2009. február 27., péntek

Farsang...


....ma délután volt a leánykámnak is és az osztályomnak is.
Dalmuska mivel a lovakért van oda és vissza, persze egyszarvú lett....

az osztályom pedig.....


... hát sokan találgattak, mielőtt lehullt a lepel.
Bebábozódott pillangóként totyogtak be a gyerekek, s egy szép tavaszi ezoterikus zenére, elkezdtek mozogni, s a tépőzárak szétnyíltak, s előbújtak a pillangók.
Én elmeséltem mit szeretnék, 2 lelkes anyuka pedig megvarrta a gyerekekre a jelmezt. A fellépés előtt a leánykák pofiját is kifestettem. Szerintem nagyon szépek voltak!




A héten két nagyon kedves emberke, Mazsola és Lilang is megtisztelt egy díjjal, melyet sokatoknál láttam már. Csak most jutottam el odáig, hogy erről írjak is.
Nagyon-nagyon köszönöm, hogy rám gondoltatok.
Kik is kapták ezt a csupaszív kedvességet?

"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Nem a pénz a mozgatórugó. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."

Nagyon sok emberkének adnám tovább, de láttam, hogy már többen megkaptátok. Ettől függetlenül először is vissza is küldeném, Lilangnak is, Zsófinak is, de ki nem hagynám Mártit sem, Ritát sem, Csicsónét, Ninát,... s akiről oly rég írtam, de akinek oly sokat köszönhetek, mert az ő hatására kezdtem el a blogolást, a keresztszemezét, Ralinát.
S van több blogger, akiknél még kevesebb alkalommal jártam de szívesen és örömmel néztem be.
S bár több lesz így, mint 8 emberke, de nekik is már sokat köszönhetek, s örülök, hogy vannak, s írnak gondolataikról, alkotásaikról, s örülnék a barátságunknak, ezért küldöm még Hunszilnak, és Péter bácsinak is.




2009. február 24., kedd

Tavaszi kosárka


Abszolúte következetesen a tegnapi bejegyzés után....
.... de annyira szorgalmatos méhecske voltam, hogy egy rövid bejegyzést megérdemlek.

Anyukámtól kaptam hétvégén a kis horgolt kosárkát. Még a fül merevítése megoldandó probléma, mert a keményítő kevésnek bizonyult. Ha van ötletetek, elfogadnám!


2009. február 23., hétfő

Munka, munka, munka....


Mivel tűbarátnőim kérdezték, válaszolok.
Persze nagyon örültek a hölgyek a kis hímzett szütyőknek.
De azt hiszem én leginkább, mert olyan jó volt odaadni, s látni, hogy rácsodálkoznak a meglepire.

S persze szombat-vasárnap jó sokat hímezgettem otthon a szüleimnél, de ez a mostani darab hosszabb lélegzetvételű munka lesz, és.....

..... nem szabad most böködnöm, sem a blogokon nézelődnöm, írkálgatnom.
A héten farsangi bál, jövő héten alapítványi. Mindkettőben munka.... ne is mondjam mennyi.
Egy nagy pályázat, ami már tegnapra kellene, s nagyon jó lenne a támogatás a sulinak.
S még kaptunk a mai naptól 3 hétre egy "kistanítónénit", aki nálunk tölti gyakorlatának egy részét.
Így most azt hiszem, leghamarabb csak szombaton fogok újra hímezgetni, s ha fel is nézek a blogokra, csak nagyon röviden teszem.

2009. február 20., péntek

Züm-züm


Készen lettem a méhecskémmel.
Holnap utazunk a szüleimhez, s ott jönnek össze a családjaink.
Még most fogom a pillangós neszeszeres táskát is átadni a huginak, s a leánykájának pedig ezt a méhecskés tolltartót.

Rita kérte, hogy tegyem fel nagyobb méretben is a képeket. Jó két órás munkával mind a régi photo scappel mind a Picasával sikerült elérnem, (azért a végén besegített a férjecském is), hogy végre tudjak nagy méretben képeket csatolni.

