A kezdetek

Nyáron egy véletlen szörfözés folytán tévedtem Ralina blogjára, s csak ámultam, és sóhajtoztam, hogy mennyi szépséget látok ott. Naponta felnéztem hozzá, majd kezdtem hétről hétre egyre több emberkéhez ellátogatni.
Gyönyörűségeket láttam, s késztetést éreztem, hogy én is keresztszemezzek.
Nagy ritkán 2-3 évente böködtem én..., de vászonra való hímzésről még csak nem is hallottam.
A nyáron egy régóta tervezett s el is kezdett gombasorozatot fejeztem be, ami azóta a konyhámat díszíti.Ő volt az első igazi. Vele kezdődött az igazi szerelem, s remélem sokáig tart, mert nagyon élvezem, ha öltögethetek.











A képeket sk. kereteztem és paszpartuztam a férjemmel.





S most miközben arra várok, hogy beszerezzem a következő adag hímezni valómat, már mintákat kapok Cherry-től, és Norvég halász-tól, s kérésemre tanácsokkal lát el Szentpyr és Márti-x. Olyan drágák vagytok!
Köszönöm néktek!

Meglepetéscsomag

Katbo blogján jelentkeztem egy ajándékozós játékra.
Annyira izgulok, mert a Ninánál meghirdetett a SWAP-tól még kicsit félek, s el is szomorodtam, hogy erről le kell hogy most még maradjak, de aztán gyorsan adódott ez a lehetőség, s ettől kicsit felvillanyozódtam.
Ajándékot kapok!!!!! S egyben adhatok is.
Bárki játszhat, akinek blogja van.
Az első három ember, aki kommentet hagy ehhez a bejegyzéshez, ajándékot fog kapni tőlem, melyet én készítek.Ezt az ajándékot az elkövetkező 365 napon belül el fogom juttatni hozzátok.Cserébe előre kell fizetni, úgy, hogy meghirdetitek a saját meglepetés csomagotokat a saját blogotokban jelezve, hogy az enyémet folytatjátok!
Hú, de izgulok, hogy vajon van-e három emberke, aki szívesen elfogadna tőlem egy meglepit...!?

Kékike

Karácsonykor Dalma leánykám a babájának többek közt egy kék kis zoknit is kapott egy szív alakú kis dobozkában. Az időtájt egyre másra láttam a keresztszemezők blogján szív alakú tűpárnákat, amiket nagyon szerettem volna én is elkészíteni, de azt sem tudtam hol kell hozzá kezdeni, hogyan, és honnan vegyek mintát. Folyton csak bújtam a neten, olvastam a blogokat, s visszamenőleg a bejegyzéseket. Mindent, amit elértem átvizslattam.

Úgy döntöttem előbb ezt a kis dobozkát fedem be egy mintával.
S megtaláltam a gazette blogon olyant, ami nagyon egyszerűnek tűnt, s leszámlálva az én dobozkám méretének megfelelőnek tűnt. Sajnos lila színben volt a minta megadva. El is kezdtem, de rájöttem, hogy a lila tényleg nem az én színvilágom.
Sajnos kevés fonalam van itthon, abból kellett megoldanom, amit tudtam ,mert nagyon akartam keresztszemezni.
Kékre esett a választásom, mert abból találtam több (szerintem) összeillő színárnyalatot.


Átváltottam a színeket a saját elképzelésem szerint, s pár esti tvnézés közben el is készült. Nem tudom jól csináltam-e, s közben míg hímezgettem folyton az járt az eszemben, a végeredmény vajon jobb lesz-e, mert nem voltam közben biztos abban, hogy szabad-e ennyi kéket egyberakni, s illenek-e a választott árnyalatok egybe.
Aztán készen lett. Sajnos ma nem sikerültek e fotók sem vakuval, sem anélkül, de már kíváncsi lennék hozzáértő véleményre, hogy a következőmhöz kezdve okuljak a tanácsokból (Megint nagyon hímezgetnék már, de még azt sem tudom mit, mert nekem nincs még felhalmozott készletem, s fonalam, s anyagom se, de ki kell valamit találnom. Jaj, de örülnék egy kis segítségnek, tanácsnak mivel folytassam a tanulást, ami a követekző, magasabb szint! )

Aztán ma a doboztető méretének megfelelően kivágtam 2 réteg bélésanyagot, s kétoldalú ragasztót rögzítettem a szélére, s jól rásimítottam a puha bélésre a kész kongréanyagot.
Ezt sem tudom, hogy így kell-e, a többiek így készítik-e, nekem ez jutott eszembe.

