresztszemezem, hanem szeretek sok más technikát is kipróbálni, s mától megmutatom, hátha valakinek adok ezáltal valamit. Egy ötletet, amit tovább vihet, saját képére formálhat, de lehet hogy csak annyit, hogy véleménye lesz róla, s akkor már megérte. Mert lehet az pozitív, vagy negatív, ha előbbre visz, akkor már jó.

S abban a pillanatban, hogy jó két hónapja megszülettem, rögtön három anyukám is lett. Nem ily szerencsés ám mindenki. De ők azonnal, ismeretlenül felém nyúltak, felkaroltak, magyaráztak, segítettek, s csak adtak, csak adtak, viszont nem kértek, s nem is tudtam még adni, mert még annyira kicsi és ügyetlen voltam.
De bennem folyton az munkált, hogy hogyan viszonozzam ezt a sok kedvességet, figyelmet.
Eszembe jutott a Valentin nap, s bár nem szoktam ünnepelni, de a legközelebb álló szeretteim felé ha mást nem, egy kedves szót azért próbálok juttatni.

Most a három kedves segítőtársam szerettem volna meglepni, s megköszönni nekik a sok-sok odaadó szeretet.
Köszönöm Rita, köszönöm Márti és köszönöm Zsófi!!!
Nektek készítettem az első minden lyukba öltött ollóőreimet.

(pamutvászon, 1cm-en 12 pici lyukkal egy sorban- Látszik, hogy még ebben sokat kell tanulnom, de kérdeztétek, én meg számoltam- ha jól számoltam :-))

Azóta már egyre többen jönnek, segítenek, írnak megjegyzéseket, tanítanak, s most nekik csak írásban tudom elmondani köszönetem, s küldeni érte sok-sok puszit.

Hol az olló komámasszony?

Már nálam!! Már nekem is van!!! Még akkor, mikor freeblogom volt, s ott próbálkoztam, nézegettem hogy a nagy keresztszemesek, mily szépségeket alkotnak, vizslattam, hogy mi a különbség vászon, és vászon között, hogy mennyi minta létezik, s milyen csodálatos kiegészítőkkel díszítenek, s csak csendben anélkül, hogy írtam volna bárkinek, észrevettem azokat a csodálatos ollókat, amik a képeken imitt-amott feltűntek.
S mától nekem is van egy. Az első. Rendeltem Ritától, s ma jött a csomagban. Egy kicsi időt kérek tőle még, s kapni fog a drága kis ollóm is egy ollóőrt.
Rita meg ezer és egy puszit, hogy beszerezte nekem. Köszönöm.

S a fenti darab egy kis Valentin-napi dísz.
Bevallom nem vagyok vele megelégedve. Valahogy az összeállításnál elfogy a türelmem talán, nem tudom. De lehet hogy az a baj, hogy varrni-szabni nem tudok, nem próbálgattam még, s azt sem tudom, hogyan kellene egy ilyen szív formához kezdeni, vagy hol érdemes befejezni.
Keresgéltem a linkek között, s azt tudom biscornut hogy kell összeállítani, s láttam több dolog részletes, fotóval illusztrált összeillesztését, de szív formáét, amiben nincs semmi merevítés, olyat nem . Ha valaki tud ebben segíteni, nagyon megköszönném, hogy a következő szebb legyen.

Csak vidáman, színesen....

Rajzórákon még mindig a mozgásábrázolás a téma.
Még hónapokkal ezelőtt Ralinánál találtam egy jó oldalt, ahol fantasztikusan szép képek vannak.
Gyakran visszajárok oda, csak úgy nézelődni.
Múlt héten farsanghoz kerestem képeket, s mivel ebbe a témakörbe oly sok minden belefér, ezeket a kis koboldokat nyomtattam ki a gyerkőcöknek.
Felnagyítottam őket, s jöhetett a munka. Akinek kedve volt a nagyított képet festette, ragasztotta kartonra, a kisleánykáim viszont odavoltak, hogy üvegre festhettek.

Neszeszeres táska

Elkészült a neszeszeres táskám. Bevallom a táska összeállításához kértem segítséget, de ha egyszer lesz majd varrógépem, akkor ígérem elejétől a végéig magam készítem.
Ma kaptam kézhez, s akartam venni egy kis narancs színű bőrcsíkot a zsugorkás fityegőmhöz, de későn végeztem, s a bolt bezárt.
A fényképezést viszont azonnal meg kellett ejtenem, elvégre ez is első munka, mégpedig ilyen kis táskaként az első.
A hugi fogja kapni a névnapjára, s mivel ő nem olvassa a blogom, ezért már előtte meg tudom mutatni.

