Tralala- Bienvenue Carrés rouges 2.

Ez a hét nem igazán az öltögetéssel telt el, így keveset haladtam a tralalámmal.

De hogy mennyire tetszik, el nem mondhatom.
Folyton csak gyönyörködöm a mintában.
Bár most a gyönyörködést kezdi felváltani az aggodalom, mert a mini ellenére is kezd fogyni a fonalam.
Hogy legközelebb a megadott fonal kétszeresét rendelem az tuti!

S miért nem hímeztem?
Túra, túra hátán.
A kis falunkban az erdőbe egy gyönyörű bányatóhoz, a Széleskőhöz.

S itthon, a Zagyvához a kiserdőn át.

S játék: Barbinál nagyon szép meglepik várják, hogy a szerencsésekhez repülhessenek.
Nézzetek be hozzá!
Én hagytam kommentet, s a kezem, s a kincseim ( ollóm, charmocskáim) már sokszor megmutattam itt.


S Manka hívott még játékra.
Az épp olvasott könyvemből kellene idéznem.
Szégyenlem magam, de amennyire nagy olvasó voltam pár hónapja, most annyira semmit sem. Hiába nagy szerelem a keresztszem, most mindent háttérbe szorít.
De azért van itt valami.
Olvasom az Egri csillagokat, hogy Tomasszal, a nagy fiammal lépést tartsak.

S idézet a 161. oldalról:
"A part körös-körül fűzfabokrokkal volt besűrűzve. A bokrok barkától sárgállottak. a föld kéklett az ibolályától. A tavasz édes illatát köténnyel hordta onnan a délutáni szellő. "

Hát bizony most nem a tavasz kopogtat az ajtón, hanem az ősz.
Az utolsó szabad hét kezdődik holnap, s utána ismét a dolgos hétköznapok.
Jó lenne még itthon maradni, hímezgetni, de nagyon szép és nyugodt nyaram volt.
S hamarosan vár a "kis" csapat.
Szerintem ritka az ekkora csapat, ezért gondoltam megmutatom, hogy a város legnagyobb iskolájában hány emberke is dolgozik nálunk.
S ki talál meg a nagyított képen?