A bejegyzés tetetjén a Picasával készült, a lenti a Photo scappel.
S akkor most megnézem, hogy katt a képre, kiadja-e nagyítva.


Siker! Most már mindkettővel talán tudok majd dolgozni.
Csak el ne felejtsem a következő alkalomig. :-)

2009. február 19., csütörtök

Apróságok

Tegnap az "én napom" volt. Megtartottam az első órát, s vonatoztam Pestre. S ott várt a Kánaán. Mindent újra megnézhettem, megfoghattam, kérdezhettem, s kaphattam válaszokat.
Az Éva keresztszemes boltban még mindig a vásznakhoz tartozó számokat próbálták a fejembe tölteni, még mindig több kevesebb eredménnyel. (Bár most szerintem az eladó nem állt a helyzet magaslatán.)
Nyálcsorgatás, egy icipici fonalvásárlás, mert most többet nem engedhetek meg magamnak.
Aztán irány a Hobby-művész bolt, ahol havonta egyszer kézműveskekünk. S mivel nem engedhetek meg magamnak most vásárolgatás, vettem szalagokat, pici kütyüket, bojtokat, virágokat, s megint szalagokat, s még szalagokat, mert ott vannak szerintem a legszebb és legváltozatosabb szalagok, zsinórok, s már megint nem tartottam meg, amit megfogadtam.
De lehet ezeknek ellenállni?
A képen egy scrapbooking készlet elemei vannak, amelyekkel szerintem tudok majd keresztszemes munkákat is díszíteni.


S persze kézműveskedtünk. Dekorgumiból már húsvéti kosárdíszt készítettünk.
Valamint képeslapot is gyártottunk.
S persze oda és vissza a vonaton végig böködtem. Nagyrészt kész a hétvégi meglepi, még este vár egy kis kontúrozás, díszítés, s holnap lehet varrni.

2009. február 16., hétfő

Hajrá, hajrá!


Még a másik (kezdőblogomban) ígéretet tettem kis tanítványaimnak, akik közt több lelkes olvasója is van kis jegyzeteimnek, hogy aki valamilyen versenyen szép eredményt ér el, az bekerül ide, s hírül adjuk országnak-világnak, hogy kis osztályunkban milyen szuper kis gyerkőcök járnak.
Szerepeltek itt már a Bólyai- és az Ószőlői matekversenyesek, és rajzversenyeken indult gyerkőcök is.
S most péntekről van itt tartozásom. Az osztályomból négy kis gyerkőc mérettette meg magát a Curie matematika verseny területi döntőjén.
4 levelező verseny után hívták be a legjobbakat. S ők mind a négyen köztük voltak.
S a területi versenyen elhozta Réka a 3. helyezést, Dóri a negyediket, Kristóf az 5. és Oli a 6. helyezést.
S most nagyon szorítunk, mert az első öt helyezett gyerkőc munkáját beküldték az országos verseny előválogatójára. Hátha.... S már harmadik osztályban! Büszke vagyok rátok!
Így tovább!
S én pedig öltögettem. Nem szeretem dolog időre alkotni. Igazság szerint mindenféle kötöttség, beszabályozás gátat vett az alkotói vénámnak (alig vagyok nagyképű), de ez így van.
S most az idő a gátló tényező. De ettől függetlenül igyekszem pontosan és szépen...
Hétvégén lesz keresztleánykám 7. szülinapja, s akkorra készen kellene lenni ezzel a kis szütyővel. Pénztárcának szánom, de kezdek félni, hogy túl nagy lesz. Majd meglátjuk. A méhecske még hátravan, idő pedig kevés... ezért be is fejezem. :-)


2009. február 13., péntek

Köszönettel

Amikor még kicsi voltam, és ügyetlen, és szótlan, csak nézelődtem, szavam nem hallattam, s tanulgattam, mit hogyan kell. S egyszer megszülettem, s azt mondtam, megmutatom magam. Nemcsak keresztszemezem, hanem szeretek sok más technikát is kipróbálni, s mától megmutatom, hátha valakinek adok ezáltal valamit. Egy ötletet, amit tovább vihet, saját képére formálhat, de lehet hogy csak annyit, hogy véleménye lesz róla, s akkor már megérte. Mert lehet az pozitív, vagy negatív, ha előbbre visz, akkor már jó.

