Emlékdoboz

Ha kinyitod, kincsre lelsz..
Ez a tiéd. Titkom elárulom. A szeretetünk örök, mit elrejt e pár sorom.

Mikor megláttam ma délután, könnybe lábadt a szemem. Ha ránézek újra elérzékenyülök.
Gyönyörű lett! A kidolgozás, a repesztő lakk, a papírok, a szalag, a fotók, a versikém, olyan összhangban vannak, oly szépek! Köszönöm Angéla, hogy megvalósítottad, amit megálmodtam!
Egy meglepi már tutira elkészült a jövő heti szülinapra.

S persze miután elmeséltem milyen ötvösmunkás apróságra lenne szükségem a folyamatban lévő munkámra, Angi ismét telepakolta a markomat.
Már nem merek többet menni hozzá, mert annyira szégyellem magam, s ezerrel jár az agyam, hogy mivel viszonozhatnám, mert időm most tényleg nincs valami keresztszemest készíteni neki, de majd, talán pár hét múlva...

Manka kedves, tegnap játékra hívott.
Meséljek magamról 7 dolgot, hogy jobban megismerhessenek. Már régebben megtettem, de mivel ő most játszik ilyet először, s oly kedves és figyelmes velem, játszom vele.
1. Romantikus vagyok. Filmben, könyvben, s az életben is
2. Kedvenc íróm: Tracy Chevalier. Alig várom, hogy megírja a következő kötetét!
3. Szeretek kertészkedni, s imádom a virágillatokat. Most épp a loncét, amely még éjjel is bekúszik a szobámba.
4. Hajnalban kelek, s ha épp nincs valami határidős munkám, legszívesebben ilyenkor sétálok a közeli kiserdőbe, vagy olvasok. De most már hetek óta van ilyen munkám, de ez édes teher.
5. Színdarabokat rendezek felnőtteknek, s már jár ezerrel az agyam, hogy jövőre be merjem-e még ezt is vállalni.
6. Imádom a prüntyőkéimet. A sajátjaimat elsősorban, de a többi huszonegynehányból is többeket.
7. Azt a hivatást választottam, amire vágytam, s amit ma is nagyon-nagyon szeretek. Azt teszem, amihez a legnagyobb kedvem van. Tanítok, táncolok, rajzolok, kézműveskedem, s formálok, tudásom és erőm szerint.S olyan a munkám, hogy ebbe minden belefér.

Én tovább nem adom a játékot célirányosan, de bárki, akinek kedve van, s még nem tette, meséljen nekünk!


S még mindig írok.
Többször nekifutottam, de aztán mégsem mertem feltenni a rendszeres olvasókat a blogomra. Gondoltam, milyen ciki, ha nem lesz ott senki sem.
Aztán az elmúlt napokban, olyan sokan, oly kedveseket írtak a bejegyzéseimhez, olyan emberkék, akikről szinte semmit sem tudtam, hogy elszégyelltem magam.
Felkerestem a blogjukat, s láttam, ott én be vagyok jelölve az olvasottak közt, viszont én mint egy kuka, alig ismerem a másikat.
Így mától nekem is lesz rendszeres olvasók feltelepítve, még akkor is, ha kevesen jelölik be magukat. Szeretném, ha minél többőtöket megismerhetnélek, s igyekszem majd időt is szakítani rátok.