Meglepi

Most engedjétek meg, hogy különleges bejegyzést tegyek. Olyat, amiben kevés szó esik kézműves dolgokról. De olyat, amelyet az ember szerintem csak egyszer él át életében, s mely nem másról mint a szeretetről szól csak.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy engem oly sokan szeretnek. S nem csak szeretnek, hanem rendkívül figyelmesek és odaadóak is.
Elsősorban a férjecském, s a legjobb barátném, Juditka.

S akkor most mesélek.
Tegnap este a konyhaasztalnál üldögélve mi mást csinálnék, mint keresztszemezek, mikor egyszer csak egy nagy kiáltást hallok, hogy: Boldog szülinapot! (pár nap múlva fogom hivatalosan is ünnepelni)
Aztán ének, s emberkék jönnek be a konyhámba....
... s csak jönnek, és jönnek, és énekelnek. Szám szerint huszonöten.
Azt sem tudtam hol vagyok, s csak néztem, hogy még kit látok meg, még kijön, s ennyi ember!!!


Remegett a kezem, s zavaromban, még felállni is elfelejttem, csak ültem, s bazsalyogtam ezerrel.
Ők meg csak pakolták teli az asztalt finomságokkal, meglepikkel, virágokkal.

Hihetetlen jó érzés volt.

Aztán azt sem tudtam, hogy mihez kapjak, hová szaladjak, s csak nyugtatgattak, hogy minden ki van már találva, megszervezve, nyugodjak meg, s élvezzem ezt az estét.

Persze volt ajándékbontás....
(mondanom sem kell, hogy nem egy meglepi volt keresztszemezéssel kapcsolatos -s ezzel adtam fel a drága barátnémnak az alig pár napos szervezés során a legnagyobb feladatot, mert ugye nálunk.... de erről már írtam)

...csodaszép ékszereket aggattak rám...

... s igen, egy gyönyörű torta.
S rajta a legutolsó keresztszemezős "alkotásom". A gyertyák számáról megjegyzéseket nem kérek, mert tegnap kaptam már belőle jó eleget. :-)
Igen, igen, tudom, már nem férte körbe a tortát egy sorban, bizony bele kellett kezdeni imitt-amott új sorokba.
De ki bánja!


S persze a kedvemért volt tánci, (mert anélkül saját magam szemszögéből)nem igazi buli a buli.
Aztán játék, mert imádok játszani. S mikor elpilledtünk, akkor nagy beszélgetés, nevetések.
Hajnal háromig tartó, életem legszebb szülinapi bulija volt.




Köszönöm nektek, drága barátaim, kollégáim, szomszédaim!
Köszönöm Bandi és köszönöm Juditka. ( na ez a két sor már könnyes szemmel íródott)

Pillangó

Elkészült a pillangóm.
Még egyszer majd újra megmutatom, ha elkészült belőle amit terveztem, de most még izgulok, mert az összeállítás nem az erősségem, de igyekezni fogok.

A mai napon egy sportversenyen voltam.
Az iskolánk alsó tagozatos csoportja a területi sorváltóversenyre Karcagra utazott.
Nagyon ügyesen szerepeltek a gyerkőcök, s végül a negyedik helyezést sikerült elhoznunk.
A csapattagok közt volt a leánykám is, akinek borzasztóan szurkoltam.

Nyomódúc

Tegnap olvastam Colette blogján a kékfestésről.
Minden régi technika érdekel, s pár évvel ezelőtt még sok időt fordítottam arra, hogy régi padlásokon járva begyűjtsek elfeledett meseszép tárgyakat, amikre a lányom ma már azt mondja, hogy "öreg" szaga van. :-)
A kékfestéshez is sikerült begyűjtenem egy dobozra való nyomódúcot. Legalábbis azt hiszem azok, mert alkalmazni még nem tudtam. Mivel több betű is megvan a készletben, de sajnos nem a hiánytalan az abc, gondoltam majd egy évben anyák napjára a gyerkőcökkel készítünk vele valamit.
De még mindig nem forta ki magát, mert hiába készítettem el hozzá egy festő párnát, nem tudtam megfelelően használni.
Ha valaki szívesen részt venne a Colettenél említett pályázaton, s igényt tartana rá, szívesen kölcsönadom.
S megmutatom egy pár darabját, sajnos egy kapkodó gyors fotózással. Ha valakit érdekel, szívesen lefotózom mind, s elküldöm email-ben.