S abban a pillanatban, hogy jó két hónapja megszülettem, rögtön három anyukám is lett. Nem ily szerencsés ám mindenki. De ők azonnal, ismeretlenül felém nyúltak, felkaroltak, magyaráztak, segítettek, s csak adtak, csak adtak, viszont nem kértek, s nem is tudtam még adni, mert még annyira kicsi és ügyetlen voltam.
De bennem folyton az munkált, hogy hogyan viszonozzam ezt a sok kedvességet, figyelmet.
Eszembe jutott a Valentin nap, s bár nem szoktam ünnepelni, de a legközelebb álló szeretteim felé ha mást nem, egy kedves szót azért próbálok juttatni.

Most a három kedves segítőtársam szerettem volna meglepni, s megköszönni nekik a sok-sok odaadó szeretet.
Köszönöm Rita, köszönöm Márti és köszönöm Zsófi!!!
Nektek készítettem az első minden lyukba öltött ollóőreimet.




(pamutvászon, 1cm-en 12 pici lyukkal egy sorban- Látszik, hogy még ebben sokat kell tanulnom, de kérdeztétek, én meg számoltam- ha jól számoltam :-))

Azóta már egyre többen jönnek, segítenek, írnak megjegyzéseket, tanítanak, s most nekik csak írásban tudom elmondani köszönetem, s küldeni érte sok-sok puszit.

2009. február 12., csütörtök

Hol az olló komámasszony?


Már nálam!! Már nekem is van!!! Még akkor, mikor freeblogom volt, s ott próbálkoztam, nézegettem hogy a nagy keresztszemesek, mily szépségeket alkotnak, vizslattam, hogy mi a különbség vászon, és vászon között, hogy mennyi minta létezik, s milyen csodálatos kiegészítőkkel díszítenek, s csak csendben anélkül, hogy írtam volna bárkinek, észrevettem azokat a csodálatos ollókat, amik a képeken imitt-amott feltűntek.
S mától nekem is van egy. Az első. Rendeltem Ritától, s ma jött a csomagban. Egy kicsi időt kérek tőle még, s kapni fog a drága kis ollóm is egy ollóőrt.
Rita meg ezer és egy puszit, hogy beszerezte nekem. Köszönöm.

S a fenti darab egy kis Valentin-napi dísz.
Bevallom nem vagyok vele megelégedve. Valahogy az összeállításnál elfogy a türelmem talán, nem tudom. De lehet hogy az a baj, hogy varrni-szabni nem tudok, nem próbálgattam még, s azt sem tudom, hogyan kellene egy ilyen szív formához kezdeni, vagy hol érdemes befejezni.
Keresgéltem a linkek között, s azt tudom biscornut hogy kell összeállítani, s láttam több dolog részletes, fotóval illusztrált összeillesztését, de szív formáét, amiben nincs semmi merevítés, olyat nem . Ha valaki tud ebben segíteni, nagyon megköszönném, hogy a következő szebb legyen.

Csak vidáman, színesen....


Rajzórákon még mindig a mozgásábrázolás a téma.
Még hónapokkal ezelőtt Ralinánál találtam egy jó oldalt, ahol fantasztikusan szép képek vannak.
Gyakran visszajárok oda, csak úgy nézelődni.
Múlt héten farsanghoz kerestem képeket, s mivel ebbe a témakörbe oly sok minden belefér, ezeket a kis koboldokat nyomtattam ki a gyerkőcöknek.
Felnagyítottam őket, s jöhetett a munka. Akinek kedve volt a nagyított képet festette, ragasztotta kartonra, a kisleánykáim viszont odavoltak, hogy üvegre festhettek.





