Levendula-buzogány

Imádom a levendula illatát! Minden évben ilyenkor buzogányt kötök belőlük. Alig vártam, hogy az első virágok kibontsák a szirmaikat.

Nem tudom ismeritek-e hogyan kell kötni-szőni, ezért megmutatom képekbe szedve, hátha valakinek kedve kerekedik hozzá.
1. A fejeket rendezd egybe, s kösd össze egy vékony fonallal. 28 szálat vagy annál többet, de mindenképp a 7 többszörösét vedd.
2. Tekerd át a virágfejeket a szalagoddal.
3. Hajtogasd le kettesével a szárakat óvatosan, s vezesd a szalagot a páros szálak alatt-fölött-alatt-fölött. Vagyis sződd be.

4. Ha ügyesen dolgoztál a következő sornál cserélődik a szalag. Ahol eddig alatta volt, ott most fölötte lesz. Így haladsz végig. A virágfejeket beborítja a szára, s leszorítjuk őket a szalaggal.
5. Aztán a végén tekerd a maradék szalagot a szár köré, s köss rá egy maslit.
Teheted a ruhásszekrénybe, de én az éjjeli szekrényemen tárolom napokig, míg ilyen intenzív az illata.

A fenti képen látható virágoknál a külön álló kis virágfejeket az összerendezés előtt leszedem, s külön gyűjtöm össze.
S itt a következő fotón szépen látszik melyik az idei, s melyik a múlt évi buzogányom .

Pedagógusnap

Idő híján a "dobozos hölgy" barátnémhoz fordultam segítségért a gyerkőceim tanító nénijéinek megajándékozásában.
Angéla szerintem megint csodaszépségeket alkotott.
S az oly gyönyörű charme-jaiból is került minden fényképalbumra.

Nagyon szerencsés vagyok a tanító nénik terén.
Tomi imádja Timi nénit, s a felső tagozatba való átlépésből mi semmit sem éreztünk meg.
Változatos programokat szervez nekik, toleráns a végletekig, s fiam jegyei nemhogy visszaestek volna, hanem javultak.
Aztán itt van Dalmuska. Abba az iskolába jár, ahol én is dolgozom. Így a tanítóit már régről ismerem.
Ica néni rendkívüli alapossággal, személyre szabott feladatokkal készül a magyar órákra, s kézműveskedni legalább annyira szeret mint én. Egymás mellett ülünk egy szertárban is, együtt dolgozunk az alapítványban, s együtt munkálkodunk évről évre a kézművestáborban is.
Judit néni pedig, az Judit néni!
Még ily gyerekszerető és empatikus embert nem ismertem, mint ő. Nála minden gyerek imádja a matematikát.
S mellesleg a legeslegjobb barátnőm már főiskola óta.
Ugye milyen szerencsés vagyok?
Így persze, hogy nekik a legjobbat, s a legszebbet, kiváltképp pedagógusnapon.

Mese képekben

Először is egyszerre érkezett meg mindenki, a kaputól csendben mentünk be, pedig ott volt a négy rajkó, de sikerült meglepni mamit és papit.
Semmit sem sejtett egyik sem.

Ének és vers a legkisebbektől:
Ajándékbontás....

.. s utolsónak a koszorú.

De csak eddig bírtam. Mert a fenti kép után másodpercek töredéke alatt kitört belőlem a sírás.
Csak sírtam én is, mami is, dédiék is, a gyerkőceim pedig csak vígasztalva símogattak.
De ez nagyon jó sírás volt. ( még most is megtelik könnyel a szemem, mikor felidézem)

S persze mami a tortával. Vagyis anyuci, de hát mióta unokák vannak, én is, és a hugi is csak maminak szólítjuk.

Minden nagyon jól sikerült.
A meglepi, az ajándékok, amiket magára aggatott, vagy fényképezett ezerrel a délután folyamán, a finom hamik, a hangulat. Szóval minden.
Azóta a koszorú a falon díszeleg, s aki csak belép a szüleimhez, elsőnek azt láthatja meg.