Végül újra kétoldalú ragasztócsík, majd csipke került fel, s az összeillesztéshez egy kis szaténszalagocska és gyöngy.

Visszaemlékezés

Bár már javában mindenki az újévi fogadalmát teszi, és előretekint, én még egy picit vissza.
Mazsola kért, hogy meséljek, s nem illik nem játszani véle, ha hív, ha kíváncsi rám. Ha kedves olvasóm, Te már csak az előretekintő állásban vagy, itt hagyd abba, mert én még karácsonyozom most.

A karácsonyi emlékeitek közt, szintúgy mint nálam is, a hatalmas plafonig érő fa, a csengőszó az, ami nagyon kicsi koromtól már felidézhető.
De most én mégis másról írok, olyanról, ami kicsit más, de mégis karácsony.
Nem voltunk és nem is vagyok templomba járó, így nem voltunk szenteste misén sem, de voltak szokások, amiket mind apum és anyum is betartatott velünk.
Jaj, de "nemszerettem" dolgok voltak ezek, s most jaj, mit nem adnék mégis, ha én is átadhatnám a saját gyerkőceimnek, de dacolnak velem ugyanúgy, mint én tettem.

Nálunk a karácsonyi ebéd még böjti étek volt.
Legelőször mézes pálinka. Ha csak annyira, hogy "belenyaltunk", akkor is.
Aztán alma, diót, szőlő. Mindenki a gyümölcsös kosárból maga választotta ki a neki tetszőt, s ó de féltünk a felvágással, feltöréssel, hogy nehogy beteg legyen belül a gyümölcs, mert akkor beteges évnek nézünk elébe.
Aztán jött a fokhagyma. Csak egy gerezd, mert marta ám a szám, de mégis kellett, hogy elkerüljük, ha a jóslat már rosszat ígért volna.
A leves bableves, melybe belevághattuk a megmaradt fokhagymánkat, s jött a mákos csík. ( nem engedett anyukám, s még a férjhezmenetelem előtt meg kellett tanulnom gyúrni, csíkot készíteni, mert a legjobb az igazi házi tészta)
Már nagylány voltam, s emlékszem hogy mikor apukám az első villával a szájához emelte a tésztát, ki kellett kapnom a kezéből a csíkkal együtt, (a másodikat a húgomnak) és szaladnunk kellett vele a kapuba, s addig ott állni, míg nem jött arra egy férfiember.
S bizony mondom, ha hiszitek, ha nem, mert anyukám nagyon megjegyezte, olyan nevű lett a férjem.


Büszke vagyok arra a sok régi szokásra, dalra, tájnyelvi kifejezésekre amiket hoztam magammal.
Amikor két évig Pomázra a tájházba jártam, s kosárkötést és egyéb népi mesterségeket tanultam és gyakorolhattam, olyan sokat tudtam a tarsolyból előhúzni, ami melegséggel töltött el.

Mikor a drága nagymamim azt mondja, most karácsonykor az új horgolt kardigánomra, (melyet anyukám készített nekem hosszan és nagy gonddal) hogy -Szép "fínyes" gombot vegyek ám rá!- megmosolygom, hogy milyen drágán fejezi ki magát, de nem tudok nem figyelni arra, hogy mikor tegnap a gyerekeimért hazautazva benéztünk hozzájuk új évet köszönteni, ne a férjem küldjem előre jó hangosan mondva a jókívánságokat, hogy a ház népére nehogy balszererencsét hozzak azzal , hogy nő létemre én lépjem át elsőként a küszöbüket.

Jó, hogy közöttünk vannak még, s remélem maradnak is még minél tovább.

Szülinapi játék

Enigma oldalán játékot találtam, jelentkeztem én is, hátha....
Nézzetek át hozzá!

Boldog új évet!

Kívánok minden kedves látogatómnak sikerekben gazdag, békés, boldog új esztendőt!

Birthday give-away
Nézzetek át Cherry oldalára. Játékra hív bennünket.

Tuli 2.

Olyan gyönyörű képeket raknak fel itt a "nagyok"( tegnap Réka is,Rita is, és még sokan mások) hogy nem hagytam békét a férjecskémnek, s addig rágtam már napok óta a fülét, hogy segítsen már nekem is olyan "kép a képben" képet szerkeszteni. Végre le is töltött hozzá egy photo scape programot, s most én is tudok szépségeket alkotni.
Cherry szebbnél szebb tájképei teljesen lázba hoztak, s mikor tegnap reggel kinézve láttam, hogy mindent vastagon beborít a zúzmara, elindultam sétálni egy fényképezőgéppel a kezemben a nagyon közeli kis erdőnkbe.

