Virágok kint és bent

 Mammkánál olvastam, hogy naponta végigjárja a kertet, s az előbukkanó virágokat megszemléli. 

Szombaton kora reggel én is fogtam a szerszámaim, s előbb gondos kezekkel munkálkodva csinosítottam környezetük, hogy mikorra bontják a szirmaik, takaros legyen a hely, ahol élnek. 

Aztán elő a fényképezőt, hogy megörökítsem, ami a lelkemet feltölti ilyenkor tavasszal. De nagyon vártam már!

Van itt már annyiféle virág, pedig még, alig sütött ki a napocska.

De rózsa nincs. Arra még várni kell. Hát gyorsan a tű hegyén nyílott ki nálam egy. 

Megláttam Kat-nál kihímezve, s bár nem szoktam ismeretlenül kérincskélni, de most a hirtelen támadt minta iránti vágyam legyőzte szemérmem, s levelet írtam. 

Köszönöm Kat a mintát! Nagy örömet szereztél vele.

 Nem is ismertem a tervezőt,.... aztán eszembe jutott egy régen látott minta Zsófinál. Kezdő keresztszemezőként megdicsértem egy macskás képet, hogy milyen szépen alakul. S ő kiigazított, hogy nem alakul, készen van. Megkerestem, s igen, jók voltak az emlékképeim.  Az ő mintáját láttam akkor is.

Ezek a sejtelmes vonalak, tényleg, mintha a vázlatfüzet lapjain élednének újjá. Tudom, hogy fogok még hímezni Marie-Thérese Saint-Auben mintát.

 Most 28-as vászonra Anchor fonalakkal, minden lukba öltve készült el ez szépséges rózsa. Picit lehagytam a levélkékből, mert kezdett miniben hímezve is szélessé válni, s féltem, hogy nem fér rá a határidő naplóra, amire terveztem.