S itt lentebb már az én tündi-bündim, akiről még tegnap egy közös anya-lányos mozizás után készítettem a fotót, s aki ma reggelre úgy belázasodott, hogy nem tudott az osztálykirándulásra sem elmenni.
S még mindig lázas, torokgyulladás, de remélem holnapra jobban lesz már.

:-(

Remélem Angélát, (a doboz készítőjét) nem bántom meg, de kicsit belekontárkodtam a művébe.
A zárókapocs alatt volt egy kis üres fémkeret, mintha a régi dobozból az idő vasfoga kirágta volna a benne őrzött kincset.
Szép volt úgy is, de én belehímeztem egy apróságot.

Először azonban az itthon fellelhető vásznak nem voltak megfelelőek, idő kevés, így bár nem terveztem, hogy most kipróbálom, mégis a kényszer hozta, hogy festettem.
Fekete teával.
Igazán jó móka volt, nagyon élveztem.
A fotón a lonc egyik oldalán az eredeti vászon, a másikon már festve látható.
Nekem nagyon tetszik, hogy így most megöregítettem.
Köszönöm Nina a segítséget!!!

Aztán azt tudtam, hogy valami barnás apró virágot akarok, s találtam egy pici rózsaszálat. Gyorsan színválogatás, rövid öltögetés, karton, bélésanyag, ragasztó, egy kis fonalsodrás, mert zsínórért sem volt már idő futkározni, s kész a fémkeret régies, de új dísze.



S most szaladok a keretezőhöz.



Akármit is mondtok, nem vagyok elégedett a kerettel.
A férjem vígasztal, hogy jó ez, de annyira vártam, s most már nincs kedvem fotózni sem, írni se nagyon róla.
A paszpartu zöld színében biztos voltam, de én szélesebbre hagytam volna a belső paszit, s a keret nem tetszik. Azt mondták, ez lesz a jó, s nem is nagyon válogattunk abban.
El vagyok szontyolodva.

Lehiggadtam, s idebent is lefotóztam.
Most már ilyen, és kész, legközelebb jobb lesz.

Utolsó pillanatban...

... ilyenkor szoktátok mondani, hogy ta-da-da-dam? Majdnem kész vagyok. Éjjelre-hajnalra még maradt egy kis kontúr és öt nevecske, de kimostam, s holnap viszem a keretezőhöz. Köszönöm a 7 heti biztatást, mert bizony nagyon sokszor nagyon kellett, főleg a rózsánál, mikor nagyon magam alatt voltam, de lám a segítségetekkel sikerült. Évinek és Anikónak pedig a betűknél nyújtott segítségért sok puszi.
A nevek azonos színnel a közös gyökerek miatt, de különböző betűtípussal az egyéniségek miatt. Középen a négy unoka lesz, s a koszorún kívül a gyerekek.
Most már csak azért kell izgulnom, hogy mennyire jól választottam a keretet, mert bizony ebben is abszolúte kezdő vagyok.

Emlékdoboz

Ha kinyitod, kincsre lelsz..
Ez a tiéd. Titkom elárulom. A szeretetünk örök, mit elrejt e pár sorom.

Mikor megláttam ma délután, könnybe lábadt a szemem. Ha ránézek újra elérzékenyülök.
Gyönyörű lett! A kidolgozás, a repesztő lakk, a papírok, a szalag, a fotók, a versikém, olyan összhangban vannak, oly szépek! Köszönöm Angéla, hogy megvalósítottad, amit megálmodtam!
Egy meglepi már tutira elkészült a jövő heti szülinapra.

S persze miután elmeséltem milyen ötvösmunkás apróságra lenne szükségem a folyamatban lévő munkámra, Angi ismét telepakolta a markomat.
Már nem merek többet menni hozzá, mert annyira szégyellem magam, s ezerrel jár az agyam, hogy mivel viszonozhatnám, mert időm most tényleg nincs valami keresztszemest készíteni neki, de majd, talán pár hét múlva...

