2008. december 31., szerda

Boldog új évet!


Kívánok minden kedves látogatómnak sikerekben gazdag, békés, boldog új esztendőt!

Birthday give-away
Nézzetek át Cherry oldalára. Játékra hív bennünket.

2008. december 30., kedd

Tuli 2.



Olyan gyönyörű képeket raknak fel itt a "nagyok"( tegnap Réka is,Rita is, és még sokan mások) hogy nem hagytam békét a férjecskémnek, s addig rágtam már napok óta a fülét, hogy segítsen már nekem is olyan "kép a képben" képet szerkeszteni. Végre le is töltött hozzá egy photo scape programot, s most én is tudok szépségeket alkotni.
Cherry szebbnél szebb tájképei teljesen lázba hoztak, s mikor tegnap reggel kinézve láttam, hogy mindent vastagon beborít a zúzmara, elindultam sétálni egy fényképezőgéppel a kezemben a nagyon közeli kis erdőnkbe.

Célirányosan csipkebogyót akartam begyűjteni, de sajnos itthon derült ki, hogy a fagy annyira megcsípte, hogy nem fogom tudni felhasználni már a kopogtatóra, amit az osztályterem ajtajára terveztem.
De a gépemmel kattogtattam, s este mást se csináltam, csak újabb és újabb elosztásban képeket szerkesztgetve ismerkedtem a lehetőségekkel.
Nagyon élveztem.



Na, jó még éjjel hímezgettem is. Lelkiismeretfurdalásom is volt a bejegyzéseitek után,ami amellett hogy nagyon jól esett, de újra eszembe juttatta amire gondolni sem akartam,hogy csak varrok és varrok és varrok, s nem törődöm a sulis dolgokkal, pedig terveztem ám még a szünet elején jó pár dolgot, hogy no, majd most megcsinálom. De hogyan lehetne dolgozgatni teljes erőbedobással, mikor már szeretném készen látni a tulipánjaimat?
Befejeztem, s igérem délután leülök a kis asztalomhoz, s elkezdem az iskolai teendőimet.

Szóval, ilyen lett.




Csodálkozom a képválasztásomon, mert a lila szín áll talán a legtávolabb tőlem, s ezt a fekete tulit, csupa lilával kellett hímezni. Tehát nem is fekete, de az összhatásában mégis az. Nekem nagyon tetszik.

2008. december 29., hétfő

Tuli



Egyre inkább élvezem az öltögetést. S most, hogy a gyerkőceim már 3 napja a mamiknál vannak, tényleg annyit hímezgethetek, amennyit csak akarok.
A natúr lenvászon után egy fehérre próbálkozom egy Lanarte mintával.
Szeretem a tulipánokat. (S ahogy megállok a klaviatúrán a pötyögéssel, felnézek igazolandóan a falra, s csak itt körülöttem 3 képen is tulipánok díszelegnek.)
Talán nem véletlen, hogy egy fehér-fekete csokorra esett a választásom.

Jól haladok vele, ahhoz képest hogy 4 napja kezdtem, s terveim szerint az újévet egy másik mintával akarom indítani.





2008. december 27., szombat

Jegesmaci 2.



Még időben elkészült a bannerom. Ma este lesz még találkozóm a kisbarátnőmmel, s akkor fogom átadni neki. Karácsony előtt pár nappal költöztek új házba, így biztos lesz helye a macimnak is, s egész télen ott fog az egyik falon díszelegni.


A gyöngydíszítésben és szalagozásban pedig még nagyon kezdő vagyok, (nem mintha a keresztszemezésben nem lennék - mert ugyi ez az első vászonra hímzésem) de a szalagot és gyöngyöcskéket csak úgy odakreálgattam, saját kedvem szerint.






2008. december 23., kedd

Boldog karácsonyt!



Békés, boldog, meghitt karácsonyt kívánok!

2008. december 22., hétfő

Rajzoltam tűvel



Folytattam ma a macimat. Talán kikerekedik belőle még egy karácsonyi ajándék, ha holnap is lesz rá időm a főzőcskézés mellett.

Előkaptam a színes ceruzáimat, s elkezdtem árnyékolni előbb a macit.


Ilyen lett:


Aztán rajzoltam rá, hogy meg ne fázzon, egy piros-zöld színű sálat.


Holnap jöhetnek a hópelyhek, a kontúrozás, a szalag és gyöngydíszek, amit még sosem próbáltam, de egyszer el kell kezdeni.

2008. december 21., vasárnap

Jegesmaci



Tegnap este elkezdtem a banneron a jegesmacit öltögetni. A teste készen van, fehérrel már csak egy kevés hópelyhet kell hímeznem.
Nem bíztam igazán magamban, hogy el fogom tudni készíteni az első vászonra való keresztszemes mintámat, s azért nem választottam tipikusan karácsonyit, hanem ezt a fehér kis medvét.
A szemem egyre jobban rááll a tű helyére. Ahhoz képest, hogy a boltban az eladó magyarázta és mutatta meg, hogyan kell vászonra hímezgetni, egyre jobban élvezem.
Azt azért még nem mondom, hogy könnyebb mint kongréra, de idővel kitudja!



