2008. december 21., vasárnap

Jegesmaci



Tegnap este elkezdtem a banneron a jegesmacit öltögetni. A teste készen van, fehérrel már csak egy kevés hópelyhet kell hímeznem.
Nem bíztam igazán magamban, hogy el fogom tudni készíteni az első vászonra való keresztszemes mintámat, s azért nem választottam tipikusan karácsonyit, hanem ezt a fehér kis medvét.
A szemem egyre jobban rááll a tű helyére. Ahhoz képest, hogy a boltban az eladó magyarázta és mutatta meg, hogyan kell vászonra hímezgetni, egyre jobban élvezem.
Azt azért még nem mondom, hogy könnyebb mint kongréra, de idővel kitudja!



A banner alatt pedig egy "igazi" vászon! Férjem nagymamájától örököltem több társával és egy rokkával együtt. Ő még mindent szövőszéken szőtt, maga sodorta az orsóra a guzsalyról a hozzá való szálat. Ezekből is mind kaptam mutatóba. S a vászonra azt hiszem lehetne öltögetni, de ehhez még nem nőttem fel "keresztszemesügyileg".






A harangokat, mint a tegnapi képeken is a terítőt, anyukám készítette még az elmúlt évben karácsonyra.

2008. december 20., szombat

Karácsonyi fonalgrafika



Barátnőmtől Juditkától fonalgrafikás könyvet kaptam karácsonyra ajándékba.
(Pedig nem is olvasta itt, hogy épp a minap nagy varrogatós estét csaptunk itthon.Ennyire ismer már, hogy kitalálja még a gondolatom is.)
Így most kétszeres apropó is, hogy újra még egy kicsit hímezgetünk.

Előszedtem, s kicsit kicsinosítottam a karácsonyi fonalgrafikás képecskéket.
Szerintem ügyesebb ovisok anyuka segítsége mellett már el tudják készíteni, de tuti, hogy múlt évben már a másodikosaim szépen megöltögették a képecskéket.
A fehérrel fonallal készültet Marika barátnőmtől kaptam ajándékba pár évvel ezelőtt, a másik már az osztályommal készült múlt évben.


Évekig hungarocellen zsákvarrótűvel szurkálgattam a képeket elő, de múlt évben megláttam a hozzá szükséges alaplapot és tűt is. Összehasonlíthatatlan a különbség!
Pár száz forintnál jóval többet ér!


Ezt a mintát Dalma osztálya idén Ica nénivel készítette el.


Múlt évben egy tanfolyamon találkoztam ezzel a fenyőfamintával, s próbáltam különféle technikákkal feldíszíteni.








Tamás fiam legújabb szerzeménye, ami csak annyiban tér el a múlt évben tanult mintámtól, hogy pici kördíszek vannak rajta. Bevallom nehezebbnek tűnt, mint gondoltam. Ez szerintem ovisoknak nehéz.



Ez a képeslap pedig csak a kezembe akadt. Még az előző osztállyommal akkor készítettük el, mikor negyedikesek voltak. Nagyon sok előmunkálatot igényelt, de szépek lettek anno. Csupa köralakból van kialakítva szinte minden a képeslapon.
Dalma tanító nénijétől, Icustól tanultam.

Boszik




Kitört a kéthetes téli szünet. Kettesben maradtunk itthon Dalmuskával. Tomi másik suliba jár, neki ma még bár van tanítás, de már csak rövidített órákkal.
Szóval nem kellett volna, de ilyen hajnali csicsergő típus vagyok, ma is korán felébredtem. Azért nem oly korán mint tavasszal a fülemüle, de talán a rigóhoz hasonlatosan.
S olvastam.
Rita mikor eltalált a hógolyójával, s elgondolkoztam a kérdéseken, akkor döbbentem csak rá igazán, hogy milyen régen nem olvastam. Régebben faltam a könyveket, de az is igaz, hogy hozzáértőtől kaptam ajánlásokat hozzá. Ez az utóbbi időben elmarad, s magam kutató-keresgélésére hagyatkozom.
A legutóbbi Ördögszekér naaaagyon tetszett! Szeretem a kicsit mágikus, természetfölötti erővel megáldott szereplővel bíró könyveket. Lehet az történelmi alak, mint Báthory Anna volt, de lehet egy mesebeli lény, mint Shaphira a sárkány, vagy a nagy kedvenc- Harry Potter.
S ha még van benne egy kis szerelem is, akkor már elájulok a könyvtől.
S mikor felidéztem magamban a Makkai könyvet,amitől jócskán ájultam, eszembe jutott egy másik boszorkány. Még nyáron Tünde barátnőm említette, hogy mennyire tetszett neki a Funtineli boszorkány.
Elmentem a könyvtárba, s hoztam a téli szünetre mind a három kötetet. Aztán a karácsonyi utazás közben az autóban meghallgatjuk hangoskönyvben is a lejátszón, mert azt már akkor nyáron beszereztem, csakhát el is felejtkeztem róla, meg élvezetesebb is hajnaltájban saját magam böngészni a sorokat.
S eddig nagyon bejön. Azt hiszem ájulni fogok ettől is. Bár Wass Albert eddig olvasott könyvei nem igazán az én stílusom volt, ez most nagyon az.
Ajánlom másnak is.


