
Tegnap este elkezdtem a banneron a jegesmacit öltögetni. A teste készen van, fehérrel már csak egy kevés hópelyhet kell hímeznem.
Nem bíztam igazán magamban, hogy el fogom tudni készíteni az első vászonra való keresztszemes mintámat, s azért nem választottam tipikusan karácsonyit, hanem ezt a fehér kis medvét.
A szemem egyre jobban rááll a tű helyére. Ahhoz képest, hogy a boltban az eladó magyarázta és mutatta meg, hogyan kell vászonra hímezgetni, egyre jobban élvezem.
Azt azért még nem mondom, hogy könnyebb mint kongréra, de idővel kitudja!

A banner alatt pedig egy "igazi" vászon! Férjem nagymamájától örököltem több társával és egy rokkával együtt. Ő még mindent szövőszéken szőtt, maga sodorta az orsóra a guzsalyról a hozzá való szálat. Ezekből is mind kaptam mutatóba. S a vászonra azt hiszem lehetne öltögetni, de ehhez még nem nőttem fel "keresztszemesügyileg".


A harangokat, mint a tegnapi képeken is a terítőt, anyukám készítette még az elmúlt évben karácsonyra.

Nem bíztam igazán magamban, hogy el fogom tudni készíteni az első vászonra való keresztszemes mintámat, s azért nem választottam tipikusan karácsonyit, hanem ezt a fehér kis medvét.
A szemem egyre jobban rááll a tű helyére. Ahhoz képest, hogy a boltban az eladó magyarázta és mutatta meg, hogyan kell vászonra hímezgetni, egyre jobban élvezem.
Azt azért még nem mondom, hogy könnyebb mint kongréra, de idővel kitudja!

A banner alatt pedig egy "igazi" vászon! Férjem nagymamájától örököltem több társával és egy rokkával együtt. Ő még mindent szövőszéken szőtt, maga sodorta az orsóra a guzsalyról a hozzá való szálat. Ezekből is mind kaptam mutatóba. S a vászonra azt hiszem lehetne öltögetni, de ehhez még nem nőttem fel "keresztszemesügyileg".


A harangokat, mint a tegnapi képeken is a terítőt, anyukám készítette még az elmúlt évben karácsonyra.


















































