2010. április 27., kedd

Grandma Pitty-Poo 2.

Ha azt írom, imádtam készíteni, meg sem közelítem a valóságot. 
Zsófi nem tudom, hogy hogyan érzett rá, hogy ez a minta abszolúte rám van szabva!
Papíron is elvarázsolt, de ahogy a csipkés "fonalgrafikák" kezdtek sokasodni, teljesen beleszerelmesedtem.
Az i-re a pontot pedig feltették a mini rózsák. 

Nem tudom, ki hogy van vele, engem teljesen elvarázsolt.
Most már csak az a kérdés, így érez-e majd a tulajdonosa is. Csak bizakodom, hogy igen.


A fonalhoz magam válogattam össze a rózsának szánt színeket Anchor és DMC fonalakból. Nem mindig vagyok elégedett, ha eltérek a megadott színektől, de most ebben sem találok kivetnivalót. Sőt! 
Tuti, hogy kihímzem magamnak is.











2010. április 23., péntek

Nyertem !


Megérkezett Andreától az ajándékom. 
Annyira örültem a nyereményemnek.
Csodálatos dolgokat kaptam! Ilyen szép alapanyagokat, filceket már rég akartam, s most hirtelen több színben is lett. 
A lyukasztónak, szalagoknak, tavaszi díszeknek is szívből örültem, s biztos hamarosan fel is fogom őket használni. 
A keresztszemes mídert már csodálattal néztem Andrea blogján is, mert az ötlet egyszerűen fantasztikus!
Nagyon nagyon köszönöm a sok szépséget!
S nem felejtettem el, direkt a végére hagytam, a képeslapot. Nyugodtan mondhatom, hogy Andrea munkái tökéletesek. Sokat tanultam már tőle, sok ötletét meg is osztotta velem, segített ha kértem,  most annyira örülök neki, hogy a szememben egy mesternek számító képeslapkészítőtől van egy saját darabom. 





Azt hiszem még sosem kezdtem bele egyszerre ennyi hímzésbe, mint mostanában. 
Ha jól számolom egyszerre négy vagy öt munkát készítek, bár van úgy hogy egy hétnek is el kell telnie egy újabb öltésig, mégis tegnap este egy újba fogtam. 




Csak addig munkálkodom egy hímzésen, amíg fülig érő szájjal böködök. Ha már idegesít, mert lassan halad, vagy hibázok, vagy elszámolok, félre teszem, s jöhet egy másik. 
De ezt a mostanit azt hiszem gyorsan be is fejezem, mert meglepinek szánom, s hamarosan oda is szeretném adni. 
Most itt tartok.
Sok érdekes öltés, egy szállal böködve.
Egy kis keresztszem is lesz majd ám benne.

A mintát Zsófitól kaptam : Grandma Pitty-Poo
Fonal: ThreadWorx  1038 Cherry Cola és DMC 3726
Vászon: Zweigger cashel



2010. április 19., hétfő

Sweet Treats-2.

 

 

Márti megérezte már hónapokkal ezelőtt, hogy mire vágyom. 
El sem hittem, mikor a tőle ajándékba kapott kis párnácskán a kedvenc mintám részletét láttam. 
(Azóta az íróasztalom lámpájáról mosolyog rám.)

De én telhetetlen vagyok, s az egészet akartam!
Hétvégén megjutalmaztam magam az első részlet kiöltögetésével.





vászon: 32 ct-os
fonal: Crescent Colours






2010. április 17., szombat

Miért is....


... nem jut mostanában elég idő a kézműveskedésre.

(Ez a bejegyzés csak az eltökélt "Unikat"  rajongóknak íródott. :-)
Ne tovább, ha abban bizakodsz, lesz elrejtve ebben a bejegyzésben is keresztszem. Nem lesz!

Többször utaltam már rá, kérdeztétek is, s most azt hiszem itt az ideje, hogy a kérdésekre kimerítő részletességgel válaszoljak.

Szeptemberben említettem, hogy a kerékpározás ösztönzésére írtunk egy pályázatot, ennek a szakmai része volt az én munkám, s nyertünk norvég alapból 10 millió Ft-ot.
Ez egy olyan pályázat, ahol a munka ezzel még épp hogy csak elindult.
Negyedévente több kilónyi papírmunkát kell pénzügyi és szakmai jelentéssel együtt leadnunk, s megmutatni, mire is költjük a pénzt. 
Akkor most elmesélem, mit álmodtam én papírra egy éve, s ebből eddig mi valósult meg.
 
Először is készült egy rutinpálya.



- Aztán vásároltam 62 kerékpárt, hozzá készíttettem két helyiségbe szakszerű tárolót, készült egy közlekedési tanpálya, s jöttek a hivatásos oktatók az osztályokat elméleti és gyakorlati órákon tanítani a helyes közlekedésre. 
Mikor ezen túljutott egy osztály, kivisszük őket a városi forgalomba, kapnak egy térképet, s az alapján meg kell keresniük az elbújt tanítókat az állomáshelyeken, s ott meg kell oldani a kiszabott feladatokat.

Az időjárás sajnos nem kedvez nekünk, de azért igyekszünk mind a 16 osztályt leoktatni, s " terepre vinni". Még alig vagyunk túl egy évfolyamon. :-(

Ez eddig is őrületesen sok munka volt! Az összes szakemberrel kapcsolatot tartani, a pénzügyi tervezetet forintra betartani, az osztályokat beosztani, stb, stb.