2009. február 10., kedd

Neszeszeres táska


Elkészült a neszeszeres táskám. Bevallom a táska összeállításához kértem segítséget, de ha egyszer lesz majd varrógépem, akkor ígérem elejétől a végéig magam készítem.

Ma kaptam kézhez, s akartam venni egy kis narancs színű bőrcsíkot a zsugorkás fityegőmhöz, de későn végeztem, s a bolt bezárt.
A fényképezést viszont azonnal meg kellett ejtenem, elvégre ez is első munka, mégpedig ilyen kis táskaként az első.
A hugi fogja kapni a névnapjára, s mivel ő nem olvassa a blogom, ezért már előtte meg tudom mutatni.

2009. február 7., szombat

Zsugorka



A fityegők engem is munkára késztettek. Zsukka oly alapossággal és oly szépen írta le a zsugorkák készítését, hogy kedvet kaptam hozzá. A keresztszemes pillangóm egy neszeszeres szütyőt fog díszíteni, s a cipzárhoz készítettünk leánykámmal ma egy pillangót.
A színek a hímzéshez igazodnak.



Hát ez tényleg nagyon jó játék volt.

2009. február 6., péntek

Múzeumban

Ma délután osztályommal Mezőtúron a Fazekas Múzemban jártunk. Egy tanítási órányi időtartamú tárlatvezetés a harmadikos korosztály számára is élvezetes volt.
Nekem és a drága kísérőszülőknek, s kollégámnak talán még több is belefért volna.
Csodaszépek voltak a zöld mázas butellák, a gyertyamártogatók, a gyerkőcök kedvence a csöcsös korsó, s a koronás kancsó is.
Számomra legszebb egy fekete girlandos korsó volt, valamint az első képen a vörös agyag szobor.Ilyeneket szívesen látnék itthon is a házacskámban.



Még szintén a mai nap fotóztam délelőtt a rajz órán is.
Már jó ideje délutánonként egy-két gyerkőcöt magam mellé véve, farsangi maszkokat festünk.
Még a nyáron egy osztályra valót kiöntöttem gipszből. Elég olcsón lehet kapni a kreatív boltokban hozzá való sablont, de a kiöntésük kissé macerás. Egy keretet gyártott hozzá a férjem, ami peremként szolgált a sablonnak, s abba lógott bele a fej.
S ahhoz, hogy a fejüket bele is tudják bújtatni egy másik sablont kellett a folyékony gipsszel telt formába süllyeszteni, melynek lesúlyozása okozta a legnagyobb gondot. De a nyár elég volt rá, hogy elkészítsem, s most már csak festeni kellett.
A gyerekek választották ki a mintákat, én felskicceltem, s aztán ők festették, glitter tollal kidíszítették.
Most a terem előtt a folyosót díszítik a farsangi bálig.

Ezek a maszkok már saját készítésűek. Egy évvel ezelőtt kollégáim számára gyártottam őket.