A háromkötetes, terjedelmes regény hősnője a boszorkányosan szép havasi lány, Nuca. Az Istenszéke alatt, az Urszun él egy furcsa, kerek faházban apjával, a szótlan Tóderikkel. Nem ismer más törvényt, mint az erdők és hegyek törvényét, a jóságot sem Istentől vagy annak árnyékában tanulja meg, hanem a természettől. Élete nem könnyű, hiszen apját elviszik a csendőrök, így a tíz év körüli kislány magára és az emberek könyörületére utalva nő fel. Ragyogó szépségű fiatal nővé érik, aki mágnesként vonzza a férfiakat, akikről semmit sem tud. Boldogságra vágyik, de boldogtalan lesz, egy cigányasszony által megjósolt jövendő beteljesedése közepette: akit ágyába fogad, az meghal. Nuca először menekülne saját végzete elől. Szerelmes lesz a havasi király, Éltető uraság fiába. Kis kunyhót épít a Komárnyikon, ott várja szüntelenül a vadászidényt, ami elhozza hozzá szerelmesét és gyermeke apját. És a jóslat mintha hazudna, rövid időre megtalálja boldogságát, szeretete megtartja az úrfit egészen addig, amíg rá nem jön, hogy sem ő, sem pedig a gyermek nem köti hozzá a könnyelmű fiatalembert. A jóslat ekkor beteljesedik, az úrfit meggyilkolják. Éltető uraság pedig elrabolja a gyermeket - unokáját -, hogy örökösként nevelje fel. Ettől a perctől fogva Nuca tudatosan használja boszorkányos erejét: nemcsak látja az emberek szemében a múltat és a jövendőt, de megbosszul minden rosszat, amit a férfiak a nők ellen valaha elkövettek. A havasokban bolyongva teljesíti be végzetét - saját kisfia kicsúfolja, ezért Nuca megátkozza és halálra szánja fel nem ismert gyermekét -, mindörökre megteremtve a hegyek tündér-boszorkányának mítoszát.

2008. december 18., csütörtök

Gyöngyözünk



Szerintem ma már írhatok, s tehetek ide fotókat, mert nem hiszem, hogy tanítványaim szülei még felnéznének.
Minden évben valami apró ajándékkal kedveskednünk a szülőknek a gyerekekkel.
Az idén a gyöngydísz került terítékre. Már az előző osztályommal (azt hiszem velük is harmadikos korukban) elkészítettem ezt a meglepit. Ha jól emlékszem anno a Praktika újságból láttam meg az ötletet, s magamnak el is készítettem, amit azóta is minden évben a konyhaablakra tűzünk adventtől.
Amikor átsüt a nap a csillogó gyöngyszemeken, nagyon szép a látvány.





Bár nem készült el minden gyerkőc vele, de a több ajándéklehetőség közül mindenki megtalálta a maga szintjének és kedvének valót.
Viszont kellemes meglepi volt, hogy nem is egy fiú munkája ott van a fotókon.
Türelemre és kitartásra volt szükségük, mert először is több napon át, délutánonként ki egy fél órát, ki többet tekergette a választott hímzőfonalát az előre formára hajtott drótalapra.
S aztán vékony drótra fűzve tekerték a gyöngyfüzéreket.
Szerintem szépek lettek.








Ma este még Szilvia barátnőm is átjött, és segítséget kért a barátainak karácsonyi meglepikészítéshez.
A tegnapi megbeszélés után a gyöngyhópelyhet választotta, s majd készülnek hozzá tasakok is.
Megmutatom, milyen újabb hópihe hullott ki a kezünk közül.





S végül a tiritarka hópehely a maradékgyöngyből, ami Dalma lánykám kedvence.