De most csütörtökön végre felavattuk a közlekedési parkunkat.
Rengeteg vendég, még több szervezés, dekorálás, beszédírás, fotók nyomdai előhívása,  idegbaj a köbön, s annyi sírás, mert esett az eső.
Így parkot avattunk az aulában. :-(
Sajnos le kellett mondani a motoros szirénázó rendőröket, akik a szalagátvágáshoz hozták volna az ollót, s még milyen jó, hogy időben a helikopter által bevontatott feliratbehúzást is lemondtuk 

De a parkot felavattuk! Izgultam, de szerencsére minden rendben lezajlott.

Volt azért szalagátvágás a polgármester úr részéről. s utána vendéglátás is a tanári szobában.

Szerintem tökéletes volt a dekoráció, rengeteg vendég jött el, átadtuk az összeállított oktató anyagot és dvd-t az együttműködő iskoláknak.
Angéla barátném által készített csodaszép vendégkönyvbe nagyon kedves bejegyzések íródtak, sok sikert kívántak a következő 4 évre, mert bizony addig kell folyamatosan végezni a munkát, minden évben egyre több iskolát bevonva biztosítani a lehetőséget a programjainkra. 
 
Na ezt találtam én ki nagyjából egy éve, s eddig ennyi valósult meg belőle. 
Gondoltam hogy sok, de hogy ennyi munkával fog járni, azt nem!
A rengeteg szakember, tanító, aki ebben dolgozott, az az őrületesen sok esti team-megbeszélés,  a levelek, a meghívók, az oktató anyagok,  az intézkedések, szervezések,... sok ez a tanítás mellett!
S még hátra van a városi verseny, ahol több mint 10 iskolából jönnek a tanulók, s egy álló napig fogják bizonyítani minden pályán, s teszteken kitöltve, hogy ki a város legjobbja. 
Ez lesz három hét múlva. De ma még pihi, s talán egy-két keresztem.

2010. április 13., kedd

Barbi csipkemintája





Kevés időm jut hímzésre, de néha akkor is, ha nincs, kell egy kis időt szakítanom, mert jót tesz szívnek, léleknek.

Így jutott eszembe egy kis szösszenet ideig Barbi csipkemintája. 
Mint már párszor említettem, a kék nem épp az én színem, de ez a kék, ez valami csoda! Nem is magában a fonal, hanem a vásznon a színátmenetek. Sajnos napfény hiányában, ezt nem tudom visszaadni a képeken, de hátha majd akkor, ha készre állítom a kis csipkét.
Minta: Barbi tervezése
Vászon: 28 ct-os Nina által festve



Tegnap ajándékot kaptam Ibolyától, pedig csak kommentet hagytam a blogján. 
Nagyon kedves és váratlan meglepetés ért, nagyon köszönöm!



Ismét kedves hölgyek leptek meg díjakkal, amit szívből köszönök!
Irliktől kaptam:

.... s a másikat Violett-től.
Külön öröm számomra, hogy olyan emberkéktől kaptam, akik annak ellenére jutalmaztak meg vele, hogy én bizony csak magyar nyelven írogatok. 
S tovább is adom a díjakat,  Dvikinek és  Mankának.

2010. április 5., hétfő

Legesleg húsvét

 
 
Az utolsó tanítási napon, mikor kiléptünk a suli kapuján, a leánykám azt mondta, hogy ez a húsvét a "legesleg" húsvét lesz. Azonnal megnyugodtam, hogy az épp lezárt melléknév-tanulásos időszaknál a túlzófok kellőképpen készségszinten áll a gyerkőcnél, ugyanakkor iszonyú lelkiismeret-furdalás támadt bennem, mert bizony én még semmit sem készültem a közelgő ünneppel kapcsolatban. Bevallom az utolsó tanítási héten a tetőfokára hágott a pályázattal kapcsolatos tennivalók tömege, s már szinte csak az tartott életben, hogy mindjárt itt a szünet, s pár órára csak bambulhatok magam elé. 

A "legesleg" sajnos mégis sikerült. Dalma az éjszaka közepén kórházba került vakbélgyanuval. Szerencsére a gyanu megmaradt, a kellemetlen kórházi kezelésekkel és bent alvásokkal együtt.
Szegény drágám egy szó nélkül tűrte az infúziókat- ami másfél napig folyamatosan csöpögött, az állandó vérvételt - úgy, hogy még a kézfejének többszöri szurkálásával is csak sokadik kísérletre sikerültek.
A bent alvás az pedig valami borzalom! Alvásnak nem nevezhető, hiszen lámpák égnek, állandóan történik valami, s persze a gyakori hányás miatt első éjjel még ha minden külső körülmény adott lett volna, akkor sem aludhatott volna. 
Szerencsére megengedték, hogy az ágya mellett végigülhettem a bent töltött időt, ami neki sokat jelentett. 
S ez kedvezett egy kis hímezgetésnek is, amikor már nem kellett minden rezdülését figyelnem. 

Amikor még a fáradságtól jól láttam, s még nem szédelegtem, akkor miniben,...








... s később,
már minden második lukba öltve a régi nagy tervemet kezdtem el öltögetni:


Szerencsére hazajöttünk végre a kórházból, műteni nem kellett, de megbeszéltük, hogy elővigyázatosságból soha többé nem mondunk semmilyen ünnep előtt "legesleget".