Kedves Látogatóim!
Ez egy hagyománybontó, x-szem-mentes bejegyzés.
Eltűntem egy időre, s nem is látogattam senki blogját sem, mert egy játékban vettem részt, ami az elmúlt 6 hétben teljesen lefoglalt.
Tanulóink 97 rajzos munkáját töltöttem fel napokig a net-re, s utána hetekig támogatókat kerestem/kerestünk előbb saját berken belül, majd szinte az egész városban, hogy minél több voksot tudjunk email- címről leadni az iskolánk tanulóinak munkájára, iskolánk nevére, hogy ezzel elnyerjük az 1 millió Ft-os közösségi díjat.
Bár itt nem hirdettem és nem toboroztam, mégis tudom, hogy többen szavaztatok ránk, amit szeretnék nektek megköszönni.
Rengeteget tanultam ez eltelt időszakban, s bár ez emberi tűrőképesség határát feszegettem, mégis szép élménnyel gazdagodtam. Sokszor hajnal háromkor kezdődött a napon, de volt olyan hétvége is, hogy bent a suliban tartottuk egymásban lelket, szavaztunk a gépek előtt gyerekkel-szülővel együtt, s csak reggel 7-kor kerültünk pár órácskára csak ágyba.
Egy valódi kapcsolatépítő tréning volt ez.
Most már a zsűri dönt, s mondja ki a rajzokat kiértékelve, hogy a majd 400 intézmény közül, ki nyeri a fődíjat.
Én pedig kicsit kialszom magam, holnaptól a jövő heti projektemre készülök, s azt lezárva alig várom, hogy végre visszatérhessek újra kereszt-szemjeimhez, s hogy végigolvashassam, nézegethessem a bejegyzéseitek.