Célirányosan csipkebogyót akartam begyűjteni, de sajnos itthon derült ki, hogy a fagy annyira megcsípte, hogy nem fogom tudni felhasználni már a kopogtatóra, amit az osztályterem ajtajára terveztem.
De a gépemmel kattogtattam, s este mást se csináltam, csak újabb és újabb elosztásban képeket szerkesztgetve ismerkedtem a lehetőségekkel.
Nagyon élveztem.



Na, jó még éjjel hímezgettem is. Lelkiismeretfurdalásom is volt a bejegyzéseitek után,ami amellett hogy nagyon jól esett, de újra eszembe juttatta amire gondolni sem akartam,hogy csak varrok és varrok és varrok, s nem törődöm a sulis dolgokkal, pedig terveztem ám még a szünet elején jó pár dolgot, hogy no, majd most megcsinálom. De hogyan lehetne dolgozgatni teljes erőbedobással, mikor már szeretném készen látni a tulipánjaimat?
Befejeztem, s igérem délután leülök a kis asztalomhoz, s elkezdem az iskolai teendőimet.

Szóval, ilyen lett.




Csodálkozom a képválasztásomon, mert a lila szín áll talán a legtávolabb tőlem, s ezt a fekete tulit, csupa lilával kellett hímezni. Tehát nem is fekete, de az összhatásában mégis az. Nekem nagyon tetszik.

Tuli

Egyre inkább élvezem az öltögetést. S most, hogy a gyerkőceim már 3 napja a mamiknál vannak, tényleg annyit hímezgethetek, amennyit csak akarok.
A natúr lenvászon után egy fehérre próbálkozom egy Lanarte mintával.
Szeretem a tulipánokat. (S ahogy megállok a klaviatúrán a pötyögéssel, felnézek igazolandóan a falra, s csak itt körülöttem 3 képen is tulipánok díszelegnek.)
Talán nem véletlen, hogy egy fehér-fekete csokorra esett a választásom.

Jól haladok vele, ahhoz képest hogy 4 napja kezdtem, s terveim szerint az újévet egy másik mintával akarom indítani.

Jegesmaci 2.

Még időben elkészült a bannerom. Ma este lesz még találkozóm a kisbarátnőmmel, s akkor fogom átadni neki. Karácsony előtt pár nappal költöztek új házba, így biztos lesz helye a macimnak is, s egész télen ott fog az egyik falon díszelegni.


A gyöngydíszítésben és szalagozásban pedig még nagyon kezdő vagyok, (nem mintha a keresztszemezésben nem lennék - mert ugyi ez az első vászonra hímzésem) de a szalagot és gyöngyöcskéket csak úgy odakreálgattam, saját kedvem szerint.

Boldog karácsonyt!

Békés, boldog, meghitt karácsonyt kívánok!

Rajzoltam tűvel

Folytattam ma a macimat. Talán kikerekedik belőle még egy karácsonyi ajándék, ha holnap is lesz rá időm a főzőcskézés mellett.

Előkaptam a színes ceruzáimat, s elkezdtem árnyékolni előbb a macit.


Ilyen lett:


Aztán rajzoltam rá, hogy meg ne fázzon, egy piros-zöld színű sálat.


Holnap jöhetnek a hópelyhek, a kontúrozás, a szalag és gyöngydíszek, amit még sosem próbáltam, de egyszer el kell kezdeni.

Jegesmaci

Tegnap este elkezdtem a banneron a jegesmacit öltögetni. A teste készen van, fehérrel már csak egy kevés hópelyhet kell hímeznem.
Nem bíztam igazán magamban, hogy el fogom tudni készíteni az első vászonra való keresztszemes mintámat, s azért nem választottam tipikusan karácsonyit, hanem ezt a fehér kis medvét.
A szemem egyre jobban rááll a tű helyére. Ahhoz képest, hogy a boltban az eladó magyarázta és mutatta meg, hogyan kell vászonra hímezgetni, egyre jobban élvezem.
Azt azért még nem mondom, hogy könnyebb mint kongréra, de idővel kitudja!



A banner alatt pedig egy "igazi" vászon! Férjem nagymamájától örököltem több társával és egy rokkával együtt. Ő még mindent szövőszéken szőtt, maga sodorta az orsóra a guzsalyról a hozzá való szálat. Ezekből is mind kaptam mutatóba. S a vászonra azt hiszem lehetne öltögetni, de ehhez még nem nőttem fel "keresztszemesügyileg".






A harangokat, mint a tegnapi képeken is a terítőt, anyukám készítette még az elmúlt évben karácsonyra.