A banner alatt pedig egy "igazi" vászon! Férjem nagymamájától örököltem több társával és egy rokkával együtt. Ő még mindent szövőszéken szőtt, maga sodorta az orsóra a guzsalyról a hozzá való szálat. Ezekből is mind kaptam mutatóba. S a vászonra azt hiszem lehetne öltögetni, de ehhez még nem nőttem fel "keresztszemesügyileg".






A harangokat, mint a tegnapi képeken is a terítőt, anyukám készítette még az elmúlt évben karácsonyra.

2008. december 20., szombat

Karácsonyi fonalgrafika



Barátnőmtől Juditkától fonalgrafikás könyvet kaptam karácsonyra ajándékba.
(Pedig nem is olvasta itt, hogy épp a minap nagy varrogatós estét csaptunk itthon.Ennyire ismer már, hogy kitalálja még a gondolatom is.)
Így most kétszeres apropó is, hogy újra még egy kicsit hímezgetünk.

Előszedtem, s kicsit kicsinosítottam a karácsonyi fonalgrafikás képecskéket.
Szerintem ügyesebb ovisok anyuka segítsége mellett már el tudják készíteni, de tuti, hogy múlt évben már a másodikosaim szépen megöltögették a képecskéket.
A fehérrel fonallal készültet Marika barátnőmtől kaptam ajándékba pár évvel ezelőtt, a másik már az osztályommal készült múlt évben.


Évekig hungarocellen zsákvarrótűvel szurkálgattam a képeket elő, de múlt évben megláttam a hozzá szükséges alaplapot és tűt is. Összehasonlíthatatlan a különbség!
Pár száz forintnál jóval többet ér!


Ezt a mintát Dalma osztálya idén Ica nénivel készítette el.


Múlt évben egy tanfolyamon találkoztam ezzel a fenyőfamintával, s próbáltam különféle technikákkal feldíszíteni.








Tamás fiam legújabb szerzeménye, ami csak annyiban tér el a múlt évben tanult mintámtól, hogy pici kördíszek vannak rajta. Bevallom nehezebbnek tűnt, mint gondoltam. Ez szerintem ovisoknak nehéz.



Ez a képeslap pedig csak a kezembe akadt. Még az előző osztállyommal akkor készítettük el, mikor negyedikesek voltak. Nagyon sok előmunkálatot igényelt, de szépek lettek anno. Csupa köralakból van kialakítva szinte minden a képeslapon.
Dalma tanító nénijétől, Icustól tanultam.

Boszik




Kitört a kéthetes téli szünet. Kettesben maradtunk itthon Dalmuskával. Tomi másik suliba jár, neki ma még bár van tanítás, de már csak rövidített órákkal.
Szóval nem kellett volna, de ilyen hajnali csicsergő típus vagyok, ma is korán felébredtem. Azért nem oly korán mint tavasszal a fülemüle, de talán a rigóhoz hasonlatosan.
S olvastam.
Rita mikor eltalált a hógolyójával, s elgondolkoztam a kérdéseken, akkor döbbentem csak rá igazán, hogy milyen régen nem olvastam. Régebben faltam a könyveket, de az is igaz, hogy hozzáértőtől kaptam ajánlásokat hozzá. Ez az utóbbi időben elmarad, s magam kutató-keresgélésére hagyatkozom.
A legutóbbi Ördögszekér naaaagyon tetszett! Szeretem a kicsit mágikus, természetfölötti erővel megáldott szereplővel bíró könyveket. Lehet az történelmi alak, mint Báthory Anna volt, de lehet egy mesebeli lény, mint Shaphira a sárkány, vagy a nagy kedvenc- Harry Potter.
S ha még van benne egy kis szerelem is, akkor már elájulok a könyvtől.
S mikor felidéztem magamban a Makkai könyvet,amitől jócskán ájultam, eszembe jutott egy másik boszorkány. Még nyáron Tünde barátnőm említette, hogy mennyire tetszett neki a Funtineli boszorkány.
Elmentem a könyvtárba, s hoztam a téli szünetre mind a három kötetet. Aztán a karácsonyi utazás közben az autóban meghallgatjuk hangoskönyvben is a lejátszón, mert azt már akkor nyáron beszereztem, csakhát el is felejtkeztem róla, meg élvezetesebb is hajnaltájban saját magam böngészni a sorokat.
S eddig nagyon bejön. Azt hiszem ájulni fogok ettől is. Bár Wass Albert eddig olvasott könyvei nem igazán az én stílusom volt, ez most nagyon az.
Ajánlom másnak is.