Zsugorka

A fityegők engem is munkára késztettek. Zsukka oly alapossággal és oly szépen írta le a zsugorkák készítését, hogy kedvet kaptam hozzá. A keresztszemes pillangóm egy neszeszeres szütyőt fog díszíteni, s a cipzárhoz készítettünk leánykámmal ma egy pillangót.
A színek a hímzéshez igazodnak.



Hát ez tényleg nagyon jó játék volt.

Múzeumban

Ma délután osztályommal Mezőtúron a Fazekas Múzemban jártunk. Egy tanítási órányi időtartamú tárlatvezetés a harmadikos korosztály számára is élvezetes volt.
Nekem és a drága kísérőszülőknek, s kollégámnak talán még több is belefért volna.
Csodaszépek voltak a zöld mázas butellák, a gyertyamártogatók, a gyerkőcök kedvence a csöcsös korsó, s a koronás kancsó is.
Számomra legszebb egy fekete girlandos korsó volt, valamint az első képen a vörös agyag szobor.Ilyeneket szívesen látnék itthon is a házacskámban.



Még szintén a mai nap fotóztam délelőtt a rajz órán is.
Már jó ideje délutánonként egy-két gyerkőcöt magam mellé véve, farsangi maszkokat festünk.
Még a nyáron egy osztályra valót kiöntöttem gipszből. Elég olcsón lehet kapni a kreatív boltokban hozzá való sablont, de a kiöntésük kissé macerás. Egy keretet gyártott hozzá a férjem, ami peremként szolgált a sablonnak, s abba lógott bele a fej.
S ahhoz, hogy a fejüket bele is tudják bújtatni egy másik sablont kellett a folyékony gipsszel telt formába süllyeszteni, melynek lesúlyozása okozta a legnagyobb gondot. De a nyár elég volt rá, hogy elkészítsem, s most már csak festeni kellett.
A gyerekek választották ki a mintákat, én felskicceltem, s aztán ők festették, glitter tollal kidíszítették.
Most a terem előtt a folyosót díszítik a farsangi bálig.

Ezek a maszkok már saját készítésűek. Egy évvel ezelőtt kollégáim számára gyártottam őket.

Tervek- hami

Mazsola már jó régen kért fel, hogy meséljek ez évi terveimről, s bevallom eszembe is jutott szinte nap, mint nap, de nem ment ezzel kapcsolatban az írás.
Valahogy más ez az év, mint a többi. Máskor annyi nagy tervem van, s most kissé szégyenlem magam, hogy csak úgy sodródom az árral.
Na de azért:
Keresztszemezni mindenképp, mert megfertőztek ezek az észveszejtően kreatív, és iszonyatos kézügyességgel megáldott emberkék, akiknek mos is hazatértem után, azonnal jöttem olvasni a legújabb bejegyzéseit itt a neten.
De hogy mit hímezzek, azt még nem tudom. Hiszen minden nap látok szebbnél szebb dolgokat nálatok, s mindíg azt mondom, hogy jujj ez kell nekem!, s ezt is akarom! hímezni. S látom már, hogy az egy hónappal ezelőtt meglátottak helyébe még szebb, még jobb mintákat terveznék kihímezni már a mai napon is. De hogy sok mindent ki akarok próbálni, s mindig valami mást, valami kicsivel megbolondítani, valami újat beletenni, az tuti.
De ami biztos, az a Dimensions koszorú, mert anyukám is nagyon kerek szülinapot ünnepel majd májusban, s azt nagyon szeretném neki elkészíteni.

Aztán:- Idén szeretnék az osztályommal egy szuper néptáncos gálai fellépést előadni.
-Most is nyáron egy fantasztikus kézművestáborban ügyeskedni a gyerkőcökkel.
-Nagyot nyaralni, pihizni!!
-A gyerekeimmel még több időt eltölteni!
- A következő tanévet sikeresen megélni, mert a negyedik osztály, s a leendő elsős osztály fogadás számomra mindig a legmunkásabb.
- S még: Minden tanévben a kollégáim szereplésével mesejátékot rendezek gyerekek részére.
A társulat nagyon akarja folytatni, én viszont hezitálok. Lassan döntenem kellene, menjen-e még tovább a játék. Tervezzek-e még vele, s az azzal járó piszok sok munkával.

Hát... úgy talán első bepötyögésre ennyi.
Na, de ezt nem várom, hogy bárki is elolvassa, mert nem oly szép és izgalmas, mint a keresztszemek, s ha nem haragszotok ez ügyben én már nem szólítok meg senkit, mert jó soká válaszoltam, s már oly sokan megtettétek is.

