Tulipános ládika

Miközben hímeztem a tulipános képet, az járt az eszembe, hogy mit készítsek belőle.
Valami mást akartam, mint egy képet, mégiscsak ez is egy bizonyos szempontból első próbálkozás.
Fehér vászonra, egy nagyobb lélegzetvételű kép, mint a macis banneron.
Aztán mivel nagyon élveztem a kis kék dobozka készítését, eldöntöttem, hogy ebből is doboz lesz. Egy ládika. Tulipános. Nem festett, hanem tűvel rajzolt ládika.
Festés, csiszolás, csipkebehúzás, varrás, ragasztás- bevallom némelyik férfi segítséggel. (azért csak jó a kéznél egy férj, aztán a suliban egy-két karbantartó, aki ötleteket, vagy eszközöket kölcsönöz)
Látom, most hogy készen van, hogy vannak benne még szépséghibák, tudom, hogy mire kell legközelebb figyelnem, de azért remélem az a hölgy ismerősöm( s többet nem árulhatok még el) aki szülinapjára kapja meg, azért így is örülni fog neki.

S még:

Látom mennek a levelek, egyik bloggertől a másikig, baráti ölelésekről.
S én nap mint nap mesélek a suliban a kollégáknak, hogy ez egy mennyire más világ, hogy mindenki milyen szeretettel és segítőkészen fogadott itt, hogy az ide járó emberkék kíváncsiak a másikra, hogy lelkesítik, buzdítják, megsimogatják szavakkal, apró figyelmességekkel egymás lelkét is.
Éppen ezért úgy érzem, hogy ezt a lehetőséget nem hagyhatom ki, s el kell hogy küldjem az én legdrágább támaszaimnak, (remélem nem veszik tolakodásnak, hogy barátaimnak nevezem már őket) ezt a kis jelképet, s ezzel is megpróbáljam kifejezni, hogy mennyire nagyon, nagyon köszönöm Rita, Márti és Zsófi.