Koszorú, koszorú, mért vagy olyan szomorú....

Hát, ha én magam vagyok a koszorú, akkor jelentem egyáltalán nem vagyok már szomorú.
Olyan kedvesek voltatok a legutolsó bejegyzésemre reagálva, hogy bizony néha elérzékenyültem.
Aztán jöttek a kollégák is, s ajánlkoztak, hogy szívesen átvesznek tőlem egy-két órát, vagy napközit, csak varrjak, varrjak, aztán majd egyszer visszaadom, de most csak koncentráljak erre.
De a másik nagy projektem is fut, igaz, az előbb beér a finisbe.
Úgy 90 %-os készültségben áll a nagy pályázatom.

Így ma örömmel jelentem, hogy haladok. Messze nem olyan jól, mint a hátralévő idő igényelné, mégis meg vagyok elégedve magammal.
Miután leírtam a bánatom nektek, megkönnyebbültem, s oly örömmel böködtem végig az eltelt napokat, még talán a munkán is látszik.

Szóval a hosszú bevezető után, a lényeg:
kinyílt az utolsó gyöngyvirág is, pompázik a hortenzia, s már előkandikálnak a cseresznyék, s megvillantják a szárnyukat a szitakötők is.
Én pedig ÉL-VE-ZEM készíteni!!

Ide kellene eljutnom....


.. s ennyit haladtam

S még: mi már a suliban fel is állítottuk a májusfánkat, s jól ki is táncoltuk azt az egész alsó tagozattal.