Manka kedves, tegnap játékra hívott.
Meséljek magamról 7 dolgot, hogy jobban megismerhessenek. Már régebben megtettem, de mivel ő most játszik ilyet először, s oly kedves és figyelmes velem, játszom vele.
1. Romantikus vagyok. Filmben, könyvben, s az életben is
2. Kedvenc íróm: Tracy Chevalier. Alig várom, hogy megírja a következő kötetét!
3. Szeretek kertészkedni, s imádom a virágillatokat. Most épp a loncét, amely még éjjel is bekúszik a szobámba.
4. Hajnalban kelek, s ha épp nincs valami határidős munkám, legszívesebben ilyenkor sétálok a közeli kiserdőbe, vagy olvasok. De most már hetek óta van ilyen munkám, de ez édes teher.
5. Színdarabokat rendezek felnőtteknek, s már jár ezerrel az agyam, hogy jövőre be merjem-e még ezt is vállalni.
6. Imádom a prüntyőkéimet. A sajátjaimat elsősorban, de a többi huszonegynehányból is többeket.
7. Azt a hivatást választottam, amire vágytam, s amit ma is nagyon-nagyon szeretek. Azt teszem, amihez a legnagyobb kedvem van. Tanítok, táncolok, rajzolok, kézműveskedem, s formálok, tudásom és erőm szerint.S olyan a munkám, hogy ebbe minden belefér.

Én tovább nem adom a játékot célirányosan, de bárki, akinek kedve van, s még nem tette, meséljen nekünk!


S még mindig írok.
Többször nekifutottam, de aztán mégsem mertem feltenni a rendszeres olvasókat a blogomra. Gondoltam, milyen ciki, ha nem lesz ott senki sem.
Aztán az elmúlt napokban, olyan sokan, oly kedveseket írtak a bejegyzéseimhez, olyan emberkék, akikről szinte semmit sem tudtam, hogy elszégyelltem magam.
Felkerestem a blogjukat, s láttam, ott én be vagyok jelölve az olvasottak közt, viszont én mint egy kuka, alig ismerem a másikat.
Így mától nekem is lesz rendszeres olvasók feltelepítve, még akkor is, ha kevesen jelölik be magukat. Szeretném, ha minél többőtöket megismerhetnélek, s igyekszem majd időt is szakítani rátok.

Mosolyogva hímezgetek

Lehet, hogy kicsit unalmas vagyok már, hogy még mindig ugyanazt mutatom, de fülig érő szájjal hímezgetek, mert egyszerűen nem lehet nem mosolyogni, mikor a csupasz szöveten kirajzolódik egy újabb minta. Nem lehet nem mosolyogni, mikor óráról órára kisebb a hiányzó rész, hogy összezáródjon a koszorú, s nem lehet nem mosolyogni, mert úgy érzem kész leszek. Most már készen kell lennem időre! Úgy örülök!

Gála

Péntek este volt iskolánkban a tanév végi gála. Az osztályom szinte mindig valamilyen népies szokásjátékot vagy néptáncot ad elő ilyenkor. Idén egy dunántúli ugróst mutattunk be, melynek koreografálásában Karcsi bácsi, (aki a Tisza táncegyüttes tagja) segített. A fellépésre megkértük a Sebes zenekar három tagját, hogy nagybőgővel, brácsával és hegedűvel húzzák nekünk a talpalávalót. Kolléganőmmel pedig a háttérből segítettünk a dalokban. Nagyon izgultam, hogy sikerül-e olyan jól előadni, mint már a próbákon is ment.
Gyönyörű lett az előadás. Olyannyira, hogy a végén még a szemem is megtelt könnyel. Harmadikos léttükre, heti egy táncórával már idáig eljutottak. Büszke vagyok rájuk!

(Megdolgoztatott a videó feltöltése, s kissé most is elcsúszik a hang és a kép, de ígértem szülőknek, hogy itt majd megnézhetik. Sajnos többet nem tudok belőle kihozni.)

