Hát igen, a leánykámnak vannak határozott elképzelései. Egy konkrét sapkát álmodott meg magának, s meg is látta, hogy Melinda néni a nagylányának hasonlót készített.
Drága Melinda, azonnal válaszolt a felkérésre, hogy igen, elkészíti a sapit.
Levélváltás ment a fonalak színét, a csíkok szélességét érintőleg a lányom és Melinda közt.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhL79padjdcDC-_MQOzDM8YUvHh6TOE3mKqnbP1Cw4vqP5RvPFPHLi_937fBanmrjveZJvOh4Cw7_SRy58P2eMYDxWC-6b0Eh1aBOyjfjIaiPV4nnN8MDklg6Qd6OwpIoR48xDI5-SE6EzG/s640/sapi+002.jpg)
S Dalma álma szinte pillanatokon belül teljesült, mert alig ment el az utolsó egyeztető levél, már jött is a boríték a sapkával.
Azóta fülig érő szájjal megy a suliba, s büszkén gyűjti be az elismerő bókokat.
Köszönjük Melinda !
Egy kis magyarázkodás:
Sajnos az utóbbi időben elhanyagolom a blogom, s mások blogjának látogatását is.
Néha bekukkantok ide-oda kapva, de nem engedek többet magamnak.
Remélem nem lesz tartós ez az állapot, de most a suliban is, és itthon is a saját gyerekeimnek nagy szüksége van arra, hogy sokat foglalkozzam velük.
Rangsorolnom kellett, akármennyire is szeretek öltögetni.
Hímzek én, de keveset.
Sajnos azonban idén, nem tudok majd karácsonyra ajándékokat készíteni a kedves barátoknak. A hozzám legközelebb állóknak is kétséges, hogy elkészülök-e a meglepivel, mert túl nagy dolgokat terveztem.
Úgy érzem, csak kapkodok egyik helyről a másikra, és közben semmi sem készül el.
Ismerhettek, hogy mindennél jobban szeretek meglepetést szerezni, de most sajnos nem tudok karácsonykor sem olyan szépségeket mutatni, amik indokolnák a hosszú hallgatásomat.