Mikulás járt nálunk is

A Mikulás érkezését minden gyerek várja.
Dalmuska így.

Pici korában imádtam, mikor az ablaknál a párnás kis lábfejét elnéztem, ahogy pipiskedve néz ki az ablakon. Most már kevésbé párnás, de azért nem kevésbé imádom.
Főleg, mikor ilyen csudacsini tündér-topán kerül a lábikójára. Köszönjük, Drága Rita, hogy manócskaként besegítettél abban, hogy belekerüljön a zsákocskába a lábbeli.

De hogy a Mikulás még engem is, felnőtt fejjel meglepjen, ezt nem gondoltam volna! De vannak ám olyan drága barátaim, mint akik tiköztetek is vannak, s olyanok is, akik itt helyben, kézzel fogható távolságban édesítik meg a napjaim.
Angéla barátnőm egy kivételes személyiség. A vele való találkozás egy ünnepnap. Leírhatatlan a kifinomult ízlése, a határtalan odaadása, a figyelme, amivel minden elejtett kívánságomat lesi, megjegyzi, s Mikulás módjára teljesíti.
Olyan gyönyörű dolgokat kaptam tőle, hogy azt nem is tudom szavakba foglalni.
Az adventi koszorún való gyönyörködésem eredményéül egy halom álmézeskalács-díszt kaptam a fenyőfámra is! Aztán a macskaszem festékpárnákért oda és vissza vagyok, s kaptam nem is egyet belőle!
S annyit emlegettem, hogy ő beszerzett nekem kagylóból és kókuszból fonaltartó-kütyüket!
S még mennyi csodaszép kis dísz és édesség!