2009. február 5., csütörtök

Tervek- hami


Mazsola már jó régen kért fel, hogy meséljek ez évi terveimről, s bevallom eszembe is jutott szinte nap, mint nap, de nem ment ezzel kapcsolatban az írás.
Valahogy más ez az év, mint a többi. Máskor annyi nagy tervem van, s most kissé szégyenlem magam, hogy csak úgy sodródom az árral.
Na de azért:
Keresztszemezni mindenképp, mert megfertőztek ezek az észveszejtően kreatív, és iszonyatos kézügyességgel megáldott emberkék, akiknek mos is hazatértem után, azonnal jöttem olvasni a legújabb bejegyzéseit itt a neten.
De hogy mit hímezzek, azt még nem tudom. Hiszen minden nap látok szebbnél szebb dolgokat nálatok, s mindíg azt mondom, hogy jujj ez kell nekem!, s ezt is akarom! hímezni. S látom már, hogy az egy hónappal ezelőtt meglátottak helyébe még szebb, még jobb mintákat terveznék kihímezni már a mai napon is. De hogy sok mindent ki akarok próbálni, s mindig valami mást, valami kicsivel megbolondítani, valami újat beletenni, az tuti.
De ami biztos, az a Dimensions koszorú, mert anyukám is nagyon kerek szülinapot ünnepel majd májusban, s azt nagyon szeretném neki elkészíteni.

Aztán:- Idén szeretnék az osztályommal egy szuper néptáncos gálai fellépést előadni.
-Most is nyáron egy fantasztikus kézművestáborban ügyeskedni a gyerkőcökkel.
-Nagyot nyaralni, pihizni!!
-A gyerekeimmel még több időt eltölteni!
- A következő tanévet sikeresen megélni, mert a negyedik osztály, s a leendő elsős osztály fogadás számomra mindig a legmunkásabb.
- S még: Minden tanévben a kollégáim szereplésével mesejátékot rendezek gyerekek részére.
A társulat nagyon akarja folytatni, én viszont hezitálok. Lassan döntenem kellene, menjen-e még tovább a játék. Tervezzek-e még vele, s az azzal járó piszok sok munkával.

Hát... úgy talán első bepötyögésre ennyi.
Na, de ezt nem várom, hogy bárki is elolvassa, mert nem oly szép és izgalmas, mint a keresztszemek, s ha nem haragszotok ez ügyben én már nem szólítok meg senkit, mert jó soká válaszoltam, s már oly sokan megtettétek is.

Szintén Mazsola, s még Barbi inspirált a múlt héten még, csak azóta el is felejtkeztem róla.
Mazsola szenzációs leveseket főz, Barbi meg "bepalacsintázott", s így nekem is alkotnom kellett.
Na, ezt még merem alkotásnak nevezni??? Hát.... a legjobb jóindulattal sem, de gondoltam hátha valaki mégis kedvet kap hozzá.
Esti vacsinak mi imádjuk.

Alma- palacsinta tésztában

Az alma magházát kiszúróval kiszedem, karikákra vágom, de tökéletesen megfelel szeletelve is.
Jó sűrű palacsintatésztába mártom, forró olajban kisütöm.
Tehetek rá rumba áztatott mazsolát, s leöntöm vaníliapudinggal.
Jó étvágyat hozzá!

2009. február 2., hétfő

Rózsa

Azt hittem tovább bírom, mert terveim szerint csak egy hét múlva, már készen szerettem volna megmutatni, ehelyett ahogy az utolsó öltést megtettem, szaladtam a fényképezőért.
Annyira meg akartam mutatni, hogy nézzétek el nekem a türelmetlenségem.
Egy rózsát öltögettem, s készen lett tegnap este.

.. de a színeit nem igazán találtam el. Túl közel álló színárnyalatokat választottam, s nem lett megfelelő, a leveleinek formájáról nem is beszélve.
Gondoltam majd ma délelőtt van másfél órám, s akkor szaladok s beszerzek valami szép rózsaszínt a meglévőekhez.
De addig is varrogassunk valamit. S bevillant, hogy mi lenne, ha kipróbálnánk az emlegetett minit, minden lukba, egy szállal. Aztán jöhet hozzá az új rózsaszín is.
Hát nem egy új rózsaszínt vettem, hanem többet, így nem egy mini lesz, hanem több is.
Az egész csak 3 centi.
De annyira tetszik, hogy nem tudtam kivárni, hogy elkészüljenek a színárnyalatok!
Hű, de jó volt öltögetni, s akarok még belőlük!
Örülök, hogy kipróbáltam!