Winter Solstice

Egy napsütéses havas téli táj jobban illett volna háttérnek, de ennek hiányában a minta magában is téli hangulatot áraszt. 

Nem csalódtam a harmadiknak választott- még Ninától ajándékba kapott- Keslyn's mintában sem. 

Szeretem a fonalgrafika hangulatát idéző motívumjait. Csak számolgatni kell, s egy csodaszépség kerekedik ki belőle. 

No azért kellenek hozzá az ilyen szépségű fonalak is, mint a WDW Deep SEa, Gloriana Silk- Sierra Haze, s a Kreinik Silver Cable gyönyörű csillogása. 

A kékséges Mill Hill  -Antique Glass gyöngyök pedig fokozták az előzőek szépségét.

Újabb ékszerek

Én úgy vagyok az ékszerek készítésével és viselésével is, mint  Gombóc Artúr a csokievéssel.

Szeretem a sima szélűt és cakkosat, ezüstöt és bronzosat, fehér és barnás vászonnal borítottat, szögletest és kereket, gyűrűt és medált, hímzettet és szalagrózsásat még sorolhatnám tovább. 

A lényeg, hogy nagy élvezettel próbálkoztam, kísérleteztem újra. 

Most épp ballagási ajándékba illetve pedagógus napra készülnek a gyerkőceimnek. 

 

Vidámabban

Ez a bejegyzésem nem különösebben izgalmas, még egy öltés sincs benne, nekem mégis fontos. 

Végre minden a helyére kerül. 

Jól érzem magam.

Nagymamim pénteken szerencsésen túlesett az életmentő műtétén, s már sokkal jobban van. 

A nap süt, a virágok ezerrel ontják az illatukat!

Ezen a hétvégén nem kellett sehová sem futnom, nyugodtan végezhettem a teendőim. 

S kezd visszatérni a blogolós kedvem is. Szépen sorban el kezdem a sok napos lemaradásaim olvasgatni a blogjaitokon.

Rengeteget fotó a kertemről, de most hétvégén élvezettel kertészkedtem. 

Már bontja virágát a levendula is..

a fenséges illatú lonc is. 

S végre az utolsó ballagó osztály meghívóját is befejeztem. 

A veteményest is rendbe raktam,palántáltam, kapáltam,

... így most már, bár a sok papírmunka időszaka van, bízom benne, hogy végre vásznat is vehetek újra a kezembe.

Maminak

Egy végtelenül egyszerű üvegcse. 

Varázsporral töltve. 

Mérhetetlen sok szeretettel, könnyel, emlékkel elegyítve.

S a csodában bízva, lelki gyógyírként-anyák napjára drága nagymamimnak lesz holnap átadva.

Medálok

Mind egy picit más. Vagy az alakjuk, vagy hogy maslit/gyöngyöt kaptak. 

Próbálkozom, s élvezettel hordom, s ajándékozom el.

Van amelyik még friss ecetszagú, s van amit már egy hónapja veszek fel újra és újra..

Az első rész

Nem gondoltam volna, hogy ennyire felkavar ez a SAL. Nagyon hálás vagyok Mankának, hogy megszervezte, s örülök, hogy csatlakoztam. 

Az elmúlt két napban sokat gondolkoztam a gyökereimről, a még fejemben lévő palóc szavakról, a régi estékről, amikor a falunkban lévő padlásokat járva elfeledett poros tárgyakat gyűjtöttem. 

Hozzájárul ehhez az éppen nyíló labdarózsa, ami az apai nagymamámra emlékeztet ilyenkor a nap minden pillanatában, mikor elmegyek a bokor mellett....

....s drága utolsó barátnő-nagymamám betegsége...

Neki fogom anyák napjára adni a mintából készült meglepit.

Egy kivétellel csupa Nina festette fonalat használtam a mintához, s 32-es Murano vászonra egy szállal hímeztem.

Akác

Elkészült a második botanikai virágom.

Sokat töprengtem rajta, s próbálkoztam is, hogy eltaláljam a megfelelő vászon sűrűséget, s az igazán tetsző fonalat. 

Azt hiszem célba jutottam. 

40-es vászonra, most már DMC fonalakkal öltögettem. 

Terveim szerint még 9 ugyanilyen méretű virágot fogok készíteni. 

Egy apró kis szépséghibája azért van. Mivel 40-esre hímeztem, így mind a színes részt, mint a barnásat egy szállal kellett öltögetnem, s így a testességükben nincs különbség. 

Viszont a tervezett méretet végre sikerült elérnem. 

Míg a dáliám 32-es vásznon 170*170 öltéssel 27*27 cm-es, addig az akác a 40-es vásznon ugyanannyi öltéssel már csak 20*20 cm-es. 

Érdekes, hogy mindkettő ugyanannyi öltés, mégis az akácnál úgy tűnt, reálisan több megadott munkaórának megfelelően, továbbig is tartott elkészíteni.

Egyenlőre nincsenek rajta feliratok, s azt hiszem maximum a virág nevét írom rá. De most ismét egy újabb tanakodni való: lehet, hogy jobb lenne magyarul feliratozva?