Most bizony egy nagyot csalok, mert ha jól számolom, már idestova két hete tű szinte nem is volt a kezemben, s lehet, hogy még ugyanennyinek el kell telnie, hogy ismét legyen, mégis mutatok valamit.
Valamit, ami még december közepe táján készült, csak kimaradt.
Ninától kaptam a mintát, a fonalakat, a vásznakat egy bár nem igazán időszerű, mégis szívderítően melengető kis képhez.
S hogy milyen jó volt hímezni, el nem mondhatom, így ripp-ropp elkészültem vele!
Bár kaptam hozzá azokból az édes mini mintás gombocskákból is, de mivel 40 ct-os vászonra hímeztem, sehogy sem fért bele a mintába, így azokat meghagytam, s a kincsesládikómba jól elzártam.
40 ct-os Nina által festett vászon
minta:Little House Needleworks- Strawberry House
Fonalak: Crescent Colours
s amin Nina is meghökkent, bizony én két szállal hímeztem
Nagy terveim vannak a kész képpel, s a fejemben már csodaszépen kirajzolódik a sorozat többi tagjával együtt a végleges állapotban, de ez hosszú távú terv, van még bőven idő erről beszélni.
Két emberkétől,
Szilviától és
Belindától is ugyanazt a díjat kaptam, amit nagyon köszönök.
S mondanom kellene 7 dolgot, amit még nem tudtok rólam.
No, ez nehéz lesz, mert véleményem szerint kissé szószátyár vagyok, na de..
1. Ha beindul az agyam, lehet éjjel 1 is, s jönnek az ötletek (általában a sulival kapcsolatban) s így aztán nem tudok elaludni.
2. Mióta keresztszemezem, ( jó egy éve) bizony sokszor álmodom ezzel.
3. Irtó megelégedéssel tölt el a jó végzett munka.
4. Nehezen viselem a negatív kritikát...
5. ... de pár nap múlva felszívom magam, s megmutatom én, hogy megy ez még annál is jobban.
6. Imádok(..nék) társasozni, kártyázni, versenyezni.
7. Utálom a korlátokat!!
Sem a határidőt, sem a megvalósításhoz szükséges anyagi korlátokat nem bírom elviselni. Szárnyaimat szegi, s nem tudok kreatívkondi tovább, ha ezt érzem.
De még mindig írok, mert nincs vége.
A mai mindenképp írnom kell, mert a mai nap egy szégyenfolt, ha tetszik, ha nem, a saját fejemre koppintok, "hömlökömre" fekete pontot rajzolok, mert a tények tagadhatatlanok.
Pont egy éve, kis kezdőként jelentkeztem egy játékra, melynek értelmében kapok egy meglepit, s nekem is egy éven belül a hozzám jelentkező 3 emberkének kellett volna készíteni egy-egy ajándékot.
Bevallom, néha eszembe jutott, de ha Zsófi, a napokban nem ír nekem, bizony én azt hiszem, hogy van ám még bőven időm rá, hogy teljesítsem. De nincs. Ma telt le az év, s én szégyen ide, szégyen oda, nem készítettem ajándékot.
Türelmedet kérem, Drága Zsófi, mert bizony a napjaim most hímzésre nem alkalmasak, de egyszer teljesítem.
S ha már itt tartunk. Bizony anno, egy éve, három emberke jelentkezését vártam volna, de Zsófin kívül más nem jelentkezett. Sírtam is eleget miatta, bár most már tudom, hogy szinte senki sem ismert itt a blogvilágban, így ki jelentkezett volna hozzám. Korai volt még.
Nem tudom a játékszabályok mit írnak elő, de én azt gondolom, hogy két hely még kiadó.
Az első két, játékra jelentkező emberkének megpróbálok a következő egy évben ajándékot készíteni, s nekik is meg kell hirdetni ezt a játékot, s szintúgy három emberkét meg kellene ajándékozniuk.
Így várom hát most, lesz-e még két emberke, aki Zsófival együtt képes az én ajándékaimra várni hosszú hónapokon át?
.jpg)