Drága Márti küldött nekem egy díjat, amit meg sem érdemlek.
Még mindig elcsodálkozom nap, mint nap, hogy mennyi észveszejtően sok és szerteágazóan kreatív emberke van, akik meg is mutatják nekünk a blogjukon keresztül, hogy miket készítenek. Milyen mélyreható alapossággal és precizitással, és szépérzékkel megáldva készítenek el akár egy apró munkadarabot, akár egy hosszú hetek munkáját magába foglaló alkotást.
Le a kalappal előttük! Vannak akik munka mellett, s vannak akik a még több munkát igénylő apróságaik mellett szabadidejüket rááldozva alkotnak.
Nagyon szeretek köztetek lenni, nyitva tartani a szemem, s tanulni mindnyájatoktól.

S a függőségeim:
- új technikák kipróbálása,
- keresztszem ( a legújabb)
- a munkám- az iskola
- tánc, mert az mindig feldob
- az esti telefonálás barátosnémmal, akivel bár együtt dolgozunk, de minden este telefonon is beszélünk

S a fentiekből kiderül, hogy én számtalan meseszép és értékes blogot olvasok, s oly sokan kaptak már a díjból, s küldözhetném vissza nekik újra, mert nagyon megérdemlik. Közéjük tartozik: Mazsola, Csicsóné, Lilang, Barbi, Márti, Szentpyr, hogy a hozzám legközelebb állókat említsem.

Film

Szentpyr kíváncsi volt, milyen filmeket szeretek.
Háááááát, sajnos szerintem csalódást okozok, mert a listámat végiggondolva, túl csöpögősnek találom. Én a saját szavaimmal élve a "szerelmetes" filmekért vagyok oda. De azokért nagyon! Egy film nekem akkor jó, ha igazán romantikus.
Aztán imádom a "táncizós" filmeket. Ez is saját elnevezés. De én így szeretem. S a táncot magát is nagyon!
Élvezettel nézem még mindig a szépen megkreált rajzfilmeket is, de a természetfilmekért is odavagyok, azokat viszont csak egyszer nézem meg.
Amit sosem, az a "félős" film. Már nem is kell mondanom, hogy ez is saját szóalkotás, de aki ismer már tudja, hogy nem kell itt horror film szintjéig eljutni, mert az én érzékeny lelkem kevesebbtől is fél már.
Ezért a lista, ami nem rangsor szerint való, csak először ezek jutottak eszembe.
- Első lovag. Nagyon sokszor láttam, imádom Sean Conneryt! Amiben Ő szerepel, annak jó filmnek kell lenni. Az igazi férfi, s nem érdekel hány éves.

- Micsoda nő. Ezt minden nyáron meg kell néznem.

- Szenvedélyek viharában. Nagyon eltalálták a magyarhangokat.

- Hölgyválasz. Táncizós, romantikus. Pár éve a kisbarátnőm a szülinapomra lepett meg azzal, hogy elvitt moziba s ott láttam először. A fél filmet végigsírtam a meghatottságtól. Nagyon jó volt!

- De jöhet a Sinbád is. Nagyon jó a szöveg, a zene!
De... s most jön a vallomás. Manapság már nagyon keveset nézek filmet. Vasalás közben azért kijár egy kis film, de inkább olvasok, ha tudok, s újabban egyre többet keresztszemezek. :-)

Márti és Mazsola, Ti meséltetek már a kedvenc filmjeitekről? Van kedvetek?

Tavaszhívogató

Nálam is azért van már egy icipici tavasz. Alig várom az igazit!
Jövök még a mintával, s mutatom tovább.....

