Próbatétel

Szeretem a kihívásokat, melyekkel feszegethetem a határaim, s megmutathatom mi van bennem.
Most azonban be kell látnom, hogy túl lőttem a célon.
Ezekhez már csoda kell.
És sok-sok csoda kellene.
De nem akarok pesszimista lenni, összeszorítom a fogam, lenyelem a könnyeim, s igyekszem ha már bevállaltam, a lehető legjobb módon megoldani.
(Csak hetekig nehéz összeszorítani, de túl leszünk ezen is.)

S ezek közül az egyik a tapasztalatlanságomból adódik, abból hogy nem tudtam felmérni egy ekkora munkához mennyi idő kell.
Annyira akartam, s akarom még most is, de a napok teltével, egyre kevesebb a remény.
Szóval még csak itt tartok a koszorúmmal. S május vége mintha futna felém, pedig most kellene, hogy kicsit lassabban haladjon.

Ezért az egyik próbatétel az, amit most becsülettel egy egész hétig ki is bírtam, hogy nem blogolok.
Alig pár percre nézek fel hozzátok, nem teszek sűrűn bejegyzéseket, mert ezzel sok időt meg tudok takarítani.
Ne haragudjatok hát, ha most kissé visszahúzódom, de hogy anyukám a szülinapjára megkapja a tervezett Dimensions koszorút, ez a legkevesebb.

A többiről majd legközelebb, ha úgy érzem jól haladok, s jöhet jutalmul egy újabb bejegyzés.