Játszottunk= továbbképzés

Mikor blogot kezdtem vezetni, az elején szinte egy bejegyzés sem szólt a keresztszemről.
De most már nagy többségében csak arról írok. Hiába! Nagy a szerelem köztünk.
Én belehabarodtam, s ő tovább csábít.

De elkezdődött a suli, s vele együtt a keresztszem mellé óvatosan kúsznak be a többi kézműves tevékenységek is.
Ma fonalgrafikáztunk és kumihimóztunk a kollégákkal.
A fonalas mintáknál köszönöm a segítséget Skorpiócskának.

A kumihimóhoz rég készültem bejegyzést készíteni, de rájöttem, hogy ha a neten keresgél bármelyikőtök annyi és oly gyönyörű és érthető anyagot lelhet fel, hogy fölösleges nekem erről bármit mondani, mert mások már megtették.
(De összevágtam egy anyagot, s aki szeretné, elküldöm becsomagolva az email-címére.)
Egy osztálynyi kumihimó marudai padra tett az iskolánk szert, s így most bármely osztály használhatja. Készíthet karkötőt, könyvjelzőt, kulcstartót, gyűrűt, nyakláncot vagy övet.
Lelkesen dolgoztak a tanító nénik, s nagyon szép munkákat készítettek.
Csupa piros pontot kaptak tőlem.

S még egy tartozás. Tűbarátosném hívta fel a figyelmem a Praktika magazin szeptemberi számára.
Nem titkolom, tudtam róla, de nem vertem itt nagydobra.
A kis Vautier- Provance mintából készült tűtartómmal, (ami első needlbook-om volt),a Praktika magazin a kiírt pályázatának első 3 díjazottja közé választott.
Ha minden igaz, szeptemberben kapom meg a nyereményem, egy kézzel festett csempe-képet, amiben én egy házszámot választottam.
Oly alapossággal kérték ki a véleményem a mintáról, színekről, hogy le a kalappal a szervezők előtt.
De: Ez mind nem csak az én érdemem, hanem egy nagy csapatmunka végterméke. Hiszen annyi de annyi segítséget kapok az itt szerzett tűbarátosnéimtől, hogy nélkülük, nélkületek nem ment volna.
Köszönöm nektek, hogy segítetek! S küldök érte sok puszit!
(Úgy örülnék, ha sok pofin cuppanna most jelképesen, és sok emberkét mondhatnék tűbarátomnak!)