2008. december 17., szerda

Fonalgrafika



Mikor hazaértem a suliból egy igen jól sikerült karácsonyi osztálybuliról, melyen a szülők is a gyerekekkel együtt játszottak, azt hittem rosszul látok. Az én nagy fiam fonalgrafikával készít képeslapokat. Akármikor hívom, hogy kézműveskedjen velem, nemet mond. Dalma még csak, néha néha, de Tomasz, az nem.
S elvállalta, hogy az elsős testvérosztálynak elkészíti a karácsonyi képeslapokat.
Hát ennél nagyobb meglepit sem kaphattam volna.








Aztán Dalmus is bezsongott, s a tegnap hazahozott, szintén fonalgrafikás képeslapja mellé akart az új mintából is készíteni egyet.




Én pedig gyöngyöztem. Még reggel. A múltkori gyöngyhópehely után kedvet kaptam újabb mintát kipróbálni. Egy készletet vásároltam, s abban szépen összekészített gyöngyökből készült el az újabb dísz.





Nem tudom másoknál tapasztalható-e változás, de nálam a képek csatolása ma nem ment a szokásos módon.
Aztán itt a szövegszerkesztőből eltűnt a szövegformázása is. Nem tudok középre igazítani, betűtípust választani, stb.
Ilyen máskor is elő szokott fordulni? Vagy ilyen lesz az új rendszer?
Az előző jobban tetszett.

2008. december 15., hétfő

Hógolyó


Rita játszani hívott. Hógolyózni.

Horoszkópod: Vízöntő, de csak a nekem tetsző jellemzőket szeretem hallani.
Ha nyernél a lottón: Sosem lottózom. Nem bízom benne. De ha mégis nyernék, akkor elutaznék egy olyan helyre, ahová csak álmaimban juthatok el. Afrika, Peru, Közép-Amerika
Rossz szokás, de nem nagyon tudsz megszabadulni tőle: Csak rosszak jutnak eszembe. S túl öreg vagyok már megszabadulni tőlük. De talán mégis, a leginkább az bosszant, hogy akkor sem tudok nemet mondani, ha nem akarom azt a valamit megcsinálni.
Ha web-böngésző: google
Ha koffein: ébredéskor nescafe, de csakis akkor esik jól, ha még egyedül tehetem meg. Kora délután egy újabb, hogy ezzel bemeséljem magamnak, hogy este sokáig fenn tudok maradni "dolgozgatni".
Színeid ruhában: Fehér, barna, szürke, fekete
Most mi van rajtad: barna nadrág, kötött pulcsi- halványzöld
A legutolsó könyv, amit olvastál:Ha a fiam miatt olvasott Pál utcai fiúkat nem számolom, akkor jaj, nagyon rég volt, s jaj nagyon tetszett. Makkai: Ördögszekér. Mit nem adnék egy hasonlóan jóért!
Ha háziállat: Csíkos cica- sajnos 2 hete eltűnt, Dalmuska azóta is siratja.
Amit soha nem választanál háziállatnak: madarakat
Amit legjobban szeretsz magadban: nyitottság az új dolgok iránt
10 év múlva ilyenkor hol látod magad: Nem gondolom, hogy sok minden változna azon kívül, hogy a gyerkőceim jóval nagyobbak lesznek, s gondolom ebből kifolyólag jóval több lesz a szabadidőm.
A legutóbbi nagyon jó élményed: Szombat este egy kör-emailben elárultam egy-két kollégának, hogy blogot készítettem-váltottam, s a mai nap jöttek sorra tőlük az elismerő szavak. Olyan drágák, hogy megnéztek, és hogy biztatnak, hogy csinálja, mert nekik tetszik.

Hívom magammal, ha van kedve játsszon velem hógolyósdit mazsola és zazálea.

2008. december 14., vasárnap

Képeslapok


A biztonság kedvéért nem öltögettem tegnap. Találtam más kézműveskedni valót. Karácsonyi képeslapokat készítettem 3D-s technikával. Ehhez aztán nem kell nagy szakértelem, csak egy hegyes olló, kis 3D-s tappancsok, némi papír, s díszítéshez különféle csecsebecse.








Nagyon szeretem a mintás pauszpapírt. A "kisegérkés" képen épp hó esett, ezért mögé egy hópelyhes pauszt ragasztottam, s színben hozzáillő csillogó hópelyhekkel díszítettem a borítón és a belső oldalon a szépen bordázott relief papírt.



De van itt végtelenül egyszerű kis egylapos képeslap is:



Egy éve szerettem bele az embossing technikába. Sajnos a lemezek nem épp olcsóak, s ezért csak egy karácsonyi mintám van még, de megmutatom, abból milyen képeslap készült.