Még egyszer....

... s utoljára a tulipános ládikóról.
A hétvégén végre a tulajdonos kezébe került a ládikóm.
Mos már elárulhatom, hogy a huginak készítettem.
Lefényképeztem, a csomagkibontás pillanatát.
Úgy láttam tetszik neki!

S még:
Olyan jó, hogy miközben írok valakinek, láthatom magam előtt. Bár klassz, hogy Lilangot egy vörös démonnak, Cherry-t egy igéző tündének képzelem, de mégis a legjobb, hogy látom magam előtt ha írok Ritának, Zsófinak, Mártinak, és Csicsónénak is, ezért úgy döntöttem nem bújok el tovább, hanem felfedem magam. Annál is inkább mert sajnos vén vagyok, mint az országút, szebb sem leszek, hiába is várnék rá.

Kultúra napja

Tegnap este az egyik kedves kolléganőm meghívott a kultúra napi rendezvényre az Aba Novák Művelődési Központba.
Apropója is volt ennek a meghívásnak, hiszen szeretett barátnőm pedagógiai díjat vehetett át.
Megható és szép volt a díjátadás, könnyeket is csalt a szemembe.

S aztán egy pazar előadást láthattunk a Tisza táncegyüttes előadásában.
Jó egy óra hosszat ropták a színpadon. Én bevallom egy ismeretlen szomszéd lesújtó pillantásai ellenére, a székben ülő testhelyzetemből kifolyólag minden lehetséges porcikámmal táncoltam. A lábam ütötte a ritmust, a fejem átvette a zene hullámzását, s egyszer magamról elfelejtkezve halkan még énekeltem is, az egyik oly régen, még anyukámtól gyerekkoromban hallott népdalt.
Hatalmas élmény volt!

S hihetetlenül szerencsés vagyok, hogy pont az együttes egyik legkiválóbb tagját sikerült megnyernem, hogy heti rendszerességgel besegítsen nekem ez év januárjától a táncóráimon.
Jajj, de jó!

Játék

Játékra jelentkeztem Naominál.
Egy éves szülinapját ünnepli a blogja.
Boldog szülinapot!

Tűpárna, farsangi szemüveg

Pénteken egy véletlen folytán megtudtam, hogy egyik kedves kolléganőmnek szülinapja van.
Mivel nagyon szeretem és tisztelem szerettem volna valamit adni neki. Péntek után ugye az első nap ma reggel volt, s ezért elhatároztam, hogy magam örömére is, böködök egy tűpárnát.
Persze az új szivárvány színű fonalammal, ami nem volt túl nagy ötlet.
A halvány rózsaszíntől a mély bordóig terjedtek a színek, s nehezen rajzolódott ki a kívánt betű a sok girland között. Több bontás után, egy kicsit már jobban figyeltem arra, hogy a fonal azon részével böködjem a betűt, ami a sötétebb árnyalathoz tartozik. Jó későn jutott csak eszembe, hogy megnézem újra, karácsonykor Rita milyet készített, mert amikor az övét megláttam, már akkor befészkelte magát a fejembe, hogy ilyet ki kell próbálnom nekem is.
Hát igen! Szebb lett volna csak a betűt egy színnel, a díszeket egy másikkal. Megint saját káromon tanultam, de ez aztán biztos jól bevésődött.
Azért remélem Katika így is örült neki, mert én munka közben oly nagy szeretettel gondoltam végig rá.



Aztán a mai napon a suliban is alkottunk, s ez a blog egyrészt azért is jött létre, hogy az ottani dolgokat is megoszthassam kollégákkal, szülőkkel.
Az elején: Beneveztem az osztályomat egy hagyományőrző pályázatra, melynek során április végéig csupa temészetes anyagból kell készítenünk használati tárgyakat, játékokat.
Még ősszel leszedtem a férjemmel a gyékényt, s mostanra tervezem a beáztatását, s abból gyékényalátét szövését.
Ehhez előbb fel kellett elevenítenünk a szövés alaplépéseit. Papírfűzőcskével kezdtük.
Egy lapot felszeleteltünk azonos szélességű csíkokra. Ügyesebbek hullámosat, cikk-cakkosat készítettek. Aztán két különböző színű papírcsíkkal ellentétesen vezetve beszőtték a gyerekek a lapokat.
Hátoldalát vastag celluxal jól leragasztottuk.

