A lányom imádja őket, én meg egyre kevésbé.
A gyerkőcöm kedvéért kezdtünk el együtt lovagolni is, s szinte napra pontosan 3 évvel ezelőtt ledobott az egyik drága lovacska a terepen.
Fél év kényszerpihenő következett, akkor mikor egy nyarat azzal töltöttem, hogy a leendő elsős tanítványaimra hangolódtam, dekorációt készítettem, szóval ezerrel be voltam zsongva. Napokig csak zokogtam, s a főorvosnak csak azt ismételgettem, hogy nekem mennem kell 2 nap múlva dolgozni!
Nyílt lábszár- és szilánkos bokatörés.
Csavarok, lemezek a lábamban egy évig.
De fő, hogy meg tudták oldani, hogy egyforma hosszú lett mindkét lábam.
Azt hiszem innentől kezdődött, hogy a lovakat..., köszönöm, de nem.
Viszont a lányom továbbra is! S persze lovas mintát akart névnapra, szülinapra.
S bizony napokban lesz az utóbbi.
De a mintában sem felelt meg akármi.
Nyögvenyelősen de végül is kiegyeztünk egyben. Vagyis a kiválasztott kép egy részletében. Anya majd lehagyja a fekete lovat (mert csak barna és foltos lehet!), s nem teszünk a sörényébe tollat. Hát persze, hogy megígértem. De megoldani, már nem volt egyszerű. Főleg, ha a mintából két sort lefelejtettek!Arról már nem is beszélve, hogy több olyan hely is volt, ahol egy x helyére két fél öltést kellett tenni, s még azokhoz is két külön szálat összefogni.
Én balga! Nem gondoltam én ezt végig az elején!
Aztán, mikor úgy éreztem lassan kész, kerestem a bőrművest, hogy készítsen nekünk bőrből egy táskát, s arra applikálja rá a mintát.
De mikor azt mondta, hogy a bőr a hő hatására tágul, a vászon viszont nem olyan formában vele együtt, s az ötlet nem megoldható, végképp elment a kedvem tőle.
Kontúr nélkül, egy hét esti próbálkozás után itt feladom.
Tanulság, (amit sokszor elfelejtek): csak olyan mintát hímzek, amit örömmel teszek, s amit én választhatok.
Már megvan! El is kezdtem. Csak hogy most mosolygósan induljon a tanév. :-)
.. mert néha/gyakran túl sokat beszélek.
