Gerinces needlebook-tutorial

Mikor télen elkészítettem az Atalie- needlebook-omat, többen kértétek, hogy adjak hozzá tutoriált. Bár még a mostani gerinces needlebook is csak a második amit összeállítottam, ahogy igértem, a következő készítés menetét lefotózom.
(Az összeállítás fotói éjjel készültek lámpafénynél, így kissé sárgásak)

Nem szeretek varrogatni, én inkább ragasztókat használok.

A kartonlapokra kétoldalú, nagy ívben vásárolható hártyavékony ragasztót.

Ha hímzett vászon sarkairól van szó, azokat leöltöm kissé, de ennél a vékonyka mintás vászonnál én megelégszem a vasalással.

Utána azért egy kis ragasztóval rögzítem a biztonság kedvéért.

.. s csipeszekkel  várom meg a száradást.

A hímzett vászon alatti részt szeretem ha kissé pufi, bucikás, s jó masszív, ezért két réteg vatelint tettem alá. No ez nem mindig jó, majd kiderült mikor is nem.

Az alsó réteg mindig egy picivel kisebb, mint a felső, s ekkor lesz szép íve-domborulata a széleinél a párnácskának.

A zsebecske következik:

Az alját úgy hajtottam fel, hogy legyen egy kis lógó fülecske, ezzel rögzítem a két oldallapot egymáshoz. 

Természetesen oldalt is túllógó részt hagyok a mintás vászonból, hogy az összeillesztést meg tudjam vele oldani.

A hátoldalt simán egy fedlappal lefedtem.

A zsebek visszahajló füleit ragasztózva rögzítem a már előzőleg bevont vásznas kartonra, s csiptetem, míg szárad.

S a kész végeredmény:

Az ollókat szalaggal kötöttem fel, ehhez a ringlizést a következőképpen készítem:

A fonalgrafikázáshoz vásárolt előszúrótűvel lukasztom ki a vásznas kartont...

...majd ollóval tovább szélesítem a lukat, olyan méretűre, amibe a ringli belepasszol.

A hátoldalán azonban "sorjás" marad a karton...

.. ezt sniccerrel szépen körben levágom.
s ezután egy kemény deszkán kalapáccsal óvatosan visszaverem a veret átbújó részét, ami a kartonhoz rögzíti.

A csipkét kézzel leöltögetem, de ehhez minden öltéshez a szurkálótűmmel a kartont előlukasztom, mert az előző needle-book-nál halomra törtem el itt, ennél a fázisnál a tűimet.

A kis fonaltartókat is kézzel felöltöm, én ezekhez perle fonalat szoktam használni.

A ringlibe behúzom a kötözésre szánt szalagokat, amit még a kétoldalú ragasztózott oldalon is jól belenyomom a kartonba.

S ez az oldal a kész munkán így néz ki:

Ezt követi a szerintem legkényesebb rész, a gerinc.

A két előkészített karton közé teszem a tervezett ollót, a zsebet, s megmérem, várhatóan milyen szélesnek kell lenni a gerincnek. Ezt azért még megtoldom egy két millivel. (a vászon csíkozásával még tovább lehet huncutkodni, hol vizszintesen, hol függőlegesen futtatva a vonalakat)

Az előre kimért kartont bevonom a vászonnal...

... s a sarkakat a visszáján is én szépen sarkasra behajtom, hogy ne látszódjon az eldolgozás a szélein majd. 

Aztán készítem el azt az alapot amit a gerinc alá teszek. Ezekkel a fülekkel rögzítem a pinkeep-ekhez a gerincet, s ez fog a könyvecske külső felén a gerinc oldalon látszódni.

Na erre az előkészített alapra helyezem a már leragasztózott, lecsiptetett, megszáradt gerincet.Így most már nem látszik majd az eldolgozás. Legalábbis, nem túlságosan. 

A végeredmény a már kész könyvecske fotóján:

Míg szárad a gerinc behelyezem a pinkeppek közé az összekötő szalagokat...

.. s ellenőrzöm még csak ráhelyezve a fedőréteget, hogy hogyan is fog kinézni:

S jöhet a számomra legnehezebb rész, a rétegek összeillesztése:

Beragasztózom a zsebes-vásznas alaplapot, s erre illesztem az egyik gerincbetoldó részt. Természetesen rögzítés, szárítás, igazítás ezerrel.

A hátoldalt csak egy ragasztózott csipkével díszítettem, s ha jól áll a belső oldalakon a gerinc, jöhetnek a fedőlapok, a külső oldalak.

Az utolsó, hímzett oldal felrögzítése előtti állapot:

S végül a zsinórozás. Kissé szétnyitom a még meg nem száradt kartonlapokat, közé bevezetem a zsinór végét, aztán a körvonalat, vékonyan ecsettel bekenve ragasztóval vezetem rajta a zsinórt, időnként gombostűvel rögzítve azt, míg egy pár perc után nem köt oda.

S mondtam az elején, hogy a bucikás fedlap nem kedvezett a terveimnek, ugyanis fém verettel szerettem volna a sarkokat megerősíteni, ami a hátsó lapon rendben is volt, de a pufi fedlap nem fért a veret befogadó-képességébe.

Hát ennyi. S ezt mind Ninától tanultam, lestem el. Továbbadom, használjátok egészséggel, finomítsátok tovább a tanácsokat, s készítesetek needle-book-ot!