Aztán a kész papírhoz a mai napra vittem farsangi szemüveg sablonokat, azt körberajzoltuk s ollóval kinyírtuk a gyerkőcökkel. (A közepén a szemnyílást sniccerrel én vágtam ki.)

Most már jöhet a gyékényalátét? Hű, de félek tőle! Tud valaki használható ötletet, mert tanultam én pár éve, készítettem is itthon már mintadarabot, de még nem az igazi?!

Naplóborító

Félév vége van az iskolában. Osztályozó konferenciák és naplózárások időszaka. S eszembe jutott, hogy bár nem most hanem a nyári szünetben készítettem, de ilyen apropó után megmutatom a naplóborítómat. A mintát egy régi Praktika mellékletben találtam. Több társával együtt szerepelt ott a katica páros és a darázs. A rovarokat egy tanulni vágyó mintakendőre ajánlották, s én mivel tanulni akartam, kiemeltem a két kis szereplőt, s alájuk helyeztem egy szintén ezen a lapon fellelhető szegélydíszt is, de már saját elrendezésben.

Alapanyagok

Tegnap végre eljutottam egy igazi keresztszemező boltba.
Totálisan kiakaszthattam az eladót, mert másfél óráig voltam bent (szerencsére csak én) s amit csak lehetett megfogtam, megnéztem, leszedtem, s csak kérdeztem kérdeztem.
Szegény még létrát is adott, hogy a felső sorban is nyugodtan túrkálhassak
Már tudom, láttam, megfoghattam hogy mi a különbség a pamut és lenvászon között. Az árakat is rögzítettem, már tudok viszonyítani, hogy máshol mennyiért tudom majd beszerezni.
Vettem azért pamutból is, lenvászonból is, hogy kipróbálhassam majd munka közben is, s no mert nincs itt nálunk egyikből sem. Ja és persze egy-két szivárványos fonalat, mert azt hiszem ez most nálam a favorit, s úgy megörültem, hogy a képzés helyén, ott a hobby boltban is találtam még jó pár színben

De vissza az Éva kézimunka bolthoz, mert teljesen oda és vissza lettem egy két mintától.
Sokáig vekengtem, hogy mit merjek megengedni most magamnak, s kalkuláltam, hogy legyen vászon is, hímzendő minta is, s ne is költsek túl sokat, mert már Ritától is rendeltem, s még akarok majd onnan is hamarosan.

A Dimensionsnak a Fleurs de Paris mintáját hoztam el.

De teljesen beleszerettem egy koszorúba, amin a négy évszaknak megfelelően vannak a virágok összefűzve. Ezt meg kell csinálnom, majd egyszer.
De elolvadtam a Lavender & Lace őszi és tavaszi angyalkáitól is, az áraitól pedig beájultam.

Hogy én mennyi mindent akarnék még! Jó, hogy nem láttam többet, mert nem győzném sorolni.

Aztán alig vártam hogy hazaérjek, nem bántam milyen késő van, s én milyen fáradt, azonnal kibontottam hogy megnézzem amit hoztam.
S lelombozódtam. A fonalak és az ábrán megadott jelek nincsenek párosítva. Hát ezzel jól el fogok majd szórakozni. Pedig annyira akartam még éjjel egy-kettőt beleölteni, de félek hogy így ma este sem lesz belőle semmi.
Pedig nagyobb kedvem lenne hozzá, mint felméréseket kiértékelni, fejlesztési terveket írni. így azonban jobban rá tudom venni magam, hogy előbb a munka.. :-(