Lányok!
Segítségre lenne szükségem. 10 öltés magas betűket keresek, de nem találok. Tudna valaki segíteni?Már beérem akármilyen stílusú betűvel, csak ne legyen magasabb. A koszorúmhoz kellene körbeölteni a családtagok nevét.

Névnapra szeretettel

Nagy örömömre meg is érkezett Zsófi tűbarátosnémhoz a névnapi meglepije.
Bevallom nem kis önuralomra volt szükségem, hiszen életem első pinkeepjét már legalább egy hónapja elkészítettem, s kibírtam, hogy nem mutattam meg.
A fonal Nina egyik kézzel festett remekéből vásárolt darab, s a nyakláncot pedig az egyik nyugdíjas kolléganőmmel készíttettem el, kifejezetten ehhez a tűpárnához. Gondoltam Zsófi biztos minden saját készítésű láncát elajándékozza, hát küldök én egyet neki.
A képeslapot pedig egyik este kreáltam.

Remélem sikerült meglepni Zsófit az apróságokkal, s továbbra is fülig ér a szájacskája.
Boldog névnapot kívánok!

Meglepi

Az elmúlt hét és hétvége sajnos nem kedvezett a hímzésemnek.
Szinte folyton a pályázattal kellett foglalkoznom, de ma végre postára kerül.
Kerékpározást ösztönző 10 hónapos projekt szakmai felelőse voltam a team-munkában.
Még sosem írtam ekkora mélységű, ilyen volumenű pályázatot. Ha sikerülne nyernünk, akkor 10 millió ütné a suli markát, s az a rengeteg program a gyermeknek...!
Aztán a hétvégét a szüleimnél töltöttük, ahol persze nem öltögethettem.

Aztán vasárnapra begyulladt a torkom, így két nap pihenőre ma és holnap itthon maradtam.
(Csütörtökön már újabb fontos dolog, de majd mutatom azt is.)
S ma csak hímzés, pihi, és....

...összegyűjtöttem a tervezett fotókat, s elvittem Angélához. Ő fogja a képekkel az anyu egyik meglepi dobozát kidíszíteni. Láttam már Angi munkáit, de most, hogy nála jártam....
A lakása egy kincsesbarlang! Ennyi szépséget! A papírok, a dobozok, az albumok, a képek, a szalagok, a csipkék! Csak kapkodtam a fejem. S előkerültek a kütyük, a charmok. Azt hittem elájulok! S Angéla csak belemarkolt s a kezem nyomott egy maroknyit ajándékba. Van még ilyen ember a Földön? Először lát, s ekkora meglepit ad nekem!
S itthon a fotózáskor jutott eszembe, hogy még a Ritától vásárolt kis díszeket sem mutattam meg.
Azért a képen látszik, hogy azok apróbbak, s nem oly testesek, de az újak is eszméletlenül szépek.
S ha láttátok volna még a többit! S hány és hány doboz rekeszkéje volt velük teli!

S igen, azért ma böködtem rendületlenül, s holnap is folytatom.
Keret már kiválasztva, megrendelve a paszpartu( krémszín, és zöld- fehér maggal), csak most már nekem kell haladnom.
Megyek is vissza varrogatni. :-)

Egy kosárnyi gyerek-szivecske

Ma délután már meg is tartottuk az osztályban az anyák napi műsorunkat.
Tanítványaimmal technika órán készítettük a fenti tűpárnákat.
Ugye, milyen ügyesek?!
(Én csak a maslikat tettem rá, a többi mind gyerekmunka. S a kosár még egy régebbi sajátkészítésű darab.)

S hétvégén célba ért a párna is. Kolléganőmtől ezt a kedves képet kaptam tegnap.

Érik a ropogós cseresznye...

Miközben hímezgettem, végig ez a dal volt a fülemben.
Azt hiszem a felénél lehetek.
Jaj, de jó!