A háromkötetes, terjedelmes regény hősnője a boszorkányosan szép havasi lány, Nuca. Az Istenszéke alatt, az Urszun él egy furcsa, kerek faházban apjával, a szótlan Tóderikkel. Nem ismer más törvényt, mint az erdők és hegyek törvényét, a jóságot sem Istentől vagy annak árnyékában tanulja meg, hanem a természettől. Élete nem könnyű, hiszen apját elviszik a csendőrök, így a tíz év körüli kislány magára és az emberek könyörületére utalva nő fel. Ragyogó szépségű fiatal nővé érik, aki mágnesként vonzza a férfiakat, akikről semmit sem tud. Boldogságra vágyik, de boldogtalan lesz, egy cigányasszony által megjósolt jövendő beteljesedése közepette: akit ágyába fogad, az meghal. Nuca először menekülne saját végzete elől. Szerelmes lesz a havasi király, Éltető uraság fiába. Kis kunyhót épít a Komárnyikon, ott várja szüntelenül a vadászidényt, ami elhozza hozzá szerelmesét és gyermeke apját. És a jóslat mintha hazudna, rövid időre megtalálja boldogságát, szeretete megtartja az úrfit egészen addig, amíg rá nem jön, hogy sem ő, sem pedig a gyermek nem köti hozzá a könnyelmű fiatalembert. A jóslat ekkor beteljesedik, az úrfit meggyilkolják. Éltető uraság pedig elrabolja a gyermeket - unokáját -, hogy örökösként nevelje fel. Ettől a perctől fogva Nuca tudatosan használja boszorkányos erejét: nemcsak látja az emberek szemében a múltat és a jövendőt, de megbosszul minden rosszat, amit a férfiak a nők ellen valaha elkövettek. A havasokban bolyongva teljesíti be végzetét - saját kisfia kicsúfolja, ezért Nuca megátkozza és halálra szánja fel nem ismert gyermekét -, mindörökre megteremtve a hegyek tündér-boszorkányának mítoszát.

2008. december 18., csütörtök

Gyöngyözünk



Szerintem ma már írhatok, s tehetek ide fotókat, mert nem hiszem, hogy tanítványaim szülei még felnéznének.
Minden évben valami apró ajándékkal kedveskednünk a szülőknek a gyerekekkel.
Az idén a gyöngydísz került terítékre. Már az előző osztályommal (azt hiszem velük is harmadikos korukban) elkészítettem ezt a meglepit. Ha jól emlékszem anno a Praktika újságból láttam meg az ötletet, s magamnak el is készítettem, amit azóta is minden évben a konyhaablakra tűzünk adventtől.
Amikor átsüt a nap a csillogó gyöngyszemeken, nagyon szép a látvány.





Bár nem készült el minden gyerkőc vele, de a több ajándéklehetőség közül mindenki megtalálta a maga szintjének és kedvének valót.
Viszont kellemes meglepi volt, hogy nem is egy fiú munkája ott van a fotókon.
Türelemre és kitartásra volt szükségük, mert először is több napon át, délutánonként ki egy fél órát, ki többet tekergette a választott hímzőfonalát az előre formára hajtott drótalapra.
S aztán vékony drótra fűzve tekerték a gyöngyfüzéreket.
Szerintem szépek lettek.








Ma este még Szilvia barátnőm is átjött, és segítséget kért a barátainak karácsonyi meglepikészítéshez.
A tegnapi megbeszélés után a gyöngyhópelyhet választotta, s majd készülnek hozzá tasakok is.
Megmutatom, milyen újabb hópihe hullott ki a kezünk közül.





S végül a tiritarka hópehely a maradékgyöngyből, ami Dalma lánykám kedvence.

2008. december 17., szerda

Fonalgrafika



Mikor hazaértem a suliból egy igen jól sikerült karácsonyi osztálybuliról, melyen a szülők is a gyerekekkel együtt játszottak, azt hittem rosszul látok. Az én nagy fiam fonalgrafikával készít képeslapokat. Akármikor hívom, hogy kézműveskedjen velem, nemet mond. Dalma még csak, néha néha, de Tomasz, az nem.
S elvállalta, hogy az elsős testvérosztálynak elkészíti a karácsonyi képeslapokat.
Hát ennél nagyobb meglepit sem kaphattam volna.








Aztán Dalmus is bezsongott, s a tegnap hazahozott, szintén fonalgrafikás képeslapja mellé akart az új mintából is készíteni egyet.




Én pedig gyöngyöztem. Még reggel. A múltkori gyöngyhópehely után kedvet kaptam újabb mintát kipróbálni. Egy készletet vásároltam, s abban szépen összekészített gyöngyökből készült el az újabb dísz.





Nem tudom másoknál tapasztalható-e változás, de nálam a képek csatolása ma nem ment a szokásos módon.
Aztán itt a szövegszerkesztőből eltűnt a szövegformázása is. Nem tudok középre igazítani, betűtípust választani, stb.
Ilyen máskor is elő szokott fordulni? Vagy ilyen lesz az új rendszer?
Az előző jobban tetszett.