Köszönettel

Amikor még kicsi voltam, és ügyetlen, és szótlan, csak nézelődtem, szavam nem hallattam, s tanulgattam, mit hogyan kell. S egyszer megszülettem, s azt mondtam, megmutatom magam. Nemcsak keresztszemezem, hanem szeretek sok más technikát is kipróbálni, s mától megmutatom, hátha valakinek adok ezáltal valamit. Egy ötletet, amit tovább vihet, saját képére formálhat, de lehet hogy csak annyit, hogy véleménye lesz róla, s akkor már megérte. Mert lehet az pozitív, vagy negatív, ha előbbre visz, akkor már jó.

S abban a pillanatban, hogy jó két hónapja megszülettem, rögtön három anyukám is lett. Nem ily szerencsés ám mindenki. De ők azonnal, ismeretlenül felém nyúltak, felkaroltak, magyaráztak, segítettek, s csak adtak, csak adtak, viszont nem kértek, s nem is tudtam még adni, mert még annyira kicsi és ügyetlen voltam.
De bennem folyton az munkált, hogy hogyan viszonozzam ezt a sok kedvességet, figyelmet.
Eszembe jutott a Valentin nap, s bár nem szoktam ünnepelni, de a legközelebb álló szeretteim felé ha mást nem, egy kedves szót azért próbálok juttatni.

Most a három kedves segítőtársam szerettem volna meglepni, s megköszönni nekik a sok-sok odaadó szeretet.
Köszönöm Rita, köszönöm Márti és köszönöm Zsófi!!!
Nektek készítettem az első minden lyukba öltött ollóőreimet.

(pamutvászon, 1cm-en 12 pici lyukkal egy sorban- Látszik, hogy még ebben sokat kell tanulnom, de kérdeztétek, én meg számoltam- ha jól számoltam :-))

Azóta már egyre többen jönnek, segítenek, írnak megjegyzéseket, tanítanak, s most nekik csak írásban tudom elmondani köszönetem, s küldeni érte sok-sok puszit.