2010. február 28., vasárnap

Farsang - La valses des Coeurs

Pénteken farsangoltunk a suliban. A kis- azaz már nagy osztályom- Paso Doble-t táncolt, amire hetek óta készültünk. Egy tánctanár bácsi segítségével tanultuk be a koreográfiát, a ruhákat megterveztem, s két lelkes anyuka több éjszakán át varrta meg a hölgyekre és az urakra, hogy a nagy napon negyedikes nagyfiúk és nagylányok már igazi pazar jelmezben pompázhassanak.
Annyira szépek voltak!

A leánykám pedig az osztályával pingvin-csapatnak öltözött fel, s persze ők is táncoltak a kis tappancsaikkal. 

Aztán egy játék, amiről majdnem lemaradtam, pedig terveztem.
No, gyorsan, még beleférek a határidőbe, egy fotó csatolás, egy komment Lilangnál, az ő kézzel festett fonalaiért.



S bár hétköznap tényleg szinte semmi időm sem volt hímezgetni, a szüleimnél töltött két nap alatt, mégiscsak tudtam egy keveset haladni a legújabb mintámmal. 
Jó kis munkás darab lesz, amit első látásra nem gondoltam volna, de nem hajt a tatár, majd elkészül!
 28 ct-os vászonra miniben hímzem Marie Suarez mintáját. 
Fonalak: DMC 221, 3857, 3859

Bár a mintát én kissé rózsaszínes árnyalatúnak véltem a fotón, s meglepődtem, mikor az előírt fonalakat kértem, de ezzel a barnás színekkel talán még jobban tetszik. S hogy meglegyen a rózsaszín is, a vászon enyhén barackos árnyalatával azt hiszem ezt a hatást is elérem.
(a következő fotók a legszínhűbbek)






2010. február 21., vasárnap

Atalie- Le sac / ABC Je brode


 Vászon: 32 ct-os
Fonal: Anchor 1206








2010. február 19., péntek

Ünnepeltünk

 

Tegnap újra találkozhattam Ninával! S a nap végére bizony én a talaj fölött lebegtem jó pár centire. Kellemes beszélgetés, jó kis vásárolgatás, és sok-sok meglepi. 

Nem akartam itt a blogomon reklámozni magam, s azt mondják, hogy negyven fölött elég lesz, minden második vagy harmadik szülinapot bevallani, ( tényleg így kellene?), ezért nem írtam, bár volt aki kérte, hogy mutogassam meg miket kaptam. 
Ninától egy fantasztikus ajándékcsomagot. 
Egy csodás jegyzetfüzetet hortenzia virágmintával díszítve, aztán a legújabb festett fonalaiból egy halomnyit.

Ha láttatok még lányok egy kupacban annyi szépséget, amit én át sem tudtam két kézzel sem fogni! Fel sem tudom az eszemmel fogni, hogy ilyen finom árnyalatokat, hogy lehet házilag elkészíteni. S ilyen mennyiségben!

Na, de visszatérve: kaptam bobinákat, fonaltartó karikákat, kis fimó díszeket, levendula illatosítót és szappant, és 55 ct-os vásznat. Kész őrület, milyen apró lesz rajta a hímzés!
S még egy.... egy... gyönyörű képet. 
Hogy én mennyire örülök neki! Magamra sosem hagyok időt, vagy inkább annyira szeretek adni, hogy a magamnak eltervezett dolgok folyton háttérbe szorulnak, s  bánt is, hogy ebben a nagy házban még szinte nincs is x-szemes kép. 
Ezt Nina valahogy megérezhette, mert pont eltalálta a kívánságom. 
Ugye milyen csodálatos képet kaptam?



Nagyon köszönöm Drága Nina!
Azt hiszem, most sokan irigyelnek, mert ennyi és ilyen szép meglepit nem mindennap kap az ember!



S bár több szívbéli helybéli barátom meglepett a szülinapomon, nem mutatom mind, de egy kedveset még kiemelek. 
Ezt a fantasztikus képkeretet kaptam Angélától, hogy hímezzek végre bele magamnak, s hozzá kaptam egy méter vásznat is.
Köszönöm neked, innen is Drága barátosném!

 

S tegnap mivel pont Nina névnapján volt szerencsém találkozni vele, így én is meglephettem egy aprósággal. 
Már nagyon rég elhatároztam, mikor egy kommentjében olvastam, hogy Salexander mintát fogok hímezni neki, mert bár kihímezte már, de említette, hogy kár, hogy nem miniben. 
Így én miniben egy kis dobozkát készítettem. 