S végül a keresztszemes képeslapom.
Nagyon sokáig kerestem a végleges megoldást, folyton csak arrébb toltam, hátha meglelem az igazit.
Lehet, hogy még ennél jobbat is kitalálhattam volna, de most ennyire futotta. Nekem tetszik.

2008. december 13., szombat

Tündérke



Ma is tanultam újat.
Csodáltam, hogy milyen szép képeket készítenek a keresztszemesek apró pici mintákról, hogy a szövet szálai is szépen kirajzolódnak, nekem meg nem sikerül.
Mire a drága férjecském közölte, hogy ott van a fényképezőgépen egy pici gomb, s azzal én is éles képeket tudok készíteni.
Lám, lám, mire jó, hogy öltögetek, s azt le is fotózom.

Így most meg tudom mutatni azt a pici, alig 5 cm-es tündérkét, amit a héten magamnak vettem a karácsonyi ajándékvásárláskor.
Annyira bájosnak találtam.
S ha már a kezemben volt a fényképező masina, akkor próbáltam az első, vászonra elkezdett hímzésemet is szebben megörökíteni, mint a múltkor.
Még csak itt járok, lassan haladok. Főleg, hogy a biztonság kedvéért ma nem vettem még tűt a kezembe.




2008. december 12., péntek

Öltögethetek?


Holnap, 13-án Luca napja lesz. Egy naptári napon egy keresztény szent és egy ártó boszi. De engem leginkább az izgat amit falusi lány lévén, már nagyon korán megtanultam, hogy bizony Luca napon nem szabad varrni, mert bevarrjuk a tyúkok fenekét. Múlt évben nem nagyon zavart a dolog, de azóta, hogy megfertőzött egy két keresztszemes blogos elsőként Ralina, aztán Nina, s azóta naponta bővülő listámban egyre többen a gyönyörűséges dolgaikkal, amilyenekhez hasonlókat idővel én is birtokolni akarok saját készítésben. S így pár hónapja alig várom a szombat estéket, amikor szabadságot adok magamnak, s nem kell az iskolai dolgokkal foglalkoznom, s végre öltögethetek. S most a Luca napja, hogy épp szombatra esik, nem tudom, hogy ha, nincs tyúkom, lehet-e varrogatni, vagy szörnyű büntetést vonok magamra?

2008. december 11., csütörtök

Táncizunk



Sokszor mondom, hogy a gyerekeimmel, s akkor nem csak a két sajátkámra utalok, hanem az adott évben épp aktuális huszonegynehányra.
Ma róluk írok, mint már máskor is megtettem, mert hiszen napom nagyrészét, velük töltöm.

Szóval ma a gyerkőceimmel ismét táncizni mentünk Karcsi bácsihoz. Az elmúlt alkalom is nagyon jó volt, de a mostani, még annál is jobb.
Sok figyelemfejlesztő mozgásos játék, páros csárdás, az elmaradhatatlan kígyózás és Luca napi népszokások, olyan hangulatban, melyet említenem sem kell, mert rá kell nézni a fotókon a gyerekpofikra.




S hogy milyen jó volt a kis csapat az utazás közben! Nagyon meg kell őket dicsérnem. A helyijáraton, s az utcákon is a központban. Le a kalappal előttük!




S ma tanultam új dolgot is. Nina segített, hogy hogyan kell linkelni, blogcímekre utalni.
Ki kell próbálnom.
Nina

És sikerült. Jaj, de jó!

Még nem árultam el az új blogom azoknak akik a freeblogra felnéztek, mert még nem igazodom el itt mindenben, de gyakorlok, gyakorlok szorgalmatosan.

2008. december 10., szerda

Blogspot a tuti?




Hogy ha én ezt tudtam volna....!
A freeblogon kezdtem, pedig a blogspoton kellett volna.
Hogy itt minden mennyivel könnyebb, és mennyivel szebben meg lehet oldani a fejemben kirajzolódott képet.

Ma semmit nem készítettem, de jó sok időt a gép előtt töltöttem, mert nem tetszett, hogy nem tudok előbbre lépni a freeblo
gon. S gondoltam, próbálkozom itt.
Ma, amikor egyébként is különleges nap van, ma sikerült elkészítenem a második blogom.

S miért különleges?
Elsőszülött gyermekem, ma ünnepli a 11. szülinapját.
Annyira várta a napot, s teljesen szentimentális volt ma, nagyfiú létére. Volt hajnali torta, meglepi, fotózás, és este lightos tanulás- kivételesen.


S még: Barátnémnak is ma van a névnapja. Akkor még újra Boldog névnapot, drága Juditkám!