Itt vagyok újra!

Nagyon munkás két hét áll mögöttem, s ezt az utolsó bejegyzés óta eltelt idő is mutatja. Sajnos x-szemekre nem jutott idő, s ez a bejegyzés sem keresztszemekről fog szólni.

Advent van. S a karácsonyi hangulat, a készülődés teljesen átjár.
Tegnap elkezdtük díszíteni a házat, s késő este Angéla-dobozos barátosném hívott, hogy ugorjak el hozzá. Kicsit furcsáltam, hogy ilyen későn, és most és azonnal, de mivel nagyon szeretem, nem kérdeztem, be az autóba és gáz.
A fenti gyönyörűséges adventi koszorúval várt. Akkor végezte az utolsó simításokat rajta.
Nem tudok betelni vele, annyira csodaszép. A termések rajta, a színvilága, azok az édes mézeskalács utánzatú gyertyák! Tökéletes!
A konyhaasztalom felét betölti, az illata meg az egész házat! Még sosem volt ilyen szép koszorúm!
Köszönöm!



A suliban a nyílt napok, és a karácsonyi műsorra való készülődés mellett játszóházat is tartottunk két délután.
Nálam ajándék-kísérő kártyákat készíthettek a gyerkőcök.
A kisebbek képekkel, díszítve, széleit festékpárnával maszatolva,
a nagyobbak ( az osztályom) fonalgrafikával öltögetve
(A minta Timici segítségével került el hozzám, köszönöm neki.)
Tegnap a leánykám is kipróbálta, s ma is nekilátott egy újabbnak. Ezek sarkait dombornyomásos saroklyukasztóval díszítettük.

A játszóházban tevékenykedő tanító néniket a hagyományokhoz híven minden évben meglepem valami aprósággal.
Az idén egy kis zsákbamacsi-bőségszarut kaptak, amiben bőség nem, de egy pici meglepi és édesség azért lapult.

S még egy kellemes meglepetés ért a minap. Andrea a kérésemre küldött nekem fonalgrafikás mintákat, s nem bírtam ellenállni, készítettem két képeslapot.
Annyira tetszenek!
S akarok még, mert írtóra élveztem.
S hátha a gyerkőcök is kedvet kapnak még hozzá.
Köszönöm Skorpiócska!