Rég kiválasztottam, egy Ninától ajándékba kapott selyem Vaterlilies fonalat hozzá, de egyik vásznamon sem volt elég hangsúlyos a szép színe. 
Így belevágtam, s festettem hozzá egy sötét szürke alapszínt. 
Ezen szerintem már jól mutat.

A hímzés részével a sötét szín ellenére, még viszonylag jól boldogultam, de a doboz összeállítása, már nem volt ilyen kellemes. 
Hiába a fémdobozra való rádolgozás nem fog a kedvenceim közé tartozni. 
Megpróbáltam mindent, s nagyon akartam, de ennyire futotta. 
Igyekeztem apró kincsekkel megtömni, hogy Nina az első fémdobozos próbálkozásomnak jobban örüljön.





Viszont "felmentem a tündérek kertjébe, s bokrétát kötöttem Nina fejére", s ezt szóban mind mind át is adtam. 
Boldog névnapot,  Tűbarátném!
S végül ezekkel a nekem nagyon tetsző vásznakkal még megleptem magam tegnap.

2010. február 13., szombat

TST- Spider Web Roses

 




vászon: 32 ct-os
fonalak: Anchor:1, 862, 1018  DMC: 522, 523, 3727 Perle 12 white


Azt hiszem a TST mintákkal szembeni szerelmem örök marad. Késztetést éreztem, hogy ismét egyet kihímezzek.





  

Nagy örömömre ismét díjjal leptek meg kedves barátaim:Skorpiócska, Jucus és Juli.

  
Én oly sokat szoktam mesélni magamról, s az utóbbi időben már többször is ilyen játékok során újra és újra megtettem, hogy most ezt ha lehet kihagyom, s oly sok díjat adtam tovább mostanság, hogy most csak egy köszönettel és egy nagy öleléssel zárom a bejegyzésem.


2010. február 6., szombat

Ollóőrök

 
Nagyon sokat vártam rá, de megérte. Már hónapokkal ezelőtt szerettem volna ezeket a szép francia kézimunka ollókat, de sehogy sem sikerült beszerezni, egészen addig míg Veronikánál meg nem láttam. Aztán volt olyan kedves, hogy segített a beszerzésben is, amit innen is köszönök neki, s így  a héten megérkeztek Yuko-tól Japánból a várva várt ollóim. 

Métóképpen akartam várni őket egy-egy ollóőrrel. A hímzés része el is készült, de az összeállítás csak most fejeződött be. 
Csak megerősíteni tudom Lorix és Cherry megállapításait, hogy munkás kis darabok ezek az ollóőrök!

Zsófi küldött nekem egy csodaszép mintát, amit nagyon szeretnék kihímezni, de megvárom míg megérkezik hozzá a  threadworx fonalam. Addig is a mintából kiszemeltem egy kis rózsaszálat, s ezek kerültek az ollóőrökre. 
40 ct-os vászonra saját kedvemre válogatva az Anchor és DMC fonalakból hímeztem ki minden második lukba öltve az apróságokat. 
Az ollókat most bizony megtartom, de rendeltem belőle kettőt kettőt, mert Angéla barátnőmnek szánom az egyik párost, azért készült két majd egyforma ollóőr, mert az egyik az enyém marad, a másik az övé.




S még van ám!Melindánál láttam meg nemrég az Atalie Petit Coeur mintát, s akkor villant be, hogy jujj, én ezt akartam magamnak miniben ollóőrnek. S mivel maradt a 40-es vászonból még egy fikarcnyi darabocska, pont ráfért még egy ollóőrnek való. Na, megizzasztott a drágaságom minden lukba öltve, s igen apró 3 cm-es darabocska lett belőle, de nagyon megérte. Imádom, s ezt bizony nem adom, megtartom!






Nagy nagy öröm az számomra, hogy nyelvbéli hiányosságom ellenére a csak magyarul vezetett blogomat sok külföldi kézimunkázó is látogatja.Vannak olyan kedves emberkék is, akik a kedvemért magyarra fordítva hagytak már kommentet. Hihetetlenül jó érzés!
De az még inkább, ami most fordult elő először, hogy egy külföldi baráttól blogdíjat is kaptam. 
Megtisztelő, s nagyon köszönöm neked Lenka!
S tovább is adom a díjat: Melindának, Mártinak, Ninának, és Hajninak, aki bár nem kézimunkázik, de a lelkem simogatja minden bejegyzésével, melyeket alig várok napról napra.