Szintén Mazsola, s még Barbi inspirált a múlt héten még, csak azóta el is felejtkeztem róla.
Mazsola szenzációs leveseket főz, Barbi meg "bepalacsintázott", s így nekem is alkotnom kellett.
Na, ezt még merem alkotásnak nevezni??? Hát.... a legjobb jóindulattal sem, de gondoltam hátha valaki mégis kedvet kap hozzá.
Esti vacsinak mi imádjuk.

Alma- palacsinta tésztában

Az alma magházát kiszúróval kiszedem, karikákra vágom, de tökéletesen megfelel szeletelve is.
Jó sűrű palacsintatésztába mártom, forró olajban kisütöm.
Tehetek rá rumba áztatott mazsolát, s leöntöm vaníliapudinggal.
Jó étvágyat hozzá!

Rózsa

Azt hittem tovább bírom, mert terveim szerint csak egy hét múlva, már készen szerettem volna megmutatni, ehelyett ahogy az utolsó öltést megtettem, szaladtam a fényképezőért.
Annyira meg akartam mutatni, hogy nézzétek el nekem a türelmetlenségem.
Egy rózsát öltögettem, s készen lett tegnap este.

.. de a színeit nem igazán találtam el. Túl közel álló színárnyalatokat választottam, s nem lett megfelelő, a leveleinek formájáról nem is beszélve.
Gondoltam majd ma délelőtt van másfél órám, s akkor szaladok s beszerzek valami szép rózsaszínt a meglévőekhez.
De addig is varrogassunk valamit. S bevillant, hogy mi lenne, ha kipróbálnánk az emlegetett minit, minden lukba, egy szállal. Aztán jöhet hozzá az új rózsaszín is.
Hát nem egy új rózsaszínt vettem, hanem többet, így nem egy mini lesz, hanem több is.
Az egész csak 3 centi.
De annyira tetszik, hogy nem tudtam kivárni, hogy elkészüljenek a színárnyalatok!
Hű, de jó volt öltögetni, s akarok még belőlük!
Örülök, hogy kipróbáltam!

Meglepi

Most engedjétek meg, hogy különleges bejegyzést tegyek. Olyat, amiben kevés szó esik kézműves dolgokról. De olyat, amelyet az ember szerintem csak egyszer él át életében, s mely nem másról mint a szeretetről szól csak.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy engem oly sokan szeretnek. S nem csak szeretnek, hanem rendkívül figyelmesek és odaadóak is.
Elsősorban a férjecském, s a legjobb barátném, Juditka.

S akkor most mesélek.
Tegnap este a konyhaasztalnál üldögélve mi mást csinálnék, mint keresztszemezek, mikor egyszer csak egy nagy kiáltást hallok, hogy: Boldog szülinapot! (pár nap múlva fogom hivatalosan is ünnepelni)
Aztán ének, s emberkék jönnek be a konyhámba....
... s csak jönnek, és jönnek, és énekelnek. Szám szerint huszonöten.
Azt sem tudtam hol vagyok, s csak néztem, hogy még kit látok meg, még kijön, s ennyi ember!!!


Remegett a kezem, s zavaromban, még felállni is elfelejttem, csak ültem, s bazsalyogtam ezerrel.
Ők meg csak pakolták teli az asztalt finomságokkal, meglepikkel, virágokkal.

Hihetetlen jó érzés volt.

Aztán azt sem tudtam, hogy mihez kapjak, hová szaladjak, s csak nyugtatgattak, hogy minden ki van már találva, megszervezve, nyugodjak meg, s élvezzem ezt az estét.

Persze volt ajándékbontás....
(mondanom sem kell, hogy nem egy meglepi volt keresztszemezéssel kapcsolatos -s ezzel adtam fel a drága barátnémnak az alig pár napos szervezés során a legnagyobb feladatot, mert ugye nálunk.... de erről már írtam)

...csodaszép ékszereket aggattak rám...

... s igen, egy gyönyörű torta.
S rajta a legutolsó keresztszemezős "alkotásom". A gyertyák számáról megjegyzéseket nem kérek, mert tegnap kaptam már belőle jó eleget. :-)
Igen, igen, tudom, már nem férte körbe a tortát egy sorban, bizony bele kellett kezdeni imitt-amott új sorokba.
De ki bánja!


S persze a kedvemért volt tánci, (mert anélkül saját magam szemszögéből)nem igazi buli a buli.
Aztán játék, mert imádok játszani. S mikor elpilledtünk, akkor nagy beszélgetés, nevetések.
Hajnal háromig tartó, életem legszebb szülinapi bulija volt.




Köszönöm nektek, drága barátaim, kollégáim, szomszédaim!
Köszönöm Bandi és köszönöm Juditka. ( na ez a két sor már